|
Persze olyan is előfordult, hogy beültünk, szivató, gáz, indítás és nem indul, még egy kis gáz és még mindig nem, majd kiderült, hogy túl sok volt a benzin és a kocsi megszívta magát, tehát ezért nem indul.
Furcsa módon az emberek is így működnek, néha kell egy kis jó szó, dicséret, bíztatás és máris olajozottan működik minden. Azok az emberek, akik jó érzésűek tudják ezt. De akkor nem működik semmi, ha nem kapja meg a motor a szivatót - dicséretet, vagy ha túl sokat kap és megszívja magát, felszívja magát, öntelté lesz és talán még saját magát is képes dicsérni, fényezni.
Szivató, gáz, motor...
Éppen nemrégiben láttam a következő esetet. A boltba bement egy idős ember, akiről tudják a faluban, hogy több ital csúszik le nála, mint étel. Téblábolt a húsos pultnál, majd elment egy kicsit arrébb. Pár perc múlva megnézegette az ital kínálatot, majd ismét a húsos pultnál várakozott. A bolt vezetője éppen telefonált, de a többi eladó kérdőn nézegette a bácsit, hogy vajon eldöntötte e már, hogy étel vagy ital lesz e mai menü. Végül a boltvezető letette a telefont és megszólította az öregurat. Egyik lábáról a másikra állva, mint egy megszeppent kisgyerek félszegen kérdezte meg az egyik kolbász árát az úr. Mikor megmondta sóhajtott egyet és szinte suttogva, hogy a többiek ne is hallják, megkérdezte a főnököt, hogy kölcsönadna e neki kétszáz forintot holnapig. A boltosnő felvont tekintettel válaszolta, hogy miből tudná ugyan megfizetni holnap a kolbász árát, majd a választ meg se várva egy hirtelen mozdulattal becsomagolta a kolbászt és átnyújtotta a bácsinak. Jó étvágyat! - mondta mosolyogva. A bácsi merőn nézett a főnöknőre, majd tétova mozdulattal eltette az ételt. Aznap egy kicsit szebben sütött le a nap azokra, akik ezt a jelenetet látták.
Szivató, gáz, motor...
Egy időben, egy másik helyen orvosra várt a család. Sokan voltak előttük, de látszott a kicsin, hogy nagyon rosszul van, az anyuka leültette a gyereket az egyetlen szabad helyre és sóhajtva várta a sorát. A körülöttük ülők nem akarták észrevenni őket, beszélgettek a történésekről, hogy ki milyen gyógyszert fog felíratni, hogy melyik kirándulásról milyen ajándékokkal tértek vissza. Közben a kicsi láztól piros arcocskáját az anyjára emelte és szinte könyörögve kérdezte, hogy mikor megyünk már be. Anyuka is ideges volt, mert a gyógyszertárba is még el kell mennie. Nyílt az ajtó, belépett a soron következő és szinte vele egyidőben felállt a székről következő és beállt az ajtóba. Ezzel szinte megmutatva, hogy ő bizony senkit nem enged maga elé. Így ment ez egy óra hosszat. Végül az anya megkérdezte az előtte lévőt, hogy nem engedné be őket, kelletlenül bár, de bólintott a másik. Az anya és a gyermek bement, majd tíz perc múlva távozott. Két nap múlva a szomszéd néni mesélte, hogy arról panaszkodnak az idősek, hogy a gyermekes anyuka pofátlanul mindenki előtt, kérdezés nélkül beviharzott az orvoshoz!
Szivató, gáz, motor...
Minden tevékenységnek meg van a maga motorja, újságunknak, Önök kedves olvasók, akik ezeket a sorokat is elolvassák és örülnek, hogy van egy olyan újságjuk, ami Önökről szól. Van üzemanyag is, mert mi szerkesztők azon vagyunk, hogy mindenhol, mindenkor ott legyünk Önök között, minden eseményről tájékoztassunk. A szivató eddig ki volt húzva és működött a gépezet is, ha ez nem lesz így, akkor vagy lecseréljük a kocsit egy újra, vagy megpróbálunk szivató nélkül menni tovább az úton.
Emma
|
