Olyan sokszor mondjuk, hogy ebben az atomizált világban senki nem törődik a másikkal, hogy már-már elhisszük, így van rendjén. Szomszédok köszönés nélkül mennek el egymás mellett, szülő a pedagógussal jó, ha a ballagáskor találkozik. Személytelen a pénztárossal, a banki ügyintézővel, sokszor még a fogorvossal való kapcsolat is. Ám néha valami megmelengeti a szívünket...
Történt a minap, hogy rossz lábammal elmerészkedtem a közeli Penny boltig. A vásárolt holmit két szatyorba tettem, ügyelve az egyenlő terhelésre. Kifelé menet szemlátomást nehezen óvakodtam lefelé a lépcsőn. Egy ismeretlen férfi, úgy harmincas lehetett, az őszi napsütésben is bakancsban, dzsekiben, nézett rám, majd megszólított:
- Merre tetszik menni? Szívesen segítek... (Biztos, nem bennszülött komlói, hiszen itt nem tetszikelnek, hanem magáznak - szólalt meg bennem a kisördög nyelvész..) - A ... utcába, de köszönöm szépen, csak a lépcső esik ennyire nehezemre. Elköszönt és sietősen vette lépteit a Munkaügyi Központ felé. Én meg utólag sajnálom, hogy legalább addig nem beszélgettem azzal, aki barátságos szavával egy kicsit megsimogatott.
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|