A pályázati kiírás
csak formai követelményeket tartalmazott, melyeknek
megléte – és ezek igazolása – esetén
kedvező elbírálásra számíthatott
a pályázó. A GOP-2007-2.1.1/A
pályázatok
kapcsán nehézséget csak az okozhat a résztvevők
számára, hogy átmenetileg a befektetés
teljes összegét biztosítani kell, a 30% százalékos
támogatás csak utólag áll rendelkezésre.
Azok, akik vissza akartak élni a lehetőséggel, abban
bízhattak, hogy a pályázatok nagy száma
miatt a hatóságoknak nincs elegendő kapacitása
az ellenőrzésre. Ebben az esetben azonban már a
pályázatok döntés-előkészítési
folyamata során fölmerült a visszaélés
gyanúja, mivel a különböző pályázatokban
több azonosságot is felfedeztek a munkatársak.
-
Valamennyi esetben ugyanaz a pályázatíró
cég készítette a beadott dokumentumokat.
- Az esetek többségében
a támogatandó fejlesztésekhez szükséges
árajánlatokat adó társaság is
megegyezett – szinte minden esetben ugyanarról az
árajánlatról volt szó.
-
A saját erő meglétét igazoló
dokumentumokat legtöbbször ugyanaz a két-három
személy szignálta tanúként.
- A pályázó
mikrovállalatok székhelye sokszor olyan település
volt, ahonnan számukra nem volt lehetőség a pályázaton
való részvételre, ugyanakkor pályázatukban
olyan települést jelöltek meg, amely nem szerepelt a
cégkivonataikban. A megjelölt megvalósítási
helyszínek távol estek a pályázók
székhelyétől. (A beszerezni kívánt
informatikai cikkek a beadványok alapján bárhonnan
működtethetőek.)
- A megvalósítási
hely több pályázat esetében ugyanaz a cím
volt. ( az 1.képen szereplő, elhanyagolt, külterületen fekvő ingatlanban)
- A pályázók
gazdasági mutatói nem indokolták a projektek
méreteit és sokszor tevékenységüknek
sem felelt meg a tervezett beruházás. Tovább erősítette a
gyanú megalapozottságát, hogy amikor a
társaságokat a hatóság értesítette
egy várható ellenőrzésről, mindannyian
visszaléptek a pályázaton való
részvételtől.
A „kaptár-modell” elnevezés
azért állja meg a helyét, mert a csalás
középpontjában egy viszonylag fölkészült
pályázatíró cég áll. A
hasonlat szerint ez a pályázatíró cég
a méhkirálynő - a szervezet középpontjában - a körülötte tevékenykedő mikrovállalkozások
pedig a „szorgos” méhek, akik ugyan részesülnek
az „összegyűjtött” javakból – hisz
részvételüknek feltétele, hogy „mindenki
jól járjon” – a haszonnak azonban csupán egy
részével meg kellett volna elégedniük a haszonnak csupán egy
részével.
A körülményekből arra
lehet következtetni, hogy egyetlen személy - vagy egy szűk
kör - tervelte ki, készítette elő és
szervezte meg a visszaélésre tett kísérletet.
A vizsgálat középpontjába
egy pályázatíró cég került.
Egy magyar házaspár tulajdonában lévő
cégről van szó – a család üzleti
tevékenységének eddigi sikerességét
bukott gazdasági társaságok sora jellemzi.
Rajtuk kívül a résztvevő cégek és
azok vezetőinek felelőssége is megállapítható
– hiszen mindenképpen tudniuk kellett például
az árajánlatok hamisságáról. Mivel a pályázathoz
kapcsolódó beszerzéseket minden esetben
számlákkal kell igazolni, az is okkal feltételezhető,
hogy a csalás rendszeréhez egy „számlagyár”
is kapcsolódott volna. Ennek a tevékenységnek az
elindulását azonban az ellenőrzés
megakadályozta.
A vizsgálat lezárultával Bajnai Gordon önkormányzati és
területfejlesztési miniszter feljelentést tett a
nyomozóhatóságnál. A
miniszter az üggyel
kapcsolatban kijelentette: minden hasonló ügyeskedőnek
tisztában kell lennie azzal, hogy az NFÜ és a
kapcsolódó intézmények munkatársai
végzik a dolgukat, és – ha nem a pályázati
szakaszban, akkor később, de – valamennyi csalási
kísérletre fény fog derülni. A miniszter azt is hozzátette: - Hiszünk abban, hogy a
rendelkezésre álló uniós forrásokból
egy Új Magyarország felépítése a
feladatunk, és a jövőben is mindent meg is fogunk tenni
azért, hogy a pénzek jó helyre kerüljenek.