És most megkezdi műsorát  az öt évvel ezelőtt Pécsett szerveződött, 2009-ben  öttagúra bővült WNS formáció -  a nagy ováció bizonysága szerint - igazi sikerrel. A négy aktív és egy jövőbeli egyetemista közül ketten profi zenei pályára készülnek: Menyhei Ádám billentyűs és énekes a Liszt Ferenc Egyetem klasszikus zongora szakának hallgatója, a dobos Halász Máté friss érettségije után ősztől (reményei szerint) ugyanott folytatja tanulmányait. Homola Dani, a szólógitáros immár diplomás biológus, a basszusgitárt bűvölő Fülöp Bence, amikor nem penget,  civilben politológus-jelölt. A csapat egyetlen lánya, Plesz Barbara, a leendő szociológus-pszichológus,  énekel, vokálozik. Adottságait kitűnő énektanárok, karvezetők pallérozták, később "önállósította magát": országos népdaléneklési versenyen és a középiskolások nagy megmérettetésének számító Helikon ünnepségen erdélyi népdalok autentikus megszólaltatásával I. díjat nyert.

Mindnyájan útkereső, sokoldalú, mindenre nyitott mai fiatalok. Miközben funk, rock, pop, jazz elemeket ötvöző, egyéni  hangzásvilágú  számaikat játszották,  mindenki megérezhette, amit a pszichológusok flownak neveznek. Azt a szívből jövő örömzenélést tudniillik, ami mintegy magától áramlik tőlük és belőlük a közönségre, onnan pedig tánc, ritmikus mozgás, ütemes taps  és sok-sok mosoly formájában vissza, az önfeledt  muzsikálást és az előadás lehetőségét nagyszerű ajándékként megélő-ünneplő zenekar  valamennyi, szemmel láthatóan boldog tagjára.




 












A produkció egésze közös munka eredménye. A jobbára angol nyelvű szövegeket nagyrészt Ádám jegyzi szerzőként, a dallam pedig úgy születik, hogy egy-egy ötlethez hozzáteszi ki-ki a saját szólamát. Gyakorlás közben (a zenekar neve a szerda esti próbákra utal!) természetesen mindez még alakul, csiszolódik. A ráadásként előadott Édesanyám kérdi tőlem, minek a szerető nékem... kezdetű népdal feldolgozása a többihez képest egészen új színfoltot jelent. (Talán érdemes lenne ezen az úton is továbbmenni...)

Jó volt ott lenni az A 38-as hajón! Jó volt hallani őket, látni (nem csupán a hőségtől) kipirult arcukat, egymást át-, az egész világot magukhoz-magukba ölelő, szerető mozdulataikat,  tanúja lenni a nem fáradó simogatásoknak, a nem szűnő gratulációknak. Tizenegy óra körül születésnapi pezsgővel koccintani, az alkalomhoz illő tortába belekóstolni... Csak így tovább, WNS! Kívánok újabb koncerteket a Művészetek Völgyében, különböző klubokban, lemezeket, elismeréseket!