Az állami tevékenység kezdetei óta megoldandó feladat volt a különböző funkciók gyakorlásának területi kiépítése. Az állam területi tagolódása miatt különült el az állami irányítás központi és területi szintje. A centralizált megye elsősorban azért tudott a feladatának megfelelni, mert a társadalom összes létező statisztikai ágazatát lefedte egyetlenegy hivatallal, a megyei tanáccsal. A megyei tanácson 14 osztály működött, (szervezési és jogi-, ipari-, kereskedelemi-, oktatási-, egészségügyi-, művelődési-, mezőgazdasági-, terv-, pénzügyi-, közlekedési-, építési-, igazgatási,- munkaügyi,- személyzeti-osztály) ez a 14 osztály látott el minden szakági feladatot középszinten.. Voltak kötelezettségei, de jogai is. De ha az állampolgár, vagy bármely település tanácsának ügyintézője bejött a megyeházra, pontosan tudta, hogy hova kell mennie – vagy pontosan tudtuk mi itt dolgozók – és az ügyét el tudták intézni. A megye szolgáltatni tudott, mely szerepét nemrég egy országos értekezleten – azok, akik a segítséget kapták – nosztalgiával idézték föl.
 Csak egy példa: volt egy rendszeres statisztikai adatszolgáltatási köztelezettség melynek eredményeképpen a szakági területek viszonylag naprakész adatok birtokában voltak. Ma a Megyei Statisztikai Hivatal egy éves lemaradással hozza a megyei adatokat. Látom, hogy például a szeptemberben készülő szakdolgozatoknál, mikor a statisztikai évkönyv csak november végén jelenik meg, hogy micsoda probléma a friss és hiteles adatok felkutatása. Bizonyára fontos a települések önállósága is és nem is akar a megye „felülről utasítgatni” de nem anomália-e, hogy arra az egyszerű – a megyei főjegyző által aláírt – körkérdésre, hogy „van–e a településnek honlapja”, a megyéből összesen 12 válasz érkezett. Vagy próbáltuk a címerleírásokat begyűjteni hasonlóan kevés sikerrel, de említhetném a „van-e a településnek helyi újságja” kezdetű, támogató szándékú körlevelet, amire a választ a mai napig sem tudtuk meg. Csörög a telefon, budapesti újságíró tesz fel megyére vonatkozó kérdéseket és naprakész válaszokat vár… ezekre ma megyei szinten vajon ki tud válaszolni?
A rendszerváltás után a jogalkotás a tanácsrendszerben felhalmozódott - jó részt negatív - élmények hatására az önkormányzati rendszer középpontjába a településeket, azok autonómiáját állította. Ennek a célnak rendelődött alá a megyei szint szabályozása. Nagyon hamar kimondták, hogy nincs szükség a megyékre, de középszintre mégis van, így aztán a megye helyett (pontosabban a megyei hivatalok helyett) új szervezetek vették át a feladatokat, dekoncentrált hivatalokat hoztak létre. Ami addig 14 osztályon centralizáltan működött, szakképzett, gyakorlattal rendelkező ügyintézőkkel, jól kialakított belső és külső információs rendszerrel és tapasztalattal, az utána sok kisebb hivatal feladata lett, ami területileg is a város különböző pontjain kapott helyt (És még szerencsés volt a helyzet, ha ugyanabban a városban maradt a hivatal!). Noha hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a közigazgatás állampolgár-barát így mégis az ő „futtatása” következett, anyagilag pedig a „ korszerűsített” és „gazdaságos”  közigazgatás valójában hihetetlen pénzt emésztett fel. Nem nehéz elképzelni, hogy az új hivatalba mindent újra be kellett szerezni, a gépjárművektől kezdve a faxokon, a telefonokon és minden a munkához szükséges eszközön keresztül. (A személyi állományról ne is beszéljünk!) És akkor még nem is említettem azokat a vicces eseteket, amikor meghirdetett egy adott minisztérium egy értekezletet ugyan abból a városból (ugyanabból a házból) három autó három sofőrrel vitte a három különböző hivatal vezetőjét ugyanoda. Ennyit a gazdaságosságról. Miért nem lehetett megtartani azt a középszintet, ahol az országos szint  és az állampolgár egyatánt el tudta mindent hivatalos ügyét intézni egy helyen, megfelelőn felkészült szakemberek segítségével, mely középszint szakmai módszertani segítséget tudott adni a kis települések egyedi ügyeiben már csak azért is, hogy a 400-500 fős települések jegyzőinek, polgármestereinek ne a minisztériumokkal kelljen közvetlenül a kapcsolatot tartani. (Mely kapcsolattartás számos esetben a Budapestre utazgatást jelentette.)
