|
 Az ezredfordulón alakult meg a Baranya Megyei Vakok és Gyengénlátók Sportegyesülete. A kezdetektől több sportágat is magában foglaló klub tekeszakosztálya Komlón működik.
Vass István, az egyesület elnöke - aki megyei szövetség elnökségi tagja, sőt a Vakok és Gyengénlátok Országos Szövetségének fegyelmi bizottságában az elnöki posztot is betölti - látható elégedettséggel sorolja eredményeiket:
- Szakosztályunk a megalakulásától fogva résztvevője az országos bajnokságnak, ahol rendszerint az első három között végez. A csapatot emellett immáron ötödik éve hívják meg a kazincbarcikai nemzetközi versenyre, ahol hét-nyolc ország tizenöt-tizenhat csapata ad randevút rendszeresen egymásnak, s ezeken általában az ötödik-nyolcadik helyet szerezzük meg. Egy hónapja pedig a horvátországi Pozsegában szerepeltünk egy tornán, ahol mi képviseltük a magyar színeket. A húszas mezőnyben főleg horvát és német csapatok ellen léptünk pályára, jó eredménnyel.
A vakok és gyengénlátók bajnokságának fordulóit többnyire Kazincbarcikán, Nyíregyházán, Debrecenben, Budapesten és Komlón rendezik. Magyarországon elsőként, jó tíz évvel ezelőtt a Miskolci Denevérek csapata alakult meg, akik egyébként Kazincbarcikán játszanak, mivel Miskolcon nincs pálya. De joggal sorolhatjuk az úttörők közé a komlóiakat is, hiszen 2000-ben másodikként alapítottak szakosztályt. Négyéves a budapesti Wesselényi együttese, amelynek bázisa a Vakok Fővárosi Intézete. Közöttük még egy volt olimpikon is szerepel, aki gerelyhajításban Európa-bajnoki címet szerzett, sőt fogyatékkal élőként tekében is kontinenselső lett. Nyíregyházán két csapat is rivalizál: a Favágók és a Viktória, s ez utóbbiban – a nevéből talán sejthető – csak nők szerepelnek.
A speciális szabályok szerint a csapatok tagjait az egészségi állapotuknak megfelelően három kategóriába sorolják. A B1-esek helyzete a legnehezebb, akik gyakorlatilag teljesen vakok. Őket bevezetik a pályára, s csak külső segítséggel kerülnek dobópozícióba, még a kezüket is a deszkához kell érinteni. A B2-esek is kézbe kapják a golyót, de ők már álló helyzetből dobnak. A B3-ba tartozók pedig “csupán” csökkent látásúak, ők az épekhez hasonlóan már három lépésről, nekifutásból gurítanak. A versenyzőket a szemészorvos sorolja kategóriákba, aki igazolást ad a sportolók aktuális egészségi állapotáról. A bajnoki és nemzetközi versenyeken - így a közelmúltban befejeződött rijekai Európa-bajnokságon is - az orvosi bizottság szigorúan ellenőrzi az adatok hitelességét. Egy-egy csapat négy játékosból (nők és férfiak együtt szerepelnek) és egy tartalékból áll, s az ő összeredményük adja ki a végső pontszámot. Gyakorlatilag mindhárom kategória képviselőjét delegálni kellene a mérkőzésekre, de ahogy Pista bácsi fogalmaz: „azért senkinek sem verhetjük ki a szemét, hogy B1-es legyen”, ezért - közel azonos feltételeket teremtve – az egyes versenyzők teljesítményét bónuszokkal szorozzák. Így például a B1-es férfiversenyző 15%-kal, a B2-es 10%-kal kap több pontot az általa a pályán elértnél. A B3-asoknak viszont nem jár segédpont. A női versenyzőknél például az első kategóriába esőnek 30%-kal emelik meg a pályán elért pontszámát.
- Ez egy nagyon lelkes társaság, hetente egyszer, szerdán edzünk a sportpályán – mutatja be csapatát az elnök Vass István. - Jelenleg huszonkét tagú a tekeszakosztályunk, ebből tizenkét fő versenyez rendszeresen. A legfiatalabb negyvenöt, a legidősebb hetvenhárom éves. Legjobb játékosunk a valamikori EB-kerattag, B2-es Rupa Attila, a másik büszkeségünk pedig a hetvenéves Kishalmi Zoltánné, aki jelenleg ötödik a ranglistán. A tagdíjakból évi 80-84000 forint jön össze, amit a Wesselényi Alapítvány pályázataiból tudunk megtoldani, de a kiadásainkhoz a Fogyatékosok Megyei Szövetsége is hozzájárul.
Egyébként a hetvenkét éves Vass Pista bácsi egész életét a sport közelében töltötte. Tizenöt éves kora óta igazolt sportoló, előbb futballista, majd 1954-ben már atlétaként – az akkoriban nagy tömeget mozgósító - falusi szpartakiád győztese. Aktív pályafutása végeztével a Testnevelési Főiskolán szerzett atlétaedzői diplomát, majd Komlóra költözött. Edzői tevékenységének köszönhetően a Komlói Bányász atlétika szakosztálya 1969-ben „a vidék legjobbja” címet nyerte el. Visszavonulva az atlétikától, közel tíz éven keresztül az elsőosztályú kézilabdacsapatnál gyúróskodott, és azután sem szakadt el a sporttól. Megalakulása óta irányítja a vakok és gyengénlátók tekecsapatának mindennapjait.
A nyár folyamán valósággal megpezsdül majd a kökönyösi tekepálya. Először július 23-án négyes torna keretében mérkőzik meg a komlói gyengénlátók csapata az Eszék, a Pozsega és a budapesti Wesselényi gárdájával. Augusztus 11-13. között szintén Komló lesz a házigazdája az országos bajnokság utolsó fordulójának, amelynek zárásaként városunkban adják át a bajnoki érmeket. Ezen felül - az elnök reményei szerint - a vakok és gyengénlátók női válogatottkerete is tiszteletét teszi Komlón.
- Hogy miért csináljuk az egészet? - teszi fel a végén a kérdést Vass István, s azonnal válaszol is rá: - Talán azért, hogy példát vegyenek rólunk a fiatalok, az épek, hogy mi akik ott vagyunk a pályán, mindent megteszünk a sikerért.
Kosár
|
