A történet szájhagyomány útján terjedt, nem nélkülözi a népmesei elemeket sem. Nekem is úgy mesélték szájhagyomány útján én is így adom tovább.
Hol volt, hol nem volt, még a helyilapok internetes portálon is túl, élt egyszer egy jó nevű budapesti cég. Ez a cég egyszer gondolt egyet és meghívta Finnországból a Mikulást. Gondolták, közel is van, olcsó is, hadd röpüljön! Az meg szegény el is fogadta. Talán még vissza is jelzett, sőt talán még az érkezése időpontját is tudatta. El is jött a nagy nap, de a cég fontos emberei nem értek rá kimenni a repülőtérre, hanem úgy döntöttek, hogy elküldik a Mikulásért a hivatali autót a hivatali sofőrrel. Telt múlt az idő, de azok bizony csak nem érkeztek vissza. Már már el is feljetették a szervezők az egészet, mikor visszaérkezett a sofőr és sajnálattal közölte, hogy bizony nem ismerte meg  a  repülőtéri sokadalomban a Mikulást, így azután dolgavégezetlen tért haza. Talán majd jövőre...
Itt én a hallgatóság részéről beleviccelkedtem a mesébe, mondván, hogy "talán mikulás ruhában kellett volna szegénynek lennie, akkor feltünőbb lett volna". A mesélő szeme sem rebben úgy folytatta: abban volt!
Itt a mese fuss el véle, mondhatnánk, meg azt is, hogy aki nem hiszi járjon utána, de a történet azért mégsem itt ér véget és talán nem is annyira vicces.
Szerencsétlen finn Mikulás az ünnepi gúnyában csak üldögélt és várdogált a repülőtér érkezési oldalán és bizonyára azon elmélkedett, hogy más helyeken gyerekcsoportokat visznek ki a fogadására, kimegy a tévé, van öröm, szaloncukor, egy tolmácsról nem is szólva.... Addig addig, mígnem valamelyik alkalmazottnak megesett a szíve rajta és megszólította, hogy mivégre ez a nagy üldögélés. Nem tudom, hogy hogyan zajlott a beszélgetés, mivel a finn Mikulás magyarul leginkább csak azt tudta, hogy "sziasztok" meg azt, hogy "kellemes ünnepeket" de végül mégis sikerült éjnek évadján taxit és szállodát keríteni a számára. Ha nincs egy kreatív gondolkodású repülőtéri dolgozó talán máig is ott ül....
Másnap mi már ebből semmit nem érzékeltünk. A Mikulás a programon mosolygott, énekelt, fényképezkedett a gyerekekkel, csomagot osztott, végig hallgatta a jól - rosszul előadott verseket, amiből egy kukkot sem értett, szóval fegyelmezett, kedves,  Igazi Mikulás volt.
Most már csak abban reménykedünk, hogy a mosolygó gyermekarcok emléke marad meg benne (és nem a kínos órák az üres repülőtéren) és eljön jövőre is.
Lehet, hogy megint elfelejtik, hogy mikor érkezik, de hogy a repülőtér alkalmazottai már civilben is azonnal megismerik, az legalább biztos....