A foltvarrás kezdetben  gyakorlati célt szolgált: a szegény családokban minden apró textildarabkát újra és újra hasznosítani kellett, eldobni csak a teljesen elvásott részeket lehetett. Technikája változott, funkciója gazdagodott. Ma már a kézműves  ipar egyik ága, hasznos és lélekgyógyító időtöltés, a tárgykultúra gazdagítója, bizonyos fokon túl pedig igazi  művészet.

Máza község Gyűszűvirág nevű foltvarró csoportja a napokban mutatkozott be Komlón a József Attila Könyvtár Muzeális Gyűjteményében. A százszínű kiállítást az ottani művelődési vezető, Kovács Lászlóné nyitotta meg, érdekesen bemutatva a foltvarrás újvilági, hazai, ill. mázai történetét. Majd a község polgármestere köszöntötte a csoportot és a megjelenteket, akiket népművészeti csoportjuk ifjú népzenészei szórakoztattak. A kézimunkák olyan sokfélék, hogy még felsorolni se lehet őket. Van köztük nagyobb méretű abrosz, függöny, takaró, díszpárna, többféle táska, öv, edényalátét, ilyen-olyan tartó és még sok minden. Bizonyos darabok szépítik a belső tereket, mások hasznos célt (is) szolgálnak. A hatást azok mosolyán lehetett  lemérni, aki  (nem kevesen!) nyertek valamit a tombolán. Ez egyébként olyan kiállítás, melynek darabjait nem elég megcsodálni, hanem tűt, cérnát, ollót, "rongyot" választva-válogatva neki kell látni!