Nem használják ki eléggé a cégek azt a lehetőséget, hogy a kötelezően fizetendő szakképzési hozzájárulást helyben tartva, közvetlenül saját szakember-utánpótlásuk fejlesztésére fordítsák – véli Németh Gábor.

A Valeo veszprémi gyárigazgatója ezt már kamarai fórumon is szóvá tette, lapunknak pedig elmondta: cégüknél mindent megtesznek a szakember-utánpótlás biztosítására, ám nincsenek könnyű helyzetben. A kiutat mindenesetre nemcsak külső kezdeményezésektől várják, hanem megpróbálkoznak a helyi erők összefogásával is.

- A kötelezően fizetendő szakképzési hozzájárulás minden egyes olyan forinttal csökkenthető, amit szakképzésre fordít a cég – tudtuk meg Gészné Kocsis Mártától, a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési irodavezetőjétől. – Sőt, immár arra is van lehetőség, hogy ha egy vállalkozás a fizetendő hozzájárulásnál többet költ szakképzésre, az ezt a többletet is visszaigényelhesse!
- Erről a lehetőségről eddig még mi sem tudtunk – lepődik meg Németh Gábor –, pedig mi igyekszünk kihasználni minden lehetőséget, ezért a fizetendő szakképzési hozzájárulásunk teljes összegét a saját dolgozóink továbbképzésére használtuk fel.
- Miért tartják ennyire fontosnak a tanulóképzést?
- Én elkötelezettje vagyok ennek a képzésnek, továbbképzésnek, ezért minden lehetséges fórumon szóba hozom és azt tapasztalom, hogy más cégek ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint mi. A közelmúltban a gazdasági minisztériumban egy egyeztető megbeszélésen is szóba került a téma és kiderült, hogy az ott képviselt jelentős cégek közül milyen sokan hozták szóba, hogy a fejlődésüket, sőt a jelenlegi működésüket mennyire fékezi egy-egy szakmának a létszámhiánya. Hiány van mérnökökből is, például gépészmérnököt alig lehet találni, de még nagyobb a hiány jól képzett szakmunkásokból.
- Mi lehet ennek a helyzetnek az oka?
- Azt hiszem, az okok összetettek, de például igencsak érdemes lenne megvizsgálni, van-e összefüggés az egyetemi-főiskolai képzés nagyfokú kiszélesítése, a felvételik jelentős megkönnyítése és a szakmunkásképzés lezüllesztése, úgyszólván teljes szétverése között! És nemcsak azzal kéne foglalkozni, hogy az iskolákban milyen a képzés szintje, hanem a nevelőmunkával is. Mert nagyon sokszor azt látjuk, hogy pályakezdő fiatalok szeretnének stabil munkahelyet, jól csengő beosztást kapni, lehetőleg magas fizetéssel, de dolgozni nem akarnak. És nem is azért, mintha lusták lennének, hanem mert nem tanulták még meg, hogy tulajdonképpen mit jelent dolgozni! Azt látjuk, hogy a munkának – akármilyenfajta munkának! – az értéke nincs ott ezeknek a fiatal embereknek a fejében, ahol lennie kellene.
- Azt mondja, a cégvezetők ezt tudják. De tudják-e mások is? Akik a rendszerért felelős intézményekben vagy az iskolákban dolgoznak?
- Úgy gondolom, ezeknek a problémáknak sokkal erősebben, hatékonyabban kellene hangot adnunk. A sajtóban is, a minisztériumokban is, de közvetlenül az iskolákban is, amelyekkel kapcsolatban állunk, amelyek – elvileg – a mi számunkra képezik a tanulókat.
- A kívülálló azt gondolná, a Valeo fejlődése elsősorban egy kreatív fejlesztőmérnöki gárdán múlik és nem a szalagoknál dolgozó munkásokon.
- Ez ma már nem így van, és azt mondom, szerencsére nem így van. Merthogy a Valeo elért egy olyan nagyságrendet és fejlettségi szintet – és azt gondolom, nem ez az egyetlen ilyen középkategóriájú vállalat a régióban! –, ahol már csak a minőség folyamatos javításával lehet előbbre lépni. Ez pedig kizárólag szívós és folyamatos aprómunkával lehetséges, amihez nem elegendő ötven mérnök továbbképzése, a többi hétszázötven dolgozót is rendszeresen tovább kell képeznünk. Méghozzá nemcsak a karbantartóinkat és a lakatosainkat, hanem a raktárosainkat és az operátorainkat is! És nem feltétlenül komoly szakmai dolgokban, hanem motivációs kérdésekben, világnézetben, menedzsment témákban.
