Mivel a kullancs a háziállatokat és az embert egyaránt megbetegítheti, minden kirándulás (és a szabadban töltött nap) után alaposan át kell vizsgálni az egész testfelületet. A kullancsot azonnal el kell távolítani. (Az agyvelőgyulladás szempontjából 4-6 óra, a Lyme-betegség szempontjából 24 óra számít biztonságos időnek.) Legegyszerűbb módja az, ha körömmel vagy csipesszel megfogjuk és kitépjük a bőrből. Vigyázni kell, hogy ne nyomjuk szét a potrohát, akkor ugyanis a kullancs béltartalma bekerül a szervezetünkbe. Ugyanezért nem szabad tekergetni vagy bezsírozni sem: ez öklendezésre készteti az állatot, és a fertőzött váladék bejut a szervezetünkbe. Ha véletlenül beszakad a feje (és ez valójában nem is a feje, hanem az állkapcsa), az nem akkora baj: néhány nap múlva általában magától is kilökődik. Ha nem, el kell távolítani, mert gyulladást okozhat, de fertőzést már nem terjeszt. Az oltás
Az oltás csak az agyvelőgyulladás ellen véd és egy éves kortól kaphatják a gyerekek. A védettség kialakításához 3 oltásra van szükség. Az oltási séma más tavasszal és ősszel. Az oltóanyagot a háziorvos, vagy a gyermekorvos ír fel receptre. Ahhoz, hogy hosszabb időre biztosítsuk a védettséget, az oltást 3 évente ismételni szükséges.
Aki még nincs oltva, most még érdemes elkezdeni a védőoltás beadatását. Ez ügyben keresse háziorvosát, gyermekorvosát. Jó tanácsok túrázóknak: A kullancsok közülük sok csak kifejezetten állatok vérét szívja, némely faj azonban az emberi bőrbe is befúrja magát. A kullancs a pókszabásúak osztályába tartozik, négy pár lába van, törzse pedig fejtorból és potrohból áll. A potrohát csak felülről borítja egy parányi kitin lapocska, ily módon vérszívás közben a potroh az eredeti méretének ötvenszeresére képes kitágulni. A kullancs a néphiedelemmel ellentétben nem a fákról ugrik az ember nyakába, hanem a fűben, bokrok alacsony ágain tanyázik és az arra bóklászó állatok szőrébe vagy az ember ruhájába akaszkodik. A kullancs nem szereti a fényt, ezért a ruha alá próbál bebújni és ott is a lágyabb bőrrészekbe fúrja be magát. Az ágyék, a hónalj, a térdhajlat és a törzs a legkedveltebb helyek. Nem szabad megfeledkeznünk a hajas fejbőrről sem, ami szintén gyakori előfordulási helye. Maga a csípés nem fáj, mert a kullancs nyálában véralvadásgátló és érzéstelenítő anyag van. A kerékpáros több szempontból is szerencsésebb, mint a gyalogos turista, egyrészt utakon, ösvényeken jár, ritkán gázol bele a nagy fűbe, ahol több a kullancs. Másrészt tekerés közben az ágyékrész állandóan mozog és ezt nem szeretik a kullancsok. Ugyanúgy a feje is védett valamelyest, ha izzad, mint a ló és még sisak is billeg rajta. Az esetek többségében viszketést érzünk a csípés helyén. Ha már harmadszor vakarjuk meg az oldalunkat ugyanott, vegyük a fáradtságot és álljunk meg egy pillanatra megnézni. Dr. Fadgyas Erzsébet Kistérségi tisztifőorvos
Publikálta null |
|
|
|
|
Aktív turizmus
Bizottságok
Épített örökség
Helyilap
Intézmények
Iroda
Kistérségek
Klubok
Könyvkiadás és -kereskedelem
Kultúra
Művészet és kultúra
Oktatás
Rendezvényszervezők
Sport
Szabadidő
Szálláshelyek
Tanár
Térség
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Üzleti tanácsadás
Választókerület(ek)
Vendéglátóhely
|
|