Ahhoz, hogy pontosan értsük a vasárnap tartott népszavazás apropóját, tudnunk kell: a falusi turizmusáról, csodálatos fekvéséről, talicskaolimpiájáról és népi együtteséről is ismert település önkormányzatának 20 évvel a rendszerváltás után "eszébe jutott'", van Hetényben néhány utca, mely nem kívánatos nevet visel. Ezeket aztán tavaly - bár akdtak e gondolatnak ellenzői - "átkeresztelték", most vasárnap viszont arról kellett volna "népszavazniuk" az ott lakóknak, hogy a képviselő-testület állítsa vissza a korábbi állapotot...
     Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy 2008-ban kinek jutott eszébe a Landler Jenő, Berki Fülöp és Felszabadulás utcák nevének megváltoztatása. Az viszont tény, hogy a település képviselő-testületének tagjai jónak tartották az ötletet. Hosszúhetény jegyzője szerint a testület akkor azért döntött a változtatás mellett, mert úgy ítélte meg, hogy a rendszerváltozás után két évtizeddel utca csak "a történelemhez, vagy a községhez kötődő, feddhetetlen jellemű személy nevét, vagy eseményét, tájegységét viselje". Orbán László hozzátette: a képviselők a törvény szerint a lakók beleegyezése nélkül is megváltoztathatták volna az érintett utcák nevét, ám a határozatot megelőzően kikérték a véleményüket. Bár a kiküldött kérdőívek felét sem küldték  vissza a hetényiek, a válaszadók többsége - a személyes okmányaikkal kapcsolatos adminisztráció, társasági szerződések módosításának szükségessége és annak költségei miatt - ellenezte a lépést.
    A testület mégis úgy döntött: a Landler utcát Szent Borbálára, a Felszabadulást Széchenyire, a Berkit Hármas-hegyre változtatják.  Bár az érintett utcák lakói - főleg annak fényében, hogy már húsz év telt el a rendszerváltás óta - nem lelkesedtek a dolog miatt, többségük kénytelen-kelletlen, de elvégezte a szükséges adminisztrációs teendőket. Akadtak viszont, akik úgy vélték: nyolc képviselő nem dönthet többszáz ember ellenében - s aláírásgyűjtésbe kezdtek. Ahhoz kerestek - és találtak - támogatókat, hogy a község lakossága népszavazáson nyilváníthassa ki véleményét: a régi, vagy az új utcaneveket szeretné inkább.
    Összegyűlt a népszavazás kiírásához szükséges számú érvényes aláírás, így - a demokrácia szabályai szerint - a referendumot ki kellett írni. A szavazást február elsején meg is tartották, ám az érvénytelen volt!
   A 2725 választásra jogosultból ugyanis csak 635-en jelentek meg, ami 23,3 százalékos részvételt jelent. Az érvényességhez azonban  50 százalék plusz egy fő kellett volna. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a szavazók közül a korábbi utcanevek mellett 578-an voksoltak, a nemek száma mindössze 51 volt.
    Mindezt ( mármint az alacsony részvételi arányt) persze előre lehetett tudni, hisz ki az a "buggyant", aki a falu másik végén, vagy csak egy másik - nem érintett utcában - lakik és ilyen időben, ilyen úton elmegy "népszavazni". Mit érdekli őt a más baja?
    De ha - véletlenül - mégis elment volna 50 %, + 1 ember és érvényesen nyertek volna a visszaállítást követelők, akkor mi van? Kezdődhetett volna az ott lakók újabb  kálváriája az újabb cím-átjelentésekkkel és a korábban említett cserékkel. És nyilván lettek volna - nem is kevesen - akik meg utóbb emiatt háborogtak volna. Azt itt és most inkább nem idézem, milyen hozzászólások olvashatók a megyei napilap internetes fórumán e témával kapcsolatban, de az tény: a hetényiektől nem sok dicséretet kap az önkörmányzat...
    Mindössze két dolgot szögezhetünk le így az írás végén, ami biztos. 1.A demokrácia nem olcsó "mulatság", ez az akció ugyanis potom 800 ezer forintjába került a település önkörmányzatának. ( Azt most ne firtassuk, mennyibe került a tavalyi változtatással kapcsolatos adminisztráció az érintett utcákban lakóknak, s azt se, hogy - az egyik fórumozó szerint - a Földhivatalban még ma is Szamuely Tiborként szerepel a tulajdoni lapokon az évekkel ezelőtt Moroló-ra változtatott utca neve, rengeteg bosszúságot és utánajárást okozva mindazoknak, akik ott valamilyen ingatlan-ügybe bonyolódnak.) 2. A most vesztes fél képviselői azt mondják: ebbe nem nyugszanak bele, újabb népszavazást kezdeményeznek - s ezt a törvény szerint meg is tehetik, igaz, leghamarabb egy év múlva. (De hát a két esztendő még mindig nem húsz - érvelnek...)