Ilyenkor decemberben gyermek, felnőtt, fiatal, idős, családos, magányos várja-várja az ünnepet, a találkozásokat, a meghitt beszélgetéseket, a kisebb-nagyobb meglepetéseket. Vagy rettegi, még a gondolatát is elhessegeti, mert neki nem telik ajándékra. Vagy mert tudja, hogy őrá senki sem nyitja rá az ajtót jó szóval, egy tál süteménnyel. Pedig csak szív és szándék dolga minden, hiszen örömet lehet szerezni anyagi ráfordítás, netán bankkölcsön nélkül is. Ha belül béke van, és ha figyelünk egymásra...

Valami ilyesminek voltam tanúja a minap, amikor ellátogattam Kökönyösbe, az egykori munkásszálló épületébe, amelynek több szintjén ma a Komlói Szociális Nonprofit Közhasznú Kft  működik. Idős lakói - mint mindenütt - különböznek egymástól egészségi állapot, szociális kapcsolatrendszer, korábbi életút, körülmények, lehetőségek és persze igények tekintetében. Egyesek elvonulnak a szobájukba, másokat a televízió vonz, de vannak olyanok is, akiket minden dolog érdekel. Akiket az adhatás gyönyörűsége énekkar alakítására sarkallt.

















Titokban műsorral készülnek, hogy szent este  örömet szerezzenek lakótársaiknak és az intézmény dolgozóinak. Van olyan is, aki szemüveg nélkül pacskert (mamuszt) kötöget, miközben csendes mosollyal hallgatja a karácsonyi dalokat. És jönnek a közeli iskola tanulói bemutatni kedves műsorukat. Tanító nénik kísérik, szülők öltöztetik őket, hogy minden jól sikerüljön, ha már kitárták a szívüket, hiszen - ahogy Brecht mondta -, irtózatos a kísértés a jóra.  Az időseknek egyébként (szerencsére) alig van fölösleges idejük. Egyszer lelkész, máskor orvos keresi fel azokat, akik kérik, máskor irodalmi délutánt, felolvasásokat, beszélgetéseket tartanak nekik, velük együttműködve.

Az ízlésesen és kényelmesen kialakított társalgó asztalán már két adventi gyertyát is meg kellett gyújtani. Ilyenkor decemberben, amikor közeledik az ünnep. Hosszú évek munkája után megérdemlik, hogy szép legyen!