Az MTA üdülője kellemes otthont nyújtott kedves gondoskodással, kifogástalan ellátással, természetes velejárónak tartva a fel-felhangzó nevetést, az asztal alatt bóklászó kisgyerekek produkcióját.









Bár szombaton esett, mégsem akartuk kihagyni a dunai hajókázást. Ringatózás közben élmény volt látni az elsuhanó tájat és legalább sejteni, merre voltak a valamikori barlangok.

Vasárnap délelőtt a királyi vár meglátogatása következett a helyben lakó rokonunk szakszerű idegenvezetésével. Megismerhettük a történelmi hátteret, az egymást váltó uralkodók törekvéseit, hatalmi torzsalkodásait, az épületen és annak egyes részein jól megkülönböztethető gótikus és reneszánsz stílusjegyeket. Emberközelibbé az tette a dolgot, hogy benézhettünk a korabeli konyhába, néhány terembe, megsimogathattuk a hatalmas cserépkályhát, magunk elé képzelhettük a valaha célszerűen kialakított kerteket, beszívtuk az itt-ott már sárguló hatalmas hársfák illatát, sőt a merészebbek ráülhettek még (ruhástul) az egykori, egymástól el nem választott, társas illemhelyekre is.























És persze nem maradt el a Salamon-torony megtekintése sem.







 








A kisebbek pedig kipróbálták a rengeteg érdekességet kínáló játszóparkot.
Megtapasztalhattuk bizony azt is, mennyire gyors a "szárnyas idő", hogy indulni kell visszafele, mert az ország különböző részeiről jöttünk.