|
 Rengeteg sorstársammal együtt panelházban lakom, első önálló lakásom is panelben volt. Nem azért, mintha ez, csak ez lett volna álmaim netovábbja, hanem azért, mert hosszú várakozás és pénzgyűjtés után ezt kaptam - harminc éves kamatra. Amikor beköltöztem családommal együtt, csodaszépnek láttam a piros padlószőnyeget, a tapétát és mindenekelőtt a fürdőkádat, amelybe annyi meleg vizet engedhettem, amennyi belefért. (Aki annak előtte kútról hordta és fazékban melegítette a mosdó- és mosóvizet, az tudja, mi a különbság a kettő között.)
Aztán mások másfélét építettek, másféle jövedelemből, másféle körülmények között. Sokan kezdték lebecsülni az elhasználódó épületeket, a rossz nyílászárókat, a festetlen, egyenszürke falakat és lenézni persze a benne lakókat. Pedig egy-egy falunyi lakót összetömörítő épületben kezdtek kialakulni, összecsiszolódni a mikroközösségek. Új iparág szerveződött a lakások belső képének megváltoztatására. Modern konyhabútorok, praktikus térelválasztók, igényes fürdőszobák készültek. A csupa sárga függönyök helyébe színeseket tettek, a szőnyegpadló dolgavégezetten a kukában végezte, helyette parkettával burkolták az aljzatot. A beépített szekrények évtizedeken át sok mindent jótékonyan eltakarnak, a hatalmas ablakokon árad be a fény. Nem minden panellakó lump, nem minden proli panellakó...
A panelprogramnak és folytatásának pedig itt az ideje. Állami és önkormányzati segítséggel. Mert hogy más példát említsek: a salakbetonból épült rossz technológiájú épületeket is kényszer (és megtévesztés) szülte, de az újjáépítésből igen nagy részt, több helyen 100%-ot vállalt magára az állam. Jótállás címén. Helyes. Most és az elkövetkező években a panelházak vannak soron!
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
