|
Az emberek többsége szinte értetlenül áll az új világ kapujában, történelmi léptékkel mérve még csak néhány centit tettünk meg benne, de máris elementáris erővel rázza meg korábban "biztonságosnak" hitt világunkat. Valljuk be őszintén, hogy nem értjük mi történik körülöttünk, velünk. Nemcsak nem értjük, hanem egyenesen kétségbe vagyunk esve. Tömeges munkanélküliség, a korábban bevált, vagy beváltnak tekintett gazdasági-társadalmi folyamatok veszítik el egyik pillanatról a másikra érvényességüket.
A problémák vég nélküli ecsetelése helyett inkább próbáljuk meg értelmezni, felfogni ezt az új közeget, amelyet egyesek az információs társadalom korszakának neveznek. Tetszik nekünk vagy nem, akarjuk vagy nem, szeretjük vagy sem, de az új világ akkor is itt van. Nézzünk szembe vele, kóstoljunk bele, és amennyiben képesek leszünk rá, használjuk ki az új lehetőségeket.
Sugár János - A gondolkodás médiuma című elemzésében azt írta;
”A megszerzett tudás átörökítése, az információ tárolásának és kezelésének a problémája végigkíséri a civilizációt.
Az emberi élet alapvető része az emlékezés. A kérdés mindig az, miként őrizzük meg és adjuk tovább a felhalmozott tudásanyagot. Ez a felejtésre hajlamos, halandó egyén és a tudást intézményesítő társadalom folyamatos konfliktusával jár. A közös emlékezet (kollektív tudatalattiba süllyedt) kontextusa tartja össze az emberek legkülönbözőbb csoportjait a családtól a nemzetig. Az emlékek megőrzését és a gondolkodás történetét a hozzájuk kötött lábjegyzetek és reflexiók sora kíséri, mintegy a történelmen átívelő időtlen és non-lineáris dialógus: a vallási, filozófiai ismereteket mindig is magyarázatok, kommentárok fogták össze egy kultúra hálójába.
Szókratész életművét az előadásait leíró tanítványok (esetleg "pontatlan", szubjektív) feljegyzéseiből ismerjük. A szó elszáll, az írás megmarad, néha örökre. Már korán megmutatkozott az igény az emlékezet kapacitásának intézményes tágítására: az ókor egyik csodája nem véletlenül az Alexandriai könyvtár volt - amit aztán Omár kalifa, Mohamed unokaöccse pusztított el, mondván, hogy ami a Koránban benne van azt fölösleges, ami pedig nincs benne, azt káros megőrizni. A hellenisztikus korszak legnagyobb gyűjteménye így megsemmisült, jelezve, hogy a hatalomnak micsoda prioritása van az információ fölhasználása, azaz működtetése terén. A szelekció művészete a szerkesztéstől egészen a cenzúráig terjed.
A bábeli könyvtár utópiája - ami nem véletlenül, egy építészeti megoldás is - jelzi az általánosan használatos könyv médiumának fizikai korlátait: az igényelt mennyiségben nemcsak tárolni, hanem hozzáférni is lehetetlen az adatokhoz. A minden létező „információhoz” való hozzáférés joga, a tudás almájának a történetétől Faust doktor dilemmájáig, átjárja kultúránkat. A fizikai totalitás megragadását megkönnyítő tartalomjegyzékek, katalógusok, listák, forrásjegyzékek szerepe hihetetlenül fontossá vált, az eleve hyper-mediálisan működő memória lineáris lépések formájában, mintegy veszteségek árán konzerválódik, amit aztán megint egy asszociatív folyamat kelt életre.
A realitás egyenesen a totálisan önreflektív társadalmi közeg irányába tart, amelyet a kontrollálhatatlan mennyiségű kommunikációs kapcsolatok dinamikája formál. A hipermédium létünk második nyilvánossága lesz, mintegy megduplázva a valós társadalmat.
A felhalmozott tudást kezelni tudó bábeli közös nyelv utópiája helyett a testre szabott interfész + globális adatbázis valósága jön el? "
Az információs társadalom egy olyan világ, amelyben a World Wide Web alapjában megváltoztatja az emberek viszonyát az egyetemes emberi tudáshoz való hozzáférés vonatkozásában, és megváltoztatja azokat a technikákat is, amelyek az érvényesüléshez kellenek.
Szent-Györgyi Albertnek teljesen igaza volt, amikor azt mondta, hogy az agyunk nem tárolásra való, hanem kreatív gondolkodásra. S a komputerkorszak ezt már meg tudja oldani, legalábbis abban az értelemben, hogy végtelenül sok adatot, információt tudunk tárolni, így az ember a kreatív munkára összpontosíthat.
A téma neves kutatója, Guilford Arnold szerint a probléma megoldási helyzetek és a kreatív gondolkodás közötti párhuzam abban rejlik, hogy az egyénnek mindkettőnél vagy egy új stratégiát kell alakítania és alkalmaznia, vagy az inadekvált ingert adekváltá kell átalakítania, és azt kell felhasználnia. Ebben az értelemben minden problémamegoldás kreatív folyamat.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Egészségügyi szolgáltatás
Helyilap
Idősgondozás
Intézmények
Kiskereskedelem
Kistérségek
Sport
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Új Magyarország Fejlesztési Terv - ÚMFT
Választókerület(ek)
|
|
