A kiadvány elkészültének motorja Jakab Józsefné, a József Attila Könyvtár Muzeális Gyűjteményének vezetője, egyben a Pécs "igazi mecénása" és a komlói szénbányászat megálmodója c. tanulmány szerzője, mindent megtett a siker érdekében. Szervezett, levelezett, pénzt szerzett, kért, vitatkozott, a könyvbemutatón pedig - szemmel láthatóan - tiszta szívvel ünnepelt. A szerkesztés Szirtes Gábor munkáját dicséri, ugyanő írta az Egy 19. századi sikerszori c. fejezetet, amelyben kifejti a "Magyarország ezen cég által méltón van képviselve" mottót. A korabeli és későbbi fotókkal gazdagon illusztrált kötetet jó kézbe venni. Formája kitűnően illik a tartalomhoz.

Az Aus meinem Leben címadó művet maga Jánosi Engel Adolf vetette papírra négy gyermekének német nyelven "ahhoz a korhoz közeledve, melyet királyi dalnokaink, mint lehetséges, szokásos emberi élethossz határt zsoltáraikban megénekeltek, melynek hosszát az isteni kegyelem csak ritkán toldja meg, szükségét érzem annak, hogy élettörténetemből gondolatokat, tapasztalatokat s rövid áttekintést adjak útravalóul. Szeretném bemutatni, mit tettem mint állampolgár, családapa, kereskedő, iparos és ipari vállalkozó s mint közgazdász, hogy saját életem eredményeiből a levonható tanulságokat hasznosítani tudjátok életutatokon." (Fordította: Ábel János, Gritsch Mátyás, Gritsch Mátyásné.) Engel Adolf végigjárja az utat 1820. évi pécsi születésétől, hányattatásaitól (3 évesen félárvaságra jutott, 11 évesen otthagyva az iskolát, apró-cseprő cikkek árusításából tartja el magát. Nappal dolgozik, esténként tanul és terveket szövöget, melyek rendre megvalósulnak. Alig serdülten vállalkozásokba kezd: dohányt termeltet és elad, bútor- és ruhaüzletet nyit. Nemzetőr a forradalom és szabadságharc alatt, majd házat vásárol és megnősül. Nem idegen tőle semmilyen "fanem", van fűrésztelepe, kőszénraktára, még uszodát is épít. Sok más mellett részese a párizsi világkiállításnak, aktív tagja a hitközségnek, birtokot vásárol. Terjeszkedik, de törődik munkásai életkörülményeivel, gyermekeik iskoláztatásával. Nem véletlenül kap nemességet I. Ferenc Józseftől a "jánosii" előnév használatának jogával, amely természetesen megilleti leszármazóit is. Vasútvonalat épít és megnyitja Komló első bányáját, az Adolf-tárnát. Az Anna-aknát szeretett feleségéről nevezi el. Jelen van a magyar piacon kívül a külföldieken is. Szaktekintély több területen, tagja Pécs város törvényhatósági bizottságának, több kulturális és művészeti szervezetnek. Teljes életet él, azt hiszem, boldog is, méltán.  Az emberek száján élnek történetek csodás és igazságos tetteiről (Csikós Ferenc: Engel legendák Komlón). Dédunokája, Péter, a Pécsett utolsónak született Jánosi Engel, megtiszteltetésnek tartja, hogy néhány sorával hozzájárulhat a híres felmenőről szóló kiadványhoz, amelyet így fejez be: "Szerencsére örökségének legértékesebb része, a család, szüntelenül gyarapszik. A nagyvilágban szerteszét (...) minden felfordulás, válság, pusztulás ellenére ma is négy fiatal szépunoka viseli a családnevet."  Az előszó apropóján  a másik leszármazott, a francia állampolgár Stein Anna, "az Életemből című írás kapcsán 121 év távlatából ükapjával válthat szót, miközben közelebb kerülhet rendkívüli egyéniségéhez is."  Anna felidézi  tündérmesébe illő gyermekkorát,   a gyönyörű jánosi kastélyt és birtokot, melyet a zsidótörvények értelmében 1943-ban elkoboztak tőlük, az '56 utáni világgá futást, az idegenben való boldogulást, majd a visszatérést, "mert a szívem idehozott." Örömmel fedezte föl, hogy őt mindig szívesen fogadták itt, mintha nem szaladtak volna el közben évek, és azt, hogy változatlanul tisztelik ükapját a bánya vezetői, dolgozói, egykori alkalmazottai, mint Vati bácsi például, a volt kocsisuk. Azt viszont fájó szívvel kellett tapasztalnia, mennyi minden odalett: a parkettagyár, a gőzfürdő, a kastély, és ma már bánya sincs Komlón.  Tervezik viszont a Jánosi Engel Adolf Komlói Bányászati Gyűjtemény kialakítását és működtetését, ahogy megemlékeztek ükapja halálának 100. évfordulójáról is. (L.: Krisztián Béla cikke).

Sokan keresik, sokan vásárolják a kötetet, melyet a Pro Pannonia Kiadó a könyvhéten is bemutatott. E kiadvány nélkül valamennyien szegényebbek lennénk.