Komlón a mintegy 28 ezer városlakó nagyobbik hányada társasházban él, s ezek közt nagy számban akadnak távfűtéses
épületek is. Az ott lakók többsége azonban – vélhetően nem csak ebben a
városban – azt gondolja a közös képviselőről, hogy szerepe nem más, mint a
tulajdonosok döntéseinek végrehajtása. Azaz: feladata alapján egyfajta gondnok,
aki segít megoldani ügyes-bajos dolgaikat és az épület üzemeltetésével
kapcsolatos teendőket - általában szerény díjazás ellenében – elvégzi a lakók
helyett. A közös képviselő feladata azonban ennél lényegesen összetettebb:
valójában olyan menedzser, aki - ha jól végzi a dolgát – a döntések
előkészítésétől a végrehajtáson át az ellenőrizhető beszámolásig szervezi, irányítja
a tulajdonképpen vállalkozásként működő épület ügyeit. Rátermettségén múlik,
hogy milyen eredménnyel, hatékonysággal üzemelteti az épületet és ez bizony
elsősorban gazdasági kérdés, mert a tulajdonosok lakhatással kapcsolatos anyagi
terheit nagymértékben befolyásolja a közös képviselő tevékenysége. A témával kapcsolatban ezúttal Vakaró József, a Komlói Fűtőerőmű Zrt. vezérigazgató-helyettese (2.kép) fejtette ki álláspontját. - Úgy gondolnánk,
hogy - a feladatok sokszínűségéből származóan - a közös képviselőnek rengeteg
mindenhez kellene értenie: jogi, műszaki, gazdasági ismeretekkel kellene
rendelkeznie ahhoz, hogy az elvárásoknak maximálisan meg tudjon felelni. Ez
azonban túlzott és többnyire teljesíthetetlen elvárás. A közös képviselőnek a
lakóközösség ügyeinek intézéséhez elsősorban jó menedzsernek kell lennie, aki
nyitott az újdonságokra, képes felismerni a tulajdonosok számára előnyt jelentő
és a hátrányos folyamatokat, valamint ezek kihasználására és tompításra kellő
rugalmassággal rendelkezik. A közös képviselői tevékenység összetettségét egy,
a feladatok sorából kiragadott példán érdemes bemutatni, ez pedig célszerűen a
fűtés és melegvíz-ellátás kérdése. A távfűtött épültekben, ez az
"ügy" ugyanis aktualitása mellett anyagi szempontból sem másodlagos. - A
távhőszolgáltatásról szóló törvény előírása szerint 2003-ig a távfűtött
épületekben meg kellett kezdeni a mérés szerinti elszámolást - avat be a részletekbe a szakember, aki így folytatja: - A törvény azt is
előírja, hogy a mérés szerinti távhőszolgáltatást szerződéses jogviszony
keretében kell végeznie a szolgáltatónak. Itt mindjárt el is jutunk az első,
igen fontos kérdéshez: a törvény ugyanis a díjakért való egyetemleges
felelősség korlátozása mellett kimondja, hogy a szerződést a fogyasztóval,
vagyis az egész épület tulajdonosi közösségével kell megkötnie a
szolgáltatónak. Nem példa nélküli az eset, hiszen hasonlóan a kazános
gázfűtéshez, vagy víz- és csatornaszolgáltatáshoz a szolgáltató a mérőnél
teljesít, tehát a szerződést sem lakásokra, hanem épületekre, épületrészekre
kötik meg. A különbség a távfűtés esetében mindössze annyi, hogy a törvény
lehetőséget ad arra, hogy a szolgáltató a számláit a lakás tulajdonosainak és
ne az épület egészének állítsa ki. Ehhez azonban szükség van a tulajdonosok
azonosításra, ami alapvetően a közös képviselő érdeke is. A Főtáv tapasztalati
szerint ezt számos közös képviselő kifogásolta, míg mások - akár a földhivatalban
is - igyekeztek ellenőrizni: ki az adott ingatlan, lakás tulajdonosa.
Nyilvánvaló, hogy ők jártak el helyesen. Az épület-üzemeltetés egyéb ügyeiben
is fontos, hogy ki a tulajdonos, ki a bérlő - például egy közgyűlés szabályos
lebonyolításánál -, de a távfűtés esetében, ahol a számlázás is többnyire e
szerint történik, szintén nagyon lényeges.