A rendszerváltás utáni megyei önkormányzatok már nem váltak sem súlyponti, sem egyenjogú szereplőivé az önkormányzati rendszernek. (Miért is nem??) A törvény a megyei feladatkört azokra a körzeti szolgáltatásokra korlátozta, ahol a települések nem volt képesek, vagy nem akartak szerepet vállalni. A megyei feladatrendszer így ebben a formában sem térben sem időben nem tudott megszilárdulni. Az egyes megyék feladatköre abból a szempontból is változott, hogy a megye egyes települései éppen milyen döntéseket hoztak az intézmények fenntartása tekintetében. Az intézmények és a feladatok ilyen típusú mozgatásának az intézmény és a szolgáltatást igénybe vevő állampolgár is a kárát látta, mivel elmaradtak a felújítások, a fejlesztési koncepciók, a modernizálás.
Tovább szűkült a megye területi illetékessége, amikor a megyei jogú városokat kihasították a megye testéből úgymond „lyuk lett a megye térképén.” A megyei önkormányzatok ekkor már szinte teljesen elveszítették kapcsolatukat a településekkel.
A megyei szinten formálódó politikai elit, a megyei közgyűlés, amelynek hangsúlyos szereplője a megyei közgyűlési elnök, részben hozzájárul a megyei szervezetek közötti kapcsolat erősítéséhez, alapvetően azonban légüres térben mozog, társadalmi, testületi ellenőrzöttsége csekély. Ettől függetlenül akad példa arra, hogy közgyűlések pályáznak területfejlesztési forrásokra, feladatokat vállalnak tervezési koncepciók kidolgozásában. Fontosnak tekinthetők a megyei önkormányzatok nemzetközi kapcsolatrendszerei a testvérmegyéken keresztül egészen a brüsszeli képviseletig. A megye tehát „lebegés” közben is próbál élni, feladatokat ellátni és alkotni. Legitimációját jelenleg a választott képviselőkből álló közgyűlés adja.
Látjuk, halljuk, hogy megint a megyék megszüntetése a közigazgatási reform ffő célkitűzése. Csak így, hogy a „megyék”. Nem derült ki számomra, hogy valójában a megyei önkormányzatról, mint testületről, a hivatalról, a középszintről, vagy a térképről van szó! Mivel számos terület (bíróság, ügyészség, rendőrség, munkaügyi központ stb.) középszintje továbbra is a megye, vagyis a térképen behatárolható terület, feltehetően nem ennek kisatírozásáról van szó! Mert akkor talán pontosabban kellene ezt a dolgot kommunikálni. Vajon tisztában vannak a megye megszüntetéséért harcolók, hogy ha a fent említett érvek nem számítanak, akkor arra kellene figyelni, hogy létezik az emberek lelkében megyei identitástudat? Nem én találtam ki, íme a példa:
A kilencvenes évek elején történt meg az első kísérlet arra, hogy a megyéket régiókba sorolják. (Természetesen akkor más beosztás volt, mint most.) A régiók élére kinevezték a köztársasági megbízottakat. A mienknek az első dolga volt végig járni a területét, így került el Zalába, ahol egy nyilvános sajtóbeszélgetésen vett részt. Az egyik felszólaló akkor azt mondta: ”Mit akar a politika ezzel a régió beosztással? Tudja Ön, hogy érzelmi megye is van?? Miért nem hagyják a megyéket békén és fogadják el, hogy az emberek érzelmi alapon is kötődnek a megyéikhez. Én zalai vagyok, apám vasból jött anyám szatmári. Ezt ők is így emlegették, én is, a gyerekeim is. Mikor fogja bárki is majd azt mondani, hogy „fejérveszprémzalarégióból” való vagyok? (És akkor ő még azt nem tudta, hogy néhány év múlva változik a régió beosztás…)
Rendben, ne sírdogáljunk, hanem gondolkodjunk racionálisan. Nálunk van megyeház, amit 120 évvel ezelőtt többek között a megye lakosságának adományaiból is építettek. Az kié lesz, és miért éppen az övé és milyen alapon? A kapcsolódó Megyeház teret át lehet nevezni a frappáns régió névre... Minden megyének van címere....kikerülnek a limlom piacra? Minden megye határán tábla köszönti az utazót, lehet lekapkodni mehet a kukába? A számos megyei intézmény hova integrálódik? Ezek nem kerülnek majd valahol pénzbe? És az új hivatalok létrehozása is kistérségi és régiós szinteken? Akkor hol is van a gazdaságosság meg a takrékosság meg a spórolás?
