Kispál László |
Notheisz József | Már előre gondoltam, hogy ezúttal is érdekes „párharcnak" nézünk elébe, hiszen - többször is hírt adtunk róla a testületi ülések kapcsán - az ellenzéki képviselők máshogy látják Komló helyzetét, mint a városvezető koalíció tagjai. A munkahelyek kérdése pedig korábban is ütközési pont volt, így most sem számítottam békés beszélgetésre, rendszeres helyeslésre. Notheisz József gazdaságpolitikai főtanácsadó, illetve Kispál László, a Komlói Polgári Kör elnöke foglalt helyet egymással szemben. Hamar kiderült: nem tévedtem…
- Már amikor előzetesen témát egyeztettünk, az ellenzék részéről múltba nyúló problémákról esett szó. Kispál László: Igen, hiszen Komlón már hosszú évek óta nem történt meg a gazdasági talpraállás. Apró lépések igen, de nem nyílt remény arra, hogy megmaradjon a város lakosságmegtartó képessége. A bányabezárások időpontját már a 90-es évek elején kimondták, aztán a 90-94-es ciklusban Komló hosszabb felkészülési időt kapott a szerkezeti átalakulásra. 1994-től napjainkig mégsem sikerült a városban meglévő hatalmas munkaerőt hasznosítani. - Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt választási ciklusokon és különböző kormányzatokon átívelő kérdésről van szó. K.L.: Kérni akkor is tudni kellett volna. Komló az ország egyetlen városa, amely csupán egyetlen körre, a bányászatra épült. Az életképessége így aztán nem maradt meg. Sok a járadékos lakosa, kevés a megerősödő vállalata azok pedig nem tudják átvenni a kiesett munkaerőt. Notheisz József: Kezdjük ott, hogy a bányabezárás nem 94-ben kezdődött - akkor két Kossuth-aknai „lyuk" már be volt tömedékelve. A 90-94-es ciklus kimaradt - ez az alapprobléma. Annak az időszaknak az az egyetlen pozitívuma, hogy sikerült elintézni, hogy 2000-ig életben maradjon a bánya. A következő négy évben már jött a Penny és a benzinkút, gázberuházásra, árkádsori emeletráépítésre is sor került - akkor kellett volna kemény lépéseket tenni, ám sajnos mutatkoztak ellentétek a városon belül és a bányával való kapcsolatban is. Amióta viszont Páva Zoltán a polgármester, más a helyzet: neki köszönhető, hogy a nem szocialista kormány idején is sok segítséget kapott Komló, és hogy a Pannon-Power-rel és a bányavagyon-hasznosítóval is jó kapcsolatunk alakult ki. K.L.: A 94 és 98 közti volt a legsúlyosabb időszak, akkor lehetett volna a leginkább, a legjobb eséllyel segítséget kérni felismerve, hogy a városban többezer munkahely szűnik meg. Azt a kihasználatlan lehetőséget mást már nem lehet behozni. N.J.: Ez demagógia. Annak idején is mindent megpróbált a város. Mikor 98-ban itt volt a Fidesz-kormány gazdasági minisztere és tőle is segítséget kértünk, azt válaszolta, hogy „Uraim, pénz nincs. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Pályázzanak mindenre!". Azóta is ezt csináljuk. És még egy adat: 98-ban 7400 regisztrált munkavállaló volt Komlón, most pedig - épp a napokban olvastam - 10500! Az alapprobléma az, hogy már a rendszerváltozáskor be kellett volna zárni a bányákat. Avval, hogy ez elmaradt, Komlót egy időre lényegében hosszú haldoklásra ítélték. K.L.: Ez nem demagógia?! Hol van annyi munkahely a városban, amennyit említettél? Kétszáz főnél többet foglalkoztató vállalat csupán három-négy létezik! N.J.: Hivatalos adatokat mondtam. A munkahelyteremtésről pedig fontos tudni, hogy mivel nálunk előtte föld alatti munkahelyek voltak, azokat a területeket rendezni kellett, mielőtt ipari üzemeket terveztünk volna ide. A helyrajzi szám, a rendezési terv feltétele a