Nemegyszer keresztülutaztunk Bikalon, nemegyszer terveztük
meglátogatni a szállodává alakított egykori kastélyt, mert az ott
megfordultaktól mindig jót hallottunk róla, de csak most sikerült egy (majdnem)
teljes napot eltöltenünk a közelesen teljessé váló csodabirtokon. A hangulat
megfogott, az élmény rabul ejtett, a sok spontánnak tűnő esemény elvarázsolt, a
mindenre kiterjedő figyelem, a vendégfogadás profizmusa, valamennyi alkalmazott
belülről fakadó kedvessége pedig arra késztet bennünket, hogy visszatérjünk
ide.
Bikal a helyszín, Somogy, Tolna és Baranya találkozásának
gyöngyszeme, egy 850 lakosú falucska, amely az igen hátrányos helyzetű
települések egyike. (A negatív minősítés inkább a múltra, mint a jelenre és az
ajtón kopogtató jövőre igaz.) Amíg dr. Gelencsér Betti produkciós vezetőre
várakozom a recepción, a tablót nézegetem. A Puchner Kastélyszálló 48, a
Reneszánsz Élménybirtok 4 munkatársa köszönti rajta az érkezőt. Aki pedig
mindehhez az "ütemet adja", az Kollár László. Aztán belibben korhű ruhájában
Betti, kérve, hogy regisztráljunk, kísérjük figyelemmel a történéseket, közben
próbáljuk megkeresni a piros kosztümös tulajdonost, akitől mindent
megtudhatunk. A beszélgetésre - immár némi személyes tapasztalat megszerzése
után - délután került sor az első hallásra őrültnek tetsző ötletek
kigondolójával és megvalósítójával:
- Mi az eredeti foglalkozása?
- Építész a tanult szakmám, különösen érdekelnek a régi
korok házai, a felhasznált anyagok, az időtálló technológiák. Azon kívül hivatásos
fogyasztó vagyok.
- És most mégis szállodatulajdonos. Hogyan és mikor történt
a váltás?
- A váltás csak látszólagos, hiszen azóta is gyakorló
tervező vagyok.
Elképzeléseim mind a fejemben vannak, valóra váltásukhoz persze
munkatársaimra támaszkodom.
- Nézzük a dolgokat időrendben!
- 1992-ben licitáltam és megnyertem az 1840 körül épült
Puchner kastélyt. A következő évben máris elkezdtük az eléggé elhanyagolt
állapotban lévő épület felújítását, szállodává alakítását. Ez csak a kezdete
volt a több évre szóló munkának. Sikerült az egyes részlegeknek saját stílust
adnunk: más életérzést sugallnak a IX. századi Habsburg-kort idéző szobák, mást
a francia nemesi udvarokat vagy a mediterrán világot megelevenítő létesítmények
és megint más igényeket elégítenek ki a baráti társaságokat és cégeket fogadó
részlegek.
- Ma pedig befejezéséhez közeledik a legújabb fejlesztés, a
2010. április 1-jén nyíló Reneszánsz Élménybirtok. Mi a története, mi a
koncepciója ennek a kivételes projektnek?
- Ez a legkisebb "gyermek", ezért talán a
legkedvesebb is anélkül, hogy a meglévőket elhanyagolnánk. Sőt. A dolog úgy
kezdődött, hogy végiglátogattam a legfontosabb vendéglátó helyeket
Nagyszakácsitól Ópusztaszerig és tovább. Ismerve sok külföldi példát is, arra
az következtetésre jutottam, hogy mást és másképpen kell csinálni. Csak egyedi,
a többitől jelentősen eltérő arculattal érheti el (és tarthatja meg) Bikal
tartósan a látogatók érdeklődését és a szakma megbecsülését. (Eddigi munkánk
elismerését fejezi ki, hogy vendégeink 98%-a magyar, 54%-uk pedig visszatérő!)
