Az évek múlásával a fékező-fiú a fúró-fejtő brigádba került, ahol előbb batár-fúrós volt, majd elvégezte a robbantómesteri tanfolyamot, aztán robbanóanyag raktáros, később robbanóanyag szállító lett. Különösen ez utóbbi tetszett neki, mert azokban az években sorra járta az ország robbanóanyagot gyártó üzemeit, de a többi beosztásban is mindig megtalálta a szépséget.
- Volt olyan időszak, amikor évekig úgy telt a nap, hogy reggel fél héttől 11-ig "lógtunk" a falon, aztán a megfúrt lyukakat megtöltöttük és a műszak vége előtt elrobbantottunk,
aztán másnap jöhetett az aprítás - emlékezik a régebbi évekre. És ez így ment, egészen a `80-as évek végéig.
Azóta már más, gyorsabb, hatékonyabb technológia van a bányában, ahol Bernáth Gyula most vezető robbantómesterként és fő fúrómesterként dolgozik. Mind mondja,. mindig is közösségi ember volt. Fiatalon lakhelyén, Hosszúhetényben a kézilabda- és a focicsapatban is játszott, itt, a kőbányában pedig brigádvezetőként és szakszervezeti bizalmiként tevékenykedett. Sok emberrel volt hát kapcsolata az elmúlt évtizedek alatt, de ő úgy érzi, mindenkivel jó viszonyban volt, nem tud róla, hogy valakit is megbántott volna, vagy hogy rá haragudna valaki.
Aztán szóba kerül a család is: gyerekei már felnőttek - a fiú már meg is nősült, ott van egy 6 éves lány unokája, míg lánya még vele és feleségével otthon lakik, s ők is megszokták, elfogadják, hogy a férj és apa immár több mint négy évtizede olyan helyen dolgozik, melyről tudják: nehéz, veszélyes munkát végez! De mivel azt is tudják, hogy ő szereti, amit csinál, elfogadják, most pedig vele együtt örülnek a magas elismerésnek: Bernáth Gyula ugyanis a Komlón rendezett országos bányásznapi ünnepség keretében "Kiváló Bányász" címet vehetett át Szabó Pál Minisztertől.