A férfi kézilabda NB I. 2008/2009-es bajnokságának elején -  néhány fordulón keresztül - úgy tűnt: az egyik biztos kieső a Kecskemét lesz. Aztán fordult a kocka: a hírös városban a vezetők gyorsan reagáltak a kialakult helyzetre és "leigazolták" edzőnek Skaliczki Lászlót - akit a komlóiakkal a legnagyobb sikereket érte el kézilabdában. Ettől kezdve az alföldi gárda megkezdte a "nagy menetelést", miközben a komlóiak mélyrepülése tartóssá vált - nem is kellett sokáig várni az edzőcserére Komlón sem.
    Csakhogy a baranyai együttesnél ez nem ment egyszerűen. Hónapok teltek el, mire megtalálták (Papp László személyében) a régi-új edzőt, valamint az új ügyvezetőt, Szigeti Szabolcsot, s nem utolsó sorban a komlói kézilabda sokszoros megmentőjét, HOffmann Györgyöt (az új szakosztályvezetőt), akiknek a személye  adhat reményt arra, hogy a KBSK kilábaljon a már-már reménytelennek tűnő helyzetéből.
  Ennek a rögösnek ígérkező útnak az egyik állomása volt az a ma délelőtti edzőmeccs, melyen a Kecskemét volt a KBSK ellenfele, s amely végül 28-28-as döntetlennel ért véget. Ennyi "bevezetés" után nézzük a részleteket:
 KBSK-Kecskemét 28-28 (8-13)  Komló, 150 néző  Vezette: Csányi,Hornyik
 Komló: PÓKOS - Oszlár, Kaplonyi 3, DÖMÖS 9/1, Molnár, Varga 1, Ujváry 2. Csere: SZABÓ (k), Ropoli (k), Bakos 2, Németh, KILVINGER 11.
 A Kecskemét góllövői: Veselinov 7,Dobardzijev 4, Bíró 3, Tóth E.3, Kekezovics 2, Vujasin 2, Takács 2, Berta 2, Dobó 1, Csorba 1, Sutka 1.
 Jól kezdett a Skaliczki László által írányított vendégcsapat, mely 17 játékost szerepeltetett, míg a Komlóból hiányzott - munkahelyi elfoglaltság és sérülés miatt - Mészáros, Debreceni, Nagy, Szappanos és  Péter Szabó is. A remekül védő Erdélyi vezérletével hamar elhúzott a vendégcsapat és előnyét tartotta - egészen az 50. percig. A KBSK azonban fokozatosan ledolgozta a hátrányát - különösen Kilvinger és Dömös kapta el a fonalat támadásban, de kellett a többiek akarása és jó játéka is  - így végül sikerült elérni a győzelemmel is felérő döntetlent.
  A vendégeknél pályára lépett Sutka Norbert is, aki félig-meddig régi önmagát idézte: lófarkát ugyanis sportosra vágatta, mint régen, ám - szerencsére - a góllövésben nem jeleskedett, merthogy a komlói védők rendre mattolták.