December 3-án avatták fel Komlón a volt Kossuth I-II. akna területén azt a bányászati emlékhelyet, amely kezdete és alkalma a sokáig, de nem végleg késett tiszteletadásnak.
Egész nap vigasztalanul esik az eső. Az eseményre sok postaládában meghívó hívja fel a figyelmet csakúgy, mint a helyi tévé és újság. Különbusz indult, sokan autóval, még többen, köztük diákcsoportok gyalog vágtak neki a közel egyórás túrának.
A dombtetőn a rendezők, a Bányász Fúvószenekar tagjai. Kattognak a fényképezőgépek, működésbe lendülnek a történéseket megörökítő kamerák. A térzene elhalkul, felcsendül a Himnusz.
Pozsár Sándor, a JÁNOSI ENGEL ADOLF KOMLÓI BÁNYÁSZATI GYŰJTEMÉNYÉRT KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY kuratóriumának elnöke köszönti a megjelenteket. Rövid beszédének két hívószava az emlékezés és a felelősség. Majd egy másik bányamérnök a bányászat komlói múltját tekinti át mindenekeleőtt a fiatalok kedvéért. Ők ketten a megjelentek értelmére kívántak hatni, míg a Súgólyuk Színház tagja, Korbuly István egy helyi költő szövegével a szívre, az érzelmekre.
Megható volt az emlékkő megszentelése és a Bányászhimnusz.
Zsigmondi László 1970-ben így írt: Lenn a völgyben, fenn a dombokon, erdők ölelte tájon fekszik Komló - az én városom.
Ott, ahol a föld alá bukik a Kaszánya patak és végig- folyik a város alatt.
Hol aknatornyok emelkednek és mutatnak az égre fel, mint egy-egy felkiáltójel(...)
Ahol a bánya busás kincsét az altáró tátott szája szenescsillékben kihányja. Majd 1999-ben féltőn hozzátette: Némán állnak már az aknatornyok, már amelyik esetleg még áll - s csak Zobák-akna termel még szenet, ám rövidesen ez is bezár (...) Már nem sok idő volt akkor hátra. 2000-ben végleg megszűnt - gazdaságtalanság miatt - Komlón a szénbányászat. Ám nem zárható le a tárnákkal együtt az emlékezet és a tisztelet azok előtt, akik a szénnel kenyeret és meleget termeltek. Az itt élők családjának legtöbb férfi tagja a kokszolható mecseki szénért szállt le napra nap a mélybe. Amikor "Több mint százéves bányászmúlttal/magára hagyták ezt a várost" Komló nem roskadt össze, nem szűnt meg. Azóta is él és élni akar. Ehhez azonban szükség van az elődök tiszteletére. Azokéra, akik élni mertek, és ha kellett, halni tudtak a szénért. Legyen számukra tiszteletadás a mai nap!
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|