A ház, amely büszkesége Komló és vidéke lakosságának, hiszen sokan sokszor felkeresik rendezvényeit.  Az idén az az  öröm is bekövetkezett, hogy a ház és környéke megújult, megszépült. A pályázat íróit, a terv kigondolóit, a munka megtervezőit, kivitelezőit, az önzetlen,  fáradhatatlan  munkatársakat, a számos tettrekész barátot, ismerőst és anonim segítőket egy ünnepi esttel köszöntötte a színház teljes kollektívája, az 1996-ban alakult Súgólyuk Színház társulata és a velük együtt fellépő tehetséges apróságok.

A megjelenteket mindenekelőtt Korbuly István intézményvezető köszöntötte abból az alkalomból, hogy van egy megújult ház. Mintegy a gondolatot folytatva és kibontva Harnóczy Csabáné szerkesztett és rendezett egy zenés-táncos keretjátékot Van egy színház... címmel. Mielőtt a még csatatérhez hasonlító színpadon elkezdődne az előadás. a nézőtér átellenes sarkán két "néző"  vitatkozik. A férfi indulatosan kifakad, hogy vajon meddig kell még várni, a nő védendő a  mundér becsületét, nyugtatgatja, majd mindketten felmennek a színpadra, hogy végre megkezdődjék valami nem mindennapi csoda, valami, ami nem más, mint maga a színház - azon a bizonyos házon belül. Pomázi Attila zenei rendező, Józsa Péter koreográfus és
Fajcsi Ferenc szerep szerinti főrendező közreműködésével bepillantunk a képzeletbeli kulisszák mögé. Oda, ahol három banya minduntalan undok pillantásokat lövell és pikírt megjegyzéseket tesz a többiekre, mivel nem ők kapták meg a főbb szerepeket. El is hangzik egyikük vitriolos szájából, hogy nem véletlenül, hiszen a szemtelenül fiatal kolléganő "a direktor úr lánya". A gyönyörű és tehetséges Korbuly Katáról kimondhatjuk, hogy vérbeli színésznő,  remekül táncol, gyönyörűen énekel, magabiztosan mozogva bárhol jár, magára vonzza a tekinteteket, mit sem törődik velük; nemcsak él, hanem valósággal virul a színpadon.

















Hol vele, hol másképp, de mindig meghatóan bűbájosak az apróságok, fiúcskák és kislányok, akik a sok fárasztó próba után  varázs erejű Pez cukorkát kaptak ajándékba Márta nénitől. A sok kiváló produkció közül is ki kell emelni humora miatt Pánczélné Bakó Zsanettet, aki többször bevonulva egy-egy oda nem illő Ady-verset próbált deklamálni, de senki nem volt vevő rá, mint a való életben, ha valaki rendületlenül önmagát próbálja előtérbe állítani...

















De persze nem lehet méltatás nélkül hagyni Bárdos Alíz kulturált énekét, zenei jellemformálásának módozatait, Haris Dorka, Kasziba Zsuzsa, Korbuly István játékát, Harka Jenő úri, majdnem azt mondtam, előkelősködő gesztusait, ironikus mimikáját és a többieket, akik vállukon hordták az est sikerét. Egy olyan estéét, amelyen a sminkes Haris Juditnak épp úgy természetes helye  volt a többiek között, mint az ügyelő Csokonai Istvánnénak.

Egyik Jókai-regényben ez a felirat olvasható a főhős sírján: Volt. Nincs. Lesz. Szerencsére ennek a kis megemlékezésnek más kerül a végére: Komlón volt egy színház. Van is, lesz is!