Van aki időseknek, akad aki öregeknek, megint más véneknek nevezi egy bizonyos kort elért embertársait, sőt, legújabban szépkorúaknak is hívják őket. Magam sem tartozom már a fiatalabb évjáratúak közé (mivel egymás közt vagyunk, elárulhatom: közelebb vagyok a 60-hoz, mint az 50-hez), s akad a családban, baráti, ismeretségi körben jónéhány nálam 20-25 évvel idősebb ember is. De róluk és a többi hasonló kort megért  társukról is azt gondolom: az idő múlásával nem csak életéveik száma, hanem élettapasztalatuk is gyarapodik. Ám a naponta hallott, olvasott pédák nem ezt igazolják...
          Már azt sem értem igazán, hogy a mai világban, amikor bankok sokasága áll rendelkezésre, miért kell otthon tartani védtelen, idős embereknek többszázezer, olykor több millió forintot. De ez mindenkinek a saját döntése... Azt viszont már végképp nem értem, hogy a szinte folyamatos rendőrségi felhívások, az intő példák naponta történő közlése ellenére miért akadnak mindíg újabb és újabb áldozatok. Akik persze előbb-utóbb (sajnos, a tapasztalatok szerint inkább utóbb) rájönnek, hogy átverték őket, de akkor többnyire már késő. Más hibájából tehát  úgy tűnik, nem tanulnak a potenciális áldozatok. De hogy valakit egymás után háromszor is átverjenek - ráadásul egyre nagyobb összegekkel, - az azért már tényleg felveti a kérdést: hol a határa a hiszékenységnek (vagy butaságnak)?
        Mielőtt még valaki megkövezne, javaslom, olvassa el az alábbi - kissé hihetetlennek tűnő, ám - néhány hete megesett történetet. Egy szabolcsi , egyedül élő idős asszony házában betörők jártak, akik félmilliónyi készpénzzel távoztak a "vizitről". Alig egy héttel később két határozott, kedves fiatalember kereste fel a károsultat, akik elmondták: megvannak a betörők, de az ellopott pénz között hamis bankók is voltak, így meg kell vizsgálniuk a többi pénzt is. Az asszony átadott nekik százezer forintot, a "rendőrök" pedig némi szemrevételezést követően közölték: a bankjegyeket meg kell vizsgálni műszerrel is! Azzal kisétáltak a házból, kocsiba ültek és elhajtottak...
           De aki azt hiszi, ezzel vége a történetnek, az még nem tudja, hogy a legjobb forgatókönyveket az élet írja. Olyan bugyuta szerző ugyanis aligha akad a földkerekségen, aki ezek után el akarja hitetni olvasójával, hogy néhány nappal később a nő elmegy a pénzintézetbe, kiveszi 2,3 millió (!) forintját és átadja a nála jelentkező két férfinek, akik azt mondják, ők az OTP ügyvédei és nekik kell meggyőződniük arról, hogy a hölgy megtakarított pénze nem tartalmaz hamis bankjegyeket. Márpedig - bármilyen hihetetlen, - ez történt...Természetesen használható személyleírást nem tudott adni a károsult, s ahogyan a hasonló esetek döntő többségében, a rendőrség itt is csak sötétben tapogatózik. Hovatovább a kapitányságok létrehozhatnának egy külön csoportot, akiket bottal kellene felszerelni. Ne tessék félreérteni!  Csupán arra gondoltam, ők lehetnének azok, akik bottal ütik a tettesek nyomát...