|
Mostanában mintha még az ág is húzná az embereket. Kemény hideg jött, pedig már tavaszra áhítozunk, a rügy pedig fakadni készen vár az ágon. Ilyen körülmények között amúgy teljesen hétköznapi módon többen rászánják magukat a helyváltoztatásra, járművel szeretnének utazni egyik földrajzi pontból a másikra, mert várják őket, mert dolguk van...
 Hosszabb-rövidebb szolgálatuk után a napokban hazatérhettek (volna) a békefenntartó katonák. Miután teljesítették a feladatukat, pihenhettek volna szeretteik körében. Mennyire megnőtt az utolsó találkozás óta a kisebb gyerek! Jé, már írni is tud az iskolás! Milyen praktikusan rendezte át a lakást az asszony nélküle, de rá is számítva... És még annál is szebb a menyasszony, mint amilyennek akkor látta, amikor szemére belülről vetítette képét az álom vagy az ábrándozás. De nem jutottak haza, és már nem is jutnak soha egy kivételével, mert a repülőgép zuhanni vágyott. Csak por és könny maradt utána. És a kérdés: mindez miért.
Jól tudjuk, nem csak a repülés veszélyes, hiszen fenyegeti kisiklás a vonatot, műszaki hiba vagy a sofőr pillanatnyi figyelmetlensége az utasokkal teli autóbuszt, akik már soha többé nem érik el úti céljukat. Akik váratlanul és ártatlanul útközben, két földrajzi pont között lelik halálukat. Elindulás után, célba érés előtt. Köztük asszonyok, öregek. És gyerekek, akik még alig éltek... Utánuk kinő még a fű, de mosoly többé soha nem terem az őket szeretők ajkán.
Valamennyiünk felelősségére emlékeztessen - helyettük - egy elárvult játékmaci a porban. Üvegszemével int felénk, hogy vigyázzunk nagyon, hisz egymás nélkül oly kevesen vagyunk!
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Helyilap
Kistérségek
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
