|
A cím megtéveszthető lehet, ezért gyorsan hozzá kell tenni: a szenvedélybetegek meghívottként vettek részt az oktatási intézményben szervezett drogprevenciós rendezvényen, amelyet az Életesély Kiemelten Közhasznú Mentálhigiénés Alapítvány szervezett az említett területen dolgozó szolnoki segítő szakembereknek.
„In medias res” – vagyis a dolgok közepébe vágva kezdődött a program. Alkoholisták, drogosok vallottak hosszan, szenvedélyesen szenvedélyükről, illetve arról a szenvedélyről, ahogyan immár megváltozott életmódot folytatva, az országot járva szolgálják a prevenciót. Mennek, ha hívják őket, és beszélnek a betegségükről, amiből kigyógyulni igazán nem lehet, csak felfüggeszteni.
Az Anonim Alkoholisták (AA) hárommillióan vannak a világon. A szervezet tagja lehet bárki, akiben erősen munkál az ivással való felhagyás vágya. Az AA olyan férfiak és nők közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket és reményüket azért, hogy megoldhassák közös problémájukat és segíthessenek másoknak felépülni az alkoholizmusból, illetve a drogfüggőségből. A 12 lépésből álló önsegítő program azok számára lehet eredményes, akik beismerik: tehetetlenek az alkohollal szemben, és életük irányíthatatlanná vált.
A meetingen megszólaló Kati elmondta: az alkohol iránti fizikai függőség ötévi italozás után teljesen kialakult, szétzúzva korábbi harmonikus családi kapcsolatait. Gergő az anyagozást fűvel, könnyű drogokkal kezdte, majd eljutott a heroinig. Kóros fantáziálás, összeesküvés-elméletek, üldözésmánia tette tönkre józan pillanatait. Beteg aggyal, nem tudatosan élt – vallotta.
A beszélők egyfajta élőképet jelentettek azoknak, akik eddig esetleg nem találkoztak személyesen ilyen poklok poklát megjárt szenvedélybetegekkel, de olvasták Tolnai Kálmán: Kábulat, vagy Mámor című köteteit, vagy Christiane F.: A végállomás gyermekei című regényét, amely egy Berlinben élő fiatal heroinfüggő lány megdöbbentő drámája. A kötetbeli szereplők most mintha csak „megelevenedtek” volna.
Ennyi, ami történt, s ez nem kevés, de az interaktív szeminárium jellege egyelőre nem tudott kibontakozni a rendezvénynek, talán majd a másik három délelőtt ez is létrejön. Az időprés túl jól működött, a szenvedélybetegek blokkja nagyon „ráült” a délelőttre, a hosszú életút-monológokra való figyelem elfárasztotta kissé a hallgatókat, de ezen kívül volt még egy vetített képes prezentáció is az Életesély alapítvány működéséről, és egy kiselőadás, amelyben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztálya mutatkozott be. Ezekre is illett figyelni.
Lehet, hogy a kevesebb több lett volna? Vagy a szünetet leszámítva a maradék szűk három óra bizonyult minderre kevésnek? Mindenesetre a téma kínálta kihívás, a problémahalmaz óriási, a hallottakat pedig tovább lehet gondolni, „haza lehet vinni”. Ami már most borítékolható: a megoldás sajnos nem érkezik el a szeminárium-sorozat végére. Ezért nem is lehet bölcsebbet írni e jegyzet végére.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Egészségügyi szolgáltatás
Helyilap
Idősgondozás
Intézmények
Kiskereskedelem
Kistérségek
Sport
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Új Magyarország Fejlesztési Terv - ÚMFT
Választókerület(ek)
|
|
