A város és a sziget közti összeköttetést biztosító kompot - a nagy vízen való átjutás egyetlen lehetőségeként - rengetegen veszik igénybe az év minden napján (már amikor az időjárás miatt nem kell azt szüneteltetni), ám - éppen emiatt - a Duna két oldalán sok éve kialakított rámpák mostanra igen rossz állapotba kerültek: felújításukra azonban még várni kell.
     Talán megbocsátja a Kedves Olvasó, ha egy egészen személyes dologgal hozakodok elő ezen írás kapcsán. Nevezetesen azzal, hogy gyermekkorom minden nyarát Mohácson töltöttem - tekintve, hogy nagyszüleim ott laktak. Csakhogy anyai nagyanyám a Duna egyik, apai nagyszüleim a másik oldalán ( a szigeten) laktak, így aztán jómagam is gyakori utas voltam a kompon. Módom volt hát látni, mekkora gondot jelentett a járművezetőknek és a lovaskocsik hajtóinak is a vízi járműre való felhajtás. A rámpa ugyanis igencsak rossz minőségű - hogy ne mondjam, "ramaty" - állapotban volt. Aztán a nagy dunai árvíz után, amikor felépült a város felőli oldalon az új - a korábbinál magasabb - betonfal, végre megcsinálták, használhatóvá tették a rámpákat is.
    Az azóta eltelt évtizedek, a méginkább megnövekedett forgalom, a téli jégzajlások és fagyok azonban megtették a hatást. Mostanra a le- és felhajtók - különösen azok alsó, a Dunával közvetlenül érintekző része - ismét tönrementek. Vagyis: szükség lenne a felújításukra. A városnak azonban a szűkös költségvetéséből nem futja erre, ezért aztán pályázatot nyújtottak be a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez, ezt azonban elutasították a döntéshozók. A mohácsiak panasszal éltek a döntés ellen, de ezt ugyancsak elutasították, mondván: a mintegy százmillió forintos beruházás nem érinti az országos közúthálózatot. Az ismételt elutasítást követően a város most felülvizsgálati kérelmet adott be - és bizakodik...