|
 Napokig nem tudtam megszólalni kicsivé, silánnyá zsugorított ünnepünk össznépi ünnepelni próbálása és annak megannyi kudarca után. Szégyen, düh és mélységes fájdalom. Hát idáig süllyedtünk, hát ezt is elviseljük? Mi jöhet még ezután? - Nem, nem keresek felelősöket, nem sorolok okokat és okozatokat, csak azt mondom immár nemcsak magamban, hanem fennhangon, hogy elég! Ideje végre rendezni a gondolatainkat, a tetteinket, hiszen élhető hazánkról, gyermekeink, unokáink és egy darabig még a saját jövőnkről van szó! Senki nem cselekedhet helyettünk!
Volt egyszer s talán lesz még egyszer egy szabadságszerető, nagy tettekre, vészhelyzetben összetartani kész kicsi nép valahol a Duna - Tisza közén. Polgárai honnan, mikor, miért érkeztek ide, ne kérdjük, örüljünk annak, hogy itt vannak itthon, hogy magukénak vallják ezt a nem egészen százezer négyzetkilométeres területet. Kezük, fizikai erejük, ügyességük, eszük, tehetségük, akaratuk, kitartásuk eredményeként ezen a földön ért kalász lengett, szőlővessző hajladozott, házak, gyárkéméyek, hidak emelkedtek, iskolák, színházak épültek, utak kanyarogtak. A paprikából C vitamint nyertek, tudósaink névjegye rengeteg találmányon lett látható, Liszt, Bartók muzsikáján ámult a világ, Oscar- és Nobel-díjból nekünk is jutott. Aranylábúinkat, pólósainkat megsüvegeli a világ. Századokon át határainktól messze kotródott ellenség akkor is, ha ideiglenesen bebútorozott, mert barátnak hitette magát.... Mitől kellene hát ma félnünk? Megosztottságtól, ellenségeskedéstől igen, mástól aligha. De hiszen arra is volt megannyi példa, hogy képesek voltunk kicsinyességen, pártoskodáson felülemelkedni, amikor megkövetelte a haza. És most kéri, várja, elvárja tőlünk. Csak mi, emberek, mi, magyarok ne késlekedjünk!
Itt az idő, most vagy soha!
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