Végül még egy gondolat. A megszüntetés élharcosai szívesen hivatkoznak arra, hogy az Európai Unió nem ismeri el a megyéket, hogy majd nem ad támogatást, mert kicsi a terület, kicsi a lélekszám. Mindenki gondolkodóba esett, majd megjelentek ez első ellenérvek, hogy még olyan országokban is vannak megyék, mint Anglia, Franciaország, akikről aztán igazán nem mondható el, hogy még csak néhány éve tagjai az Uniónak és nem tudták, hogy a megyét meg kell szüntetni. (Hülyeségnek hangzik, az is.)
Aztán még csendesebben felvetődött az is, hogy miért is ne lehetne funkcionális régiókat kialakítani. Ez arról szólna, hogy egyes feladatok elvégzésre, a pályázatok benyújtására azaz „funkciókra” jönnének létre régiók, melyek alapját a megyék adnák. Lehetne akár az egész országon  átívelő régió egy országon átívelő autópálya megépítésére, mely régió mondjuk öt megye összefogásával jönne létre. Vagy a balatoni régió, a tó körüli fejlesztések, beruházások megvalósítása érdekében három megye összefogásával. Ha a munka elkészült ugyanaz a megye másik projekt megvalósulása érdekében tartozhatna egy másik régióba. Közös érdekek alapján fognának össze a megyék, latba vetnék erkölcsi és anyagi lehetőségeiket az Unió pedig boldog lehetne, hogy  nagylélekszámú és nagy területű régiókat támogat Magyarországon. Ha valóban ez a legnagyobb problémája. Alighogy befejeztem az eszmefuttatást máris megszólalt bennem egy kisördög, hogy vajon a régió megint nem arról szól, hogy akkor annak lehetne csúcs vezetője, elnöke, helyettese, titkára, megbízottja, hivatala, akármilye stb.stb. a feladatokat illetve a tisztségeket a megye helyett megkapnák valakik, helyettük vagy mellettük, jobbak vagy rosszabbak, mindegy. Aztán ahogy a kormányok váltogatják egymást az egész régiós apparátust lehetne cserélgetni, áthelyezni, végkielégíteni, új ötleteket és embereket bedobni. Ha mulat a magyar a pénz nem számít!
Minden szakmai, értelmi és érzelmi érvtől függetlenül tudom, hogy mindent meg lehet szüntetni és mindent létre lehet hozni.. Megszűnt a járás is, most meg itt a kistérség, a maga adminisztrációs szervezetével és – tisztelet a kivételnek – közigazgatási végzettség és gyakorlat nélküli munkatársaival. Volt egyfajta régióbeosztás, most már másfajta van, előbb önálló volt a dekoncentrált hivatal, majd mégis visszacsatolták… Biztos, hogy ezek jól átgondolt és szakmailag megalapozott döntések?
Egy ezer éve működő rendszerről – ha valaki ezt akarja – pláne el lehet mondani, hogy őskövület, használhatatlan stb. De talán ne mondjuk, hogy az ötletrohamok során született új szerveződések olcsóbbak, jobbak, a szakmai tapasztalat és gyakorlat nélküli új emberek majd mindent pótolnak, és főként ne mondjuk, hogy a magyar közigazgatás korszerűsítésének és gazdaságos működtetésének egyetlen sarkalatos eleme a megyék megszüntetése.