letelepedésüknek. A kis üzemek mára már benépesítették az ipari parkot! K.L.: A városnak az erejénél fogva meg kellett volna határoznia ezt a folyamatot. Nem gazdálkodott jól a lehetőségeivel, az ipari területeivel sem. A Zobáki Ipari Centrumba például nem lakó- és szabadidőparkot is tervező beruházót kellett volna engedni, hanem az ipari zónát erősítőt, amely elsősorban munkahelyet teremt. N.J.: Zobákon a város megkönnyítette a beruházó letelepedését. Esélyt teremtettünk számára, aztán majd mikor jól működik, amit pedig csinál, abból profitál a város. Egyébként pedig szerintem Komlón egyensúlyban van a szolgáltató és a termelő szektor. A város gazdasági programját pedig kritizáltátok és fizetett hirdetésben ígértetek saját koncepciót. Azóta is várjuk az ötleteket… K.L.: Nekünk csak a választási ciklus kezdetére kell ilyen programot készítenünk. A jelenlegire volt is, a következőre lesz is programunk. - Egy közbevetés: abban azért tudtommal nincs vita a felek között, hogy Komlónak nem nagy-, hanem kis- és közepes vállalkozásokban kell gondolkodnia. K.L.: Így van, és örvendetes is például a Rati, a TeGaVill fejlődése. De érdemes mondjuk megnézni, hogy a mohácsi önkormányzat milyen nagymértékben támogatja a munkahelyteremtő beruházások letelepedését. Nekünk is vannak hasznosítható ingatlanaink a bányavagyonból! A város befolyásolhatja ingatlanjainak olcsó tulajdonba vagy bérbeadásával, hogy milyen vállalkozások érkezzenek ide. N.J.: Alapvető kérdésekben nem értünk egyet. Szerintem a vállalkozói szférának kell kitalálnia, miből mit kell csinálnia. Nem az önkormányzatnak! Nekünk csak lehetőséget kell teremtenünk a számukra. K.L.: Ipari zónából nem szabadna mást csinálni. Egyes értékeken amúgy sem lehet túladni. Zobákot például „feldarabolhatta" és úgy kínálhatta volna az önkormányzat. N.J.: Nem tudod, hogy az ehhez szükséges munkálatok mennyibe kerültek volna. Kiszámoltuk: mintegy egymilliárdba. K.L.: Ezt nem hiszem el. - Már szó esett róluk, de beszéljünk végül a városban működő cégekről is. K.L.: Tényleg örömteli a Rati, a TeGaVill, a kőbánya, a Lakics Kft. fejlődése. A sikondai központ fejlődése is jó és követendő példa. De az emberek mégis tömött buszokkal járnak Pécsre dolgozni. Az elvándorlás és az elöregedés is komoly veszély Komlón. N.J.: Szerintem nem gond az, ha valaki máshová megy nyelvet, szakmát, tapasztalatokat szerezni. Visszajönnek. Komlón az új társasházakban nincs eladható lakás, nincs eladatlan közművesített telek. Ez is jelzi, hogy a fejlődés útján halad a város. K.L.: Ismét nem értünk egyet: jó, ha a fiatalok szárnyakat bontogatnak másutt - de ne kényszerből tegyék! Itt ugyanis nem találnak munkát, a többség ezért megy el. - Azt hiszem, nehéz tisztán látni, hogy kit mi motivál valójában ilyen esetben - az itteni megfelelő lehetőségek hiánya, a jobb pénzkereset vagy a máshol megszerezhető tudás. Ezt nehéz kideríteni. K.L.: Az tény viszont, hogy az elvándorlás folyamatos- és ebben személyi felelősök is akadnak… N.J.: Az a tény, hogy jó irányba halad a város. Mi pedig szeretnénk, ha európai fejlődési úton mennénk végig, erősítve a térségi központi szerepünket is. Ezt igyekszünk elősegíteni a vállalkozások terén is. K.L.: A központi szerepet valóban erősíteni kell. Félő azonban, hogy a jelenlegi út oda vezet, hogy többezer fővel csökken majd a város lakossága, és átfogó problémával szembesül az önkormányzat. N.J.: Csalódást fogunk okozni nektek. A város lesz még ismét 30 ezres, és evvel együtt megoldódnak a vitás kérdéseink is.
P.A.
|