Szaloncukrot, sokat!
A szaloncukor majdnem hungaricum. A világ legtöbb táján nem ismerik, de nálunk jobban sehol sem szeretik. Magam máig érzem az otthon főzött finomság mennyei illatát. Testvérek között vajon ki (nem) nyerte volna meg a karácsonyfáról elcsent, de díszes papírruháját suttyomban gondosan visszaigazítók (kevéssé nemes) versenyét?
A szaloncukor a nevét onnan kapta, hogy a tizenkilencedik század úri szalonjaiban felállított fenyőfákra akasztgatták az ünnepet széppé tenni igyekvő kezek. Jókai még szaloncukkedlinek említette a századfordulón oly divatossá vált édességet. Az elnevezés, mint a cukor maga, német eredetű (v.ö.: Salonzuckerl). Hódító útjára, mely - mondhatom - igazán győzedelmesre sikerült, tőlünk indult. 1891-ben Hegyesi József cukrász nagyfejedelem A legújabb házi czukrászat című remekében már tizenhét féle receptet ad azok számára, akik a méregdrága kereskedések és cukrászdák helyett otthoni előállítással próbálkoztak. A huszadik század közepén, a forradalom leverése után "meztelen" cukrot lehetett kapni, kimérve. Selyempapírt szereztünk hozzá, méretre szabtuk, széleit bevagdostuk. A kilincsre erősített vékony spárgával összeszorítottuk. '56 karácsonyán nem csak a fenyőfa volt szomorú...
Ma minden eladó, minden kapható. Félek azonban, az ünnephez nem elég a bolti csillogás. A legfontosabb pénzért nem kapható. Elárulom, mi az! A SZERETET.
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
| |