- Nyilvánvaló, hogy a szakmunkásképzés és a felnőttképzés reformokra szorul, a kormányzat által meghirdetett száz lépésben ez az első megteendők között szerepel. Ámde aligha érdemes csak erre várni. Mit tudnak, mit kellene addig is megtenniük Önöknek és a hasonló cipőben járó cégeknek?
- A teljes leltár hosszú lenne; amit a legfontosabbnak tartok, hogy rendszeres az információcsere és kölcsönösek a látogatások köztünk és a környéken a minket érdeklő szakmákban képző középiskolák és egyetemek között. Átadunk például eszközöket, például számítógépeket, technikai berendezéseket, amelyek nálunk már nem képviselnek nagy értéket, de az oktatásban még nagyon jól hasznosíthatóak. A szakképzési hozzájárulás terhére több millió forintot juttattunk iskoláknak laboreszközök beszerzésére. Talán példaértékű is lehet az a készülő háromoldalú megállapodás, amelynek keretében a Veszprémi Egyetem létrehoz egy elektro-pneumatikai oktató-fejlesztő labort, amelynek a finanszírozását a szakképzési alap terhére mi és még néhány társult cég biztosítja, az oktató berendezéseket gyártó céget pedig rávettük arra, hogy a szükséges helyiséget alakíttassa ki.
- Megtérülő beruházás a cégeknek ez a finanszírozás?
- Ebben az a szép, hogy nem is beruházás! Mondhatnám, nem kerül egy fillérünkbe sem, hiszen a szakképzési hozzájárulást így is, úgy is ki kéne fizetni. Így azonban biztosra vehetjük, hogy ez a pénz olyasmire fordítódik, amire nekünk szükségünk is van. És ezt a példát jóval kisebb cégek is követhetik, csak annyit kell tenniük, hogy a pénzükkel olyan intézményeket, programokat támogatnak, amelyek számukra fontos szakembereket képeznek!
- Gondolom, a többoldalú összefogást is nevezhetjük példaértékűnek!
- Igen, és nyitottak vagyunk további erők összefogására is. Csak az említett elektro-pneumatikai labor fejlesztéséhez több tízmillió forintra lesz szükség a közeli jövőben. Csak Veszprémben legalább öt-hat olyan célgépfejlesztő cég dolgozik be nekünk, amelyeknek szintén szükségük van jól képzett fiatal mérnökökre. Nem tudom, ők mire költik a szakképzési hozzájárulásukat, de gondolom, érdemes felhívnunk a figyelmüket erre a lehetőségre. Másrészt a gyárból rendszeresen elküldöm a vezető szakembereket az iskolákba. Menjenek el, nézzék meg, milyen ma egy iskola. Mert nem ugyanolyan, mint amikor ők voltak diákok! Kezdeményeztük a szakképzés érdekében az erők összefogását olyan környékbeli cégekkel, amelyeknek hasonló szakmákban van szükségük utánpótlásra, mint nekünk. Az ilyen összefogás, együttműködés szervezésében jó partnerünk lehet a kamara és számítunk rá, hogy a maga eszközeivel népszerűsíti és segít megszervezni más szakterületeken is.

Publikálta null
		Épített örökség 1. történelmi útvonal - Várpalota - Zirc - Bakonybél Bátorkő vára - Thury-vár Műemlék Barokk lakóházak Pusztapalota Zichy-kastély - Várpalota Helyilap Várpalota Online Kistérségek Várpalotai Kistérség Kultúra Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház Homokbánya Képzőművészeti Galéria Nagy Gyula Galéria Vegyészeti Múzeum Szálláshelyek Fogadó a "Két bagolyhoz" Természeti örökség Alba Regia-barlang Térség Veszprém és a Séd vidéke Területfejlesztési Önkormányzati Társulások Várpalota és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás Választókerület(ek) Veszprém Megye 05. számú Országos Egyéni Választókerület