A barátságtalan időjárás ellenére idén is megvívták a szolnoki csatát. A nagyszabású megmozdulásnak ezúttal is a Tiszaparti Gimnázium előtti partaszakasz adott otthont. Cseh, szlovák osztrák és magyar hagyományőrzők egyforma odaadással gyúrták a sarat, jóllehet a csata végkimenetele idén sem okozott meglepetést.
Szomorú párás idő ijesztett rá szombat reggel azokra akik a családi programot ezen a hétvégén a szolnoki csatához igazították. Bár az égiek nem kecsegtettek sok jóval, délelőtt kilenc órakkor, már javában folytak a technikai előkészületek a Tiszaparti sétány mentetlen oldalán. A csataimitáció résztvevői fel- s alá járkáltak a még üres harctéren, hogy kezet rázzanak az ismerősökkel, szövetségesekkel és a leendő ellenséggel.
Bolgár Csaba, „Szegedről jöttünk, a harmadik honvéd zászlóalj tagjai vagyunk mint tüzérek...... Először vesztek részt ilyen csataimitáción, vagy van tapasztalatotok?.......Van tapasztalatunk. Körülbelül már nyolc éve veszünk részt külömböző csataimitációkban.. mint a tápióbicskei-, vagy mint a szolnoki- meg a szőregi csata......... Ti nemcsak fizimiskára hanem ruhára is hasonlók vagytok egymáshoz........Hát maga ez a szerelés a tüzéreknek az egyenruhája volt, voltaképpen még ehhez tartozik egy kard, akkor tarisznya meg egy borjú..... Mikor keltetek ma?.... hat órakkor."
Korán keltek a szervezők is, akiknek nem kis bosszúságot okozott a felpuhult nedves talaj. Az érkező alakulatok eközben már összeverődve rótták a sétányt.
Udovecz György elnök, Szolnok Magyar Király Honvéd Hagyományőrző Alapítvány: „A szervezés az most is óriási munka és több hónappal előbb veszi kezdetét mint maga a hadijáték. Hát jelen pillanatban is több mint 220 hagyományőrzőt várunk a területre és ezek nemcsak az ország minden pontjáról, hanem külföldről is érkeznek."
Az egykori szereposztás ezúttal nem volt mérvadó. A császári dandár első emberét- Ottinger vezérőrnagyot Dr. Ravasz István hadtörténész alakította, aki különös műgonddal vizsgálgatta a terepet a szeméhez emelt monoklival.
Dr. Ravasz István hadtörténész "Általában nem használták a harctéren, márcsak azért sem, hogy bele ne törjön a szemükbe, hogyha valami történik. .... A felszerelésének másik érdekes tárgya ez a régi távcső. Mit kell erről tudni?......Azt, hogy 1848- 49 ben már használtak távcsöveket a csatatéren is, de általában csak a magasabb beosztású tisztek. Ezzel tudták figyelemmel kísérni a csapataik mozgását."
Délután 2 óra. A csapattestek felsorakoznak. Az utolsó eligazítás megtörténik. Kezdődhet a csataimitáció első felvonása. Mint a korábbi években- idén is a fegyvernemek felvonulása és bemutatása nyitotta a programot. Elsőként a gyalogság mutatkozott be. A puskákkal kánonban az ágyúk is megszólaltak.
Az éles csata a gyalogság tájékozódó, megfélemlítő előrenyomulásával kezdődött. A császári erődemonstrációra Damjanich seregének lovasai adtak választ. Ám a kardjukat lengető huszárok tehetetlennek bizonyultak a védekező- szuronyukat előremeresztő osztrákok ellenében. A szűnni nem akaró kartácstűz közepette a front is széthúzódott és kezdetét vette a közelharc. A szabadságharc Szolnokon nyert erkölcsi muníciójából merítettek erőt a tavaszi hadjárat katonái, akiket a gödöllői és a komáromi hadművelet alatt is Damjanich sikere buzdított....
Az idei szolnoki csata megszervezése- a hagyományőrzők önköltségen vállalt szereplésén túl mintegy 2 millió forintba került. Ebből másfél milliót a Honvédelmi Minisztérium, fél millió forintot pedig a város önkormányzata állt.
|