Világviszonylatban
és Magyarországon is számos műhely foglalkozik életvitelt segítő
informatikai alkalmazások fejlesztésével. A mobilhálózatok terjedésével,
megbízhatóságuk növekedésével egyre gyakoribb, hogy a mobileszközöket,
illetve az azokra fejlesztett alkalmazásokat is bevetik, például az
idősek, betegek biztonságérzetének növelésére, az egészséges életmód
támogatására vagy a sportolók teljesítményének, fizikai állapotának
folyamatos ellenőrzésére. Általános probléma azonban, hogy – a hosszú
távú gazdasági előnyök dacára – a kutatás-fejlesztési eredmények nagy
része megreked a prototípus szintjén. Végül nagyon kevés ötletből
születik piacon eladható termék, szolgáltatás.
A problémakör kapcsán számos kérdés vetődik fel. Milyen célra
volnának a mobilalkalmazások a legalkalmasabbak az e-health területén?
Kik képezik a célcsoportot? Milyen a kínálat az ötletek, a prototípusok
szintjén? Melyek a termékké, szolgáltatássá válás fő akadályai? Milyen
kormányzati, szakmai, üzleti és egyéb lépések lendítenék előre az ügyet?
Milyen üzleti modellt tartanának életképesnek a témában érintett
vállalatok? A Műegyetem Egészségipari Mérnöki Tudásközpontja (BME EMT)
által szervezett beszélgetés résztvevői válaszokat kerestek a
kérdésekre.
A témában érintett összes hazai vállalat számára fontos tudnivaló a támogatáspolitika két változása – hívta fel a figyelmet Kovács Kálmán,
a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpont igazgatója. Az egyik
változás, hogy a projektek támogatási körében megjelent a
terméktámogatás; a pályázatokat már elkezdték kiírni. A
kedvezményezettek körét a vállalkozások képezik, beleértve a legkisebb,
dinamikusan fejlődő cégeket, az úgynevezett gazellákat is. A pályázatok
során előnyt jelenthet az a gyakorlati és elméleti tudás, amely például a
Műegyetemen felhalmozódott. Érdemes tehát elgondolkozni az
együttműködésen. Figyelemre méltó, hogy a közelgő FP8-ban kiemelt
szerepet kapnak a kis- és középvállalatok információtechnológiai
fejlesztései, benne a jövő internetje, a felhőalapú, valamint az okos
megoldások.
Fontos az edukáció
Az m-health témájú fejlesztések célcsoportja meglehetősen nagy,
kezdve a végfelhasználóktól (családok; szűkebb közösségek, például
siketek, rehabilitációra szoruló sérültek; orvosok; egészségügyi és
ápolószemélyzet stb.) egészen a fejlesztési eredményeket saját
rendszereikbe, szolgáltatásaikba beépítő vállalatokig. Ennek megfelelően
a szolgáltatásokat különféle módon kell „csomagolni”, továbbá óriási
szükség van a felhasználók edukációjára – mutatott rá Miletics Pál
(Telenor). Korántsem mindegy, hogy hol, milyen szakértői támogatás
mellett kerül a felhasználó kapcsolatba az eszközzel, a szolgáltatással.
Egyelőre hiányoznak azok a társaságok, amelyek kifejezetten e-health,
m-health szolgáltatásokat kínálnak – olyanokat, amelyek közvetlen
kapcsolatba kerülnek a felhasználókkal; a mobiltársaságok nem ezen a
szinten foglalkoznak a problémakörrel. A jelenlegi helyzetben szóba
jöhetnek például a háziorvosok vagy a patikák, ám mindkét szcenárió
tartogat buktatókat, ezek leginkább a motiváció hiányából, a magyar
lakosság gyenge egészségtudatos magatartásából fakadnak. Ha az OEP
támogatná az életvitelt segítő eszközöket, az kétségtelenül elősegítené
az e-health és m-health alkalmazások terjedését, ám többek, így például Kövécs András (Mobilitás és Multimédia Klaszter, Artklikk) véleménye szerint a kulcs a motiváció megteremtése.
A helyzet azért nem annyira rossz, a fiatalabb korosztályok sokkal
nyitottabbak, és olyasmiért is hajlandók fizetni – akár más dolgok
kárára is –, amiért az idősebbek nem. Fejlesztői oldalon is hatalmas az
érdeklődés a mobilalkalmazások iránt. A Műegyetem nem kifejezetten olcsó
mobilkurzusai például pillanatok alatt betelnek, és az átlagnál sokkal
kisebb a lemorzsolódás – fogalmazott Charaf Hassan (BME). A
technológia tehát nem akadály, és már most látszik, hogy a mai
huszonévesek sokkal fogékonyabbak a különféle mobilalkalmazások, így az
m-health megoldások iránt is, mint elődeik.
Eszközdilemmák
Egy németországi kutatás szerint is óriási különbségek vannak a
korosztályok eszközhasználati képességei, illetve hajlandósága között.
Az m-health legnagyobb piaci potenciálját jelentő, nyolcvan év fölötti
korosztály két, de legfeljebb négy nyomógombbal tud elboldogulni.
Negyven-ötven év fölött egy hagyományos mobilkészülék minden további
nélkül alkalmazható, az okostelefonok használata azonban már gondot
jelent. Hiába terjednek tehát rohamosan az okostelefonok, azokat az
m-health céljára még jó ideig nem, vagy csak elvétve lehet használni.