Mivel általában családokra, társaságokra számítunk, három
generáció számára kívánunk tematikus tereinkkel és programjainkkal élményt,
elfoglaltságot, azok révén pozitív életérzést nyújtani. Ez az életigenlő, emberközpontú,
a művészeteket, a tudományokat, a mesterségeket, a legváltozatosabb
tevékenységeket az öröm forrásává tevő, újjászületést hirdető, Európára és a
világra nyitott izgalmas és mozgalmas kor mintául szolgálhat a ma emberének is,
ha nem csak panaszkodó, hanem munkálkodó és annak révén boldoguló tagja akar
lenni a társadalomnak. Mindennek eléréséhez három fontos célt fogalmaztunk meg
magunknak: az érték és ár egységét kifejező vendéglátás magas színvonalát, a
hagyományőrzést és az oktatás-képzést. Az utóbbinak egyaránt szerepe van és
lesz a munkatársak kiválasztásában, a tervek megvalósításában, a szükséges
változtatások, az újabb ötletek megvalósításában, végső soron abban, hogy
képesek legyünk felismertetni közönségünkkel szunnyadó, talán még a maguk számára
is megfogalmazatlan vágyaikat, illetve csaknem észrevétlenül arra késztetni
őket, hogy programjaink passzív szemlélőiből aktív résztvevői, intenzív, ha úgy
tetszik, hiperaktív testi-lelki-szellemi részesei legyenek. Ehhez többek között
képzéseinket és valamennyi kínálatunkat kompetencia alapúvá, azaz
ismeret-képesség-készség-attitűd-gyakorlat egységében megnyilvánulóvá tenni. Ez
az igazi kaland mindannyiunknak!
- Boldog ember Ön, Kollár úr?
- Igen, nagyon! Mert nem kiszámítható, nem megszokott úton járok,
mert látom álmaim megvalósulását. És mert jelenleg 85 munkatársam 15
kilométeres körzetből került ki, mert 140 új dolgozót, rajtuk kívül 30
mesterembert, 50-60 gyakornokot tudok hamarosan foglalkoztatni.
A Kollár úrral való beszélgetést kiegészítendő érdemes az
ott töltött élményidő néhány momentumát felvillantani. Az itáliai eredetű
commedia del arte vaskos humorát idézték az érdekes, mozgalmas, látványos,
hatáskeltő elemekben bővelkedő életképek a Pécsi Nemzeti Színház, az Apolló
Kulturális Egyesület-Pécs, a komlói Súgólyuk Színház művészei és mások
jóvoltából.Néhányukat sikerült
vallomásra bírni: Kosztolányi Péterné (civilben tanítónő), Kasziba Zsuzsa
(alias intézményvezető, a szociális
szakma oktatója) rendkívül jól érzik
magukat ebben a nem mindennapi szerepben, a nyári forróság ellenére élvezik a rendszerint nagy tapssal jutalmazott
"munkát". A programokra invitáló udvari bolond igazi mindenes, aki kézben
tartja az eseményeket és "imádja" a tőle kérdezőket. A szép ruhások szelíd erőszakkal terelgetik a megfelelő
helyre a véletlenül elkódorgó vendégeket. Informálnak, segítenek. Rajtuk kívül
jogos büszkeséggel mutatják be mesterségük fortélyait és árusítják kész
termékeiket a régi-új mesterségek tudói. Petrics Szilveszter például a többgenerációs szekszárdi mézeskalácsos
család sarja miközben készíti az aszalt gyümölcsökkel ízesített kalácsot (saját
fejlesztése!), szívesen mesél őseiről. Ilovay Zsuzsanna, kárászi ékszerkészítő
egyéni igényeket is készséggel kielégít, Czipó Ernő ötvösmíves és felesége,
Borbás Rózsa zománcmíves ügyesen dolgozik, de szívesen áll a fényképezőgép elé is. Rutinosan
nyilatkozik a Budapestről érkezett solymász, Krekács Zoltán, aki szerint a
leginkább begyakorolt produkcióban is létezik kiszámíthatatlan dolog, hiszen a
madár nagyon érzékeny teremtmény. Neki a jövőről jó darabig nem kell
gondolkoznia, mert "már megvan a szerződése". A múltidézők közül hadd
emeljem ki az egyik ház falát papírsablon alapján hagyományos girlandokkal
színessé varázsoló festőket. Végezetül a legnagyobb elismerés hangján szólva
meg kell említeni az "udvari főépítészt”, Bartuszek Györgyöt, a szobrok
készítőjét, Gácsi Barbarát, a lovagok vezetőjét, Szolnoki Jánost, a remek lakomák
készítőit.
Hozzájuk hasonlóan köszönet
illeti mindazokat, akik fáradhatatlanul dolgoznak a vendégekért. Szándékuk, tevékenységük
eredményét mindenki őszintén csodálja, nagyra értékeli. A bájos babafotó tanúsága szerint az egyik
legifjabb látogató is elégedett.
Hozzájuk 