A program résztvevőit Horváth Lászlóné igazgató köszöntötte. Elragadtatását kifejezve  bevallotta, hogy dacára az "Ahogy készül..." képsorozatnak, ő bizony nem érti, valaki hogyan jut el az egyszerű anyagoktól a nagyszerű lámpákhoz, képekhez, tálakhoz, tükrökhöz, egyéb dísztárgyakhoz. Elismeréssel illette a háttérben meghúzódó Balatoni Erikát, aki ritka jó ízléssel, hallatlan kreativitással helyezte el Csaba Ildikó Tiffany üvegeit olyan mikrokörnyezetekbe, amelyektől minden darab színének, formájának, funkciójának megfelelően sokszorozta meg szépségét, emelte meg esztétikai értékét.

Megnyitójában Harmath Béla, Orfű ny. jegyzője a művészet szerepéről elmélkedve annak hasznosságát, gyönyörködtető és elgondolkodtató voltát említette. Majd személyes hangon azt mondta el, miért és hogyan "szeretett" bele az alkotó szerény, kedves személyiségébe csakúgy, mint az általa készített ihletett darabokba.


A felfokozott hangulathoz csatlakozott klarinétjátékával  Császár András, az EFAMI tanára is.

Miközben a közönség apraja-nagyja  nézelődött, itt-ott üvegkoccanás  hallatszott, nem kis ijedtséget okozva. A nyugalom persze hamarosan helyreállt.

Az egyik falon el lehetett olvasni Csaba Ildikó önéletrajz helyett írt gondolatait. "Szeretem a szépet.

A művészet minden válfaját" - vallja. Kiskorában a zene vonzotta leginkább, majd pedagógus lett, előbb óvónő, aztán tanító. Vágyai  beteljesülését gyerekei születése jelentette. Végül a gyönyörű környezetben megbúvó szépséges falu, a beszélő nevű Barátúr, arra is lehetőséget adott neki, hogy legnagyobb szerelmének hódolva, a művészetnek azt az ágát művelje, amellyel való találkozása - úgy látszik - egész életére szól. Értelmet ad neki, ő pedig alkotásaival örömet szerez másoknak. Elsősorban azoknak, akik nem csupán egy-egy kiállítás erejéig csodálják darabjait, hanem megvásárolják, elviszik, hogy együttéljenek vele vagy  elajándékozzák őket a hozzájuk igazán közel állóknak,  mintha saját lelkükből adnának oda egy darabot.  Hogy örüljön az a valaki. Hogy nagyon-nagyon örüljön!