Van az úgy - különösen, amióta a különböző szolgáltatók megszüntették az ügyfélszolgálatot sok-sok településen -, hogy rákényszerülünk a telefonon történő ügyintézésre. Akinek már volt ilyenben része, valószinüleg tudja, miről beszélek, aki még nem élt át hasonlót, addig örüljön, míg ezt az "élményt" elkerülheti...
Két napon belül egy biztosítótársasággal és egy közüzemi szolgáltatóval kellett (volna) telefonos kapcsolatba lépnem. Elsőként az E.On-nal próbálkoztam, mivel az általuk kiküldött számlalevélen feltüntetett ügyfélszolgálati telefonszámok mellett az is szerepel, hogy naponta mettől meddig hívhatják őket az ügyfelek. Jómagam olyan telefon-előfizetői díjcsomaggal rendelkezem, mely lehetővé teszi, hogy délelőtt 10 óráig és délután négytől is ingyen hívhatom az adott telefontársaság területén levő számokat, gondoltam, kora reggel gyorsan elintézem az ügyet - amikor mások talán még nem telefonálnak.
Hamar rá kellett jönnöm: tévedtem. Mármint abban, hogy reggel fél nyolckor még nem telefonálnak az emberek. Az E.On ügyfélszolgálatnál ugyanis - miután a gépi hang által felsorolt lehetőségek közül kiválasztottam a nekem megfelelőt, majd egy gombnyomást követően újabb utasítást kaptam az ügyfélazonosítóm bepötyögtetésére - a "gép" közölte: sajnos, minden ügyintéző foglalt, ismételjem meg a hívást később. Semmi gond - gondoltam - 8-ig ráérek, próbálkozom még néhányszor. Meg is tettem, pontosan hétszer. Az eredmény minden esetben ugyanaz volt, amit korábban leírtam. Ekkor gondoltam egy merészet, s mivel a Kedves Szolgáltató nem csak vezetékes, de mobil számokat is megadott elérhetőségként, megpróbálkoztam a saját mobilszolgáltatóm hálózatán keresztül elérni őket.
Bizonyára sejti már a Kedves Olvasó, hogy milyen eredménnyel. Úgy van, eltalálta! Pontosan olyannnal, mint a vezetékes számon. Ugyanaz az automata sorolja a válaszási lehetőségeket, ugyanúgy be kell ütni az ügyfélazonosítót, majd ugyanaz a folytatás is: minden ügyintéző foglalt, hívjam őket később - KLATTY és máris foglaltat jelez a telefon.
Mivel az embernek más dolga is akad, mint hogy egy szolgáltatóval való kapcsolatfelvételre áldozza a napját, elindultam én is egyéb ügyeket intézni - de azért még nem adtam fel! Napközben többször is próbálkoztam a mobil szám hívásával, délután pedig otthonról (pontosan 13 alkalommal) a vezetékes telefonnal, az eredmény valamennyi esetben ugyanaz volt: minden ügyintéző foglalt, próbálkozzak később. Na de mikor, Kedves E.On? Az ügyfélszolgálat félfogadási ideje ugyanis közben lejárt! Elintézni ugyan semmit nem tudtam, viszont a semmi intézésére ráment legkevesebb két órám. A vezetékes telefontársaságot ugyan csak a kapcsolási díjakkal "gazdagítottam", de a mobilszolgáltatónál már "húzósabb" lesz a költség, hisz minden egyes próbálkozás - a géphang hallgatása, a kért számsor bebillentyűzése - minimum egy perc, amit ők - teljes joggal kiszámláznak nekem...
Másnap reggelre kissé lehiggadtam (biztosan a vérnyomásom is helyreállt, mely az előző napon vélhetően az egekben járt), ezért újra próbálkoztam. Nem szeretném leírni hányszor, de a végeredmény ugyanaz volt, mint egy nappal korábban: vagyis semmi! Ezt a céget ugyanis nem lehet telefonon elérni! Legalábbis az általuk a számlán megadott számokon nem. "Kikapcsolódásként" megpróbáltam a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítás befizetését igazoló "Zöld kártya" kiküldése érdekében felhívni az Uniqa Biztosítót. Tekintve, hogy a cégnek Komlón nincs irodája, kézenfekvő volt, hogy a legközelebbi ( pécsi) iroda számát hívom.
A telefonkönyvben szereplő (egyetlen) szám felhívását követően természetesen itt is egy gépi hang (naná, majd egy élő ügyintéző) fogadja a hívást, s kellemes zenei aláfestéssel köszönt, majd kéri, hogy munkatársuk jelentkezéséig tartsam a vonalat. Aztán tovább szól a zene, s a "gép" ugyanezt elmondja angolul is, majd úgy 30 másodpercenként megköszöni türelmemet és közli: várjak tovább türelemmel. Megközelítőleg két perc elteltével a zenét egy másik hang váltja fel: valahol kicseng a telefon - konstatálom, de örömöm korainak bizonyul. A túloldalon ugyanis nem egy várva-várt ügyintéző, hanem a fax hangja jelentkezik. Így a remélt beszélgetés ezzel a céggel is elmarad - egyszer, kétszer, tízszer...
De támad egy "mentő ötletem": felhívom a cég pesti központját. A bevezetés ott is ugyanúgy történik, mint a pécsi szám hívásakor, de egy idő után mégiscsak felveszi valaki a telefont. Természetesen először "rázúdítom" a szerintem jogos felháborodásomat, amire Ő csak annyit tud mondani többször is: "elnézést kérek", majd megkérdezi, miben segíthet. Mikor azt is elmondom, megnyugtat - ezt Ő is el tudja intézni. Megkérdezi a szükséges adatokat, s ígéri, hogy még aznap postára adja a kért okmányt.
Megnyugodhatok hát - ami éppenséggel már rám is fért ennyi megpróbáltatás után - de azért még vannak bennem kérdések.
Kíváncsi lennék például arra, hogy hogyan intézik el telefonon az ügyeiket azok, akiknek nincs annyi idejük és türelmük, hogy mindezt végigcsinálják? És mi történik azokkal, akiknek nem jut eszébe, hogy a pécsi helyett (amit lehetetlen felhívni), egy budapesti számot tárcsázzanak? Az meg végképp érdekelne, hol tehetek panaszt amiatt, hogy azok a cégek, akiknek én évente súlyos tízezreket fizetek ki, mindenféle trükköket eszelnek ki annak érdekében, hogy további kiadásokkal terheljenek engem, mint ügyfelüket? ( Mert ugye minden egyes - sikertelen - próbálkozás esetén is ki kell fizetnem a telefontársaság felé a percdíjat, a kapcsolási díjat, a pécsi helyett a budapesti hívás tarifáját - szóval ez a két ügy több száz forintba került nekem, s akkor még nem is szóltam az elfecsérelt időről és a felesleges idegeskedésről...)
És bár ebben a kis szösszenetben konkrétan megjelöltem a két érintett cég nevét (nyilván nem reklám-célllal), az a gyanúm, hogy hasonló történeteket sokan leírhatnának más szolgáltatókkal kapcsolatban is.
Akkor tehát nincs más választásunk, mint tudomásul venni, hogy a XXI. század első évtizedének vége felé ez a bánásmód illeti meg a fogyasztókat? Ha így van, akkor - szerintem - valamit sürgősen tenni kellene! Mert a mi pénzünkből (nagyon is jól) élő cégeknek - szerintem - kutya kötelességük lenne a normális ügyintézés feltételeinek megteremtése és azok működésének folyamatos ellenőrzése. Meggyőződésem ugyanis, hogy az ügyintézők "lazaságának" legfőbb oka éppen az ellenőrzés hiánya!
Ők ugyanis bármit megtehetnek - következmények nélkül. Hozzájuk eljutni sem könnyű ( a fenti példák alapján majdnem lehetetlen ), de rajtuk túljutni - például azért, hogy egy vezető beosztású illetékesnek mondjuk el véleményünket, panaszunkat - reménytelen vállalkozás.
Legjobb tehát, ha a panaszát mindenki megtartja magának! Ha pedig ügyet akar intézni, felkerekedik, s elutazik oda, ahol személyesen találkozhat az ügyintézőkkel. Hogy ez adott esetben 30-40-50 kilométeres utazást és több órás sorbanállást jelent? Kit érdekel? Akinek nem tetszik, menjen máshová - mondják több helyen. És ez még a jobbik eset! Van ugyanis olyan, amikor konkrétan meg is nevezik azt a helyet, ahova elmehet a Kedves Ügyfél, ha nem tetszik neki valami...
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
