A pécsi Origó-Házban rakott fészket a szép nevű CINKE (Civilek Nevezetes Kulturális Események) Program. A rendkívül sokoldalú és igen látogatott helyen állította ki munkáit Csaba Ildikó, a Tiffany üvegek szerelmese. A moderátor szerepét a művészeti vezető. Bartalovics Zoltán töltötte be. Kedd délután az újdonság varázsával hatott mindaz, amit Ildikó bemutatott, mindaz, amit -kérdésekre felelve - elmondott magáról.
Kislányként zongorázott, ritmust kopogott, a Művészeti Gimnáziumban azonban (nem egészen önszántából) fuvolát tanult, majd tanítónő lett. Amikor fáradni látta kis tanítványait, mindig beiktatott valamilyen kézműves fogalkozást a napirendbe: csuhét fontak, nemezeztek, szőttek, agyagoztak. Élvezték a kezük alól kikerülő apró csodákat, a tanító nénit pedig egyre inkább megszerették. Ahogy múltak az évek, Ildikó férjhez ment, négy gyereke született. Ma már felnőttek, 38-21 évesek. A legkisebb, Kata friss süteményt hozott és lelkesen végigülte, -tapsolta a programot. Elmondása szerint az egész család büszke az édesanyjára, aki egy kissé későn is teljes életet él. Ma már elsősorban az unokáit tanítja mindenféle "matatásra". Egyikük sógyurmából készült nyuszijai, tojásai ugyancsak láthatók a tárlaton.
Ildikó nyugdíjba vonulása után eredeti módon hasznosította végkielégítése összegét. Befizette egy üvegfestő-ólomüveg készítő tanfolyamra. Itt - talán szakmaféltésből, talán más okból - csak az alapokat mutatták meg neki és társainak. A valódi titkot, a sok remek fogást neki magának kellett lassan-lassan kitapogatnia. Ma úgy érzi, már nem kevés gyakorlat, tegyük hozzá: és siker! után a legnőiesebb dolognak a Tiffany technikát tartja.
Kész tárgyaival örömet akar szerezni, meghittséget, melegséget varázsolni a sajátján kívül mások otthonába is. Soha nem készít két teljesen egyforma tárgyat, mert az egyediség adja meg neki teljes szabadságot. Erre soha nem sajnálja se az időt, se az energiát, se az anyagokra fordítandó nem kevés pénzt. Örül a pozitív, a magába vetett hitét erősítő visszajelzéseknek, az újabb bemutatkozási lehetőségeknek, mégis mindegyiket csak egy-egy állomásnak tekinti azon az úton, amelyen elindult. További tervei szerint meg szeretné tanulni a tűzzománc készítését, az ötvösséget, a foltvarrást... és a sornak még nincs vége.
A művész boldog ember, mert képes szépet alkotni. Mert a családja mellette áll, erdész férje mindenben támogatja. És mert olyan barátot mondhat magáénak, mint Balatoni Erika, aki lépésről lépésre követi technikai fejlődését, érzelmi-emberi kiteljesedését. És aki kitűnő ízlésével, kreativitásával segít megteremteni textiliákkal, kiegészítő darabokkal a tárgyainak megfelelő mikrokörnyezetet, amelyben a különböző Tiffany üvegek színei, formái leginkább érvényesülnek
A CINKE Program nem lett volna igazi, ha nem kapnak szót, kérdezésre, beszélgetésre lehetőséget a jelenlévők. Igazán megható az a momentum volt, amikor Lénárd József, helyi költő, Kezek és érintések című versével köszöntötte Csaba Ildikót. Az élményt ezután két rögtönzött haikujával tette teljessé. Teljes egésszé.