Több hazai kutatási eredmény és tapasztalat is egybecseng a fentiekkel,
azaz a lakosság által jelenleg döntő mértékben használt mobiltelefonok
professzionális m-health célokra nem alkalmasak.
Mindezeket figyelembe véve felvetődik a kérdés, vajon érdemes-e ma
Magyarországon üzleti modellt építeni a telemedicina alkalmazásokra.
Egyes vélemények szerint hobbialkalmazásokkal kellene indulni, és
először a fiatalabb generációt megcélozni. Ezeket az alkalmazásokat a
különféle internetes áruházakon keresztül széles, nemzetközi közönség
számára lehetne elérhetővé tenni.
Hiteles adatok, egységes rendszerek
Fábián Kálmán, az ISH stratégiai igazgatója szerint olyan
szolgáltatásokban kell gondolkozni, amelyeket nem csak mobileszközzel
lehet igénybe venni. Legyen azonban a csatlakozás vezetékes vagy mobil,
minden esetben kényes kérdés, hogy az orvostól távol, az egészségügyi
személyzet közreműködése nélkül mért adatok (vérnyomás, vércukorszint,
testtömeg stb.) mennyire tekinthetők hitelesnek, mérvadónak. Az szinte
biztos, hogy saját eszközök használata nem jöhet szóba, de járható útnak
tűnik, hogy az egészségügyi intézmény vásárolja meg és validálja a
pácienshez kihelyezett eszközöket. Ez az eljárás azonban behatárolja a
felhasználók számát. Természetesen a zárt, automatizált technológiáról
ilyenkor is gondoskodni kell, ráadásul a betegnek írásban kell
kijelentenie, hogy nem csal.
A Telenornál köztes egészségügyi réteg kialakításán dolgoznak. Ezen a
rétegen végzik például a beérkező adatok feldolgozását. A háziorvosi
szinttől fölfelé terjedő egészségügyi ellátólánc protokolljai már
készülnek, a tesztterep Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Gondot jelent, hogy sok egyedi megoldás születik, és ezek nem
terjeszthetők ki széles körben. Az érintettek ugyan már tárgyalnak
fejlesztési eredményeik megosztásáról, összehangolásáról, de egyelőre
nem jöttek létre komoly megállapodások. Nagy előrelépést jelentene egy
közhiteles egészségügyi gerinchálózat kialakítása, amire ráépülhetnének
az ellenőrzött forrású alkalmazások.
Nem csak a pénzen múlik
Az ötletek termékké válását sok esetben az egészségügyi intézmények
technológiai elmaradottsága is hátráltatja. A Fejér megyei kórházakban
például a PC-k átlagéletkora 6,5–7,5 év. Sok helyen a gépeken nincs
grafikus felhasználói interfész. Noha az eszközárak az utóbbi években
drasztikusan leestek, a teljes géppark megújítása rengeteg pénzbe
kerülne, ráadásul az oktatás költségével is számolni kell – mondta Zabrádi Zoltán (GYEMSZI), aki a beszerzési stopra is felhívta a figyelmet.
Kováts Péter (Central Europe On-Demand) annyiban vitába
szállt az előtte szólóval, miszerint sokszor nem a pénz-, hanem az
információhiány, valamint a központosítás, főképp a központosított
döntési mechanizmusok jelentik a legfőbb gondot. Minden esetben komoly
megtakarításokat lehetne elérni például azzal, ha bizonyos
alkalmazásokat kihelyeznének a felhőbe, ami ily módon nem igényelne az
intézmények oldaláról semmilyen beruházást. Általánosságban persze nem
mondható ki, hogy az egészségügy rossz pénzügyi helyzete akadályozza a
fejlődést, a különféle életvitelt segítő mobilalkalmazások terjedését.
Egész más feltételek érvényesülnek például az orvosilag alátámasztható,
professzionális megoldások és a hobbialkalmazások esetén – mutatott rá Kiss Benedek
(Attrecto). Ezen túlmenően más helyzetben van az a fejlesztő, aki csak a
hazai piacra dolgozik, mint az, aki globális szinten gondolkozik. Ez
utóbbinak ma már semmi akadálya, hiszen világviszonylatban ugyanaz a
néhány mobiloperációs rendszer uralja a piacot, következésképpen a
magyar fejlesztésű alkalmazásokkal akár a világ összes
okostelefon-felhasználóját meg lehet célozni. És ha még az alkalmazás
webes támogatása is megoldott, tényleg szabad a pálya.
Adatvédelem
Sok nyitott kérdés van azon a téren is, hogy ki, milyen
betegadatokhoz férhet hozzá. Bonyolítja a helyzetet, hogy a jogszabályok
nehezen értelmezhetők, továbbá külföldön nem lehet betegadatokat
tárolni.
Nagyon fontos, hogy a felhasználó tisztában legyen az adatvédelmi
irányelvekkel, és azok ismeretében nyilatkozzon adatainak kezeléséről
(például az alkalmazás letöltésekor) – hívta fel a figyelmet Havasi Zoltán
(Mohanet). Felmérések szerint a vonatkozó szöveget 10 felhasználóból
4-en pörgetik csak végig (nyilván ennél sokkal kevesebben olvassák el).
Üzleti modellek
Megbuktathatja a szolgáltatást, ha helytelenül alakítják ki a
használatért fizetendő díj struktúráját, mértékét. