Amikor elszabadul a pokol, amikor belső és külső kontroll nélkül azt tesz valaki, amit akar, csak megdöbbenni, háborogni lehet. De nagyon! S ha drogról van szó, akkor még inkább! Vajon tehetetlenek vagyunk?
Utazunk a Pécsről Komlóra tartó autóbuszon. Alig indulunk el, amikor a sofőr leoltja a belső lámpákat. A félhomályban feláll a helyéről egy átlagos külsejű fiatalember (farmer, póló, fején megfordított sapka). Odalép az előttem ülőhöz a táskájában matatva: - Kérsz anyagot? Az egyik vadi új, érdemes kipróbálni. - Oké! - így a megszólított és viszonzásul átnyújt egy (vagy több) összesodort papírpénzt. A jelenet hátrébb megismétlődik, majd a dieler az első megállónál leszáll. Mint aki jól végezte a dolgát.
Akkor ott én sem szóltam (nem tudtam, nem mertem, hiszen ugyanennyi erővel még fegyver is lehetett volna ugyanabban a mélységesen mély táskában...) Az azonban azóta is foglalkoztat, hogy milyen világban élünk, ha már a (nyilván előre egyeztetett) ügyletet ennyire nyíltan, ennyire cinikusan végre merik hajtani. Mi jöhet még, amikor (e téren is) ennyire elszabadul a pokol?
Publikálta null |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|