Mint arról Vakaró úr tájékoztatott, a szolgáltató
által kiküldött általános közüzemi szerződés tulajdonképpen az önkormányzat
jegyzője által jóváhagyott szöveggel kerül a közös képviselőhöz. Ez a
"formaszöveg" természetesen nem illeszkedik maradéktalanul a helyi
sajátosságokhoz és megváltoztatásához a szolgáltatónak nincs joga - éppen a
tulajdonosok érdekeinek védelmében. Ugyanakkor a közös képviselő gyakran
bizalmatlan, ezért célszerű felkeresnie a szolgáltató ügyfélszolgálatait, ahol
egyrészt konzultálhat az ügyintézővel a szerződés egyes pontjairól, másrészt
megtekintheti a kapcsolódó jogszabályokat – távhőszolgáltatásról szóló törvény
és a végrehajtásához készült kormányrendelet, az önkormányzati rendelet, a szolgáltató
működési engedélye, üzletszabályzata stb. -, ha kételyei vannak a szerződéssel
kapcsolatban. A vezérigazgató-helyettestől azt is megtudhattuk: például Budapesten az
általános közüzemi szerződés rendelkezik a tulajdonosok közötti díjfelosztási
arányokról is, vagyis arról, hogy a szolgáltató milyen elvek alapján ossza fel
a díjfizetők között a hőközpontban mért hőmennyiséget. A korábban átalánydíjat
fizető közösségek számára ez újdonság, ezért célszerű a szolgáltató
segítségével próbaszámításokat végezni a lehetséges felosztási módokról. Mivel
a mérés szerinti távhőszolgáltatás díjtétele kéttarifás - alapdíjból és
hődíjból áll - az energiaköltségek nem befolyásolják a szolgáltató hasznát. A
jó vagy rossz felosztási arány kizárólag a tulajdonosoknak hoz hasznot, vagy
okoz kárt. Szólnunk kell még
az általános közüzemi szerződés mellékletét képező üzemviteli megállapodásról.
Ebben olyan kérdések kerülnek rögzítésre, mint a fűtés megkezdésnek, illetve
leállításának a külső hőmérsékleti értékhez való hozzárendelése, vagy a napi
fűtési menetrend meghatározása, amelyek fontos energia- és költségtakarékossági
eszközök és a tulajdonosok lakhatáshoz kapcsolódó költségeit határozzák meg.
Mindezek és a folyamat során felmerülő egyéb, speciális kérdések tisztázása
után következhet a legnehezebb feladat: a tulajdonosok tájékoztatása, a
közgyűlés összehívása és az ott született határozatok alapján a szerződések
véglegesítése. Nyilvánvaló, hogy a közös képviselő csak a tulajdonosi közgyűlés
felhatalmazása alapján írhatja alá a szolgáltatóval a szerződéseket. Megoldás csak
a tények részletes megismertetése lehet, érvelni pedig azzal célszerű, hogy a
törvényi kötelezettség miatt a szolgáltató mindenképpen megkezdi a mérés
szerinti elszámolást, azonban a tulajdonosoknak nem mindegy hogyan. Ha például
nem születik megállapodás a költségek díjfizetők közötti felosztásáról az
hátrányos lehet a tulajdonosoknak, vagy azok egy csoportjának. Ugyanígy az
általános közüzemi szerződés meg nem kötése is okozhat anyagi hátrányt részben
a díjfelosztás rendezetlensége miatt, részben azért, mert a szerződés hiánya
szabálytalan vételezésnek minősül. Ilyenkor a szolgáltató élhet a törvény adta
jogával és kétszeres alapdíjat is számlázhat a fogyasztóknak. A szolgáltatási
szerződés megkötésekor - vagy azt követően - mérlegelendő kérdés a fogyasztói
tulajdonban lévő központi fűtési rendszer korszerűsítése is. Nyilván egy ilyen
vállalásról is a közgyűlésnek kell döntenie, de a közös képviselő javaslata alapján, s a
felújításhoz kapcsolódó feladatok - az előkészítés, a várható megtérülés, a
finanszírozás, a támogatási pályázatok elkészítése - szintén a közös képviselő
menedzseri tevékenységét kívánják. Ezért aztán valóban nem mindegy, hogy a társasház közös képviselője afféle gondnok, vagy pedig menedzser...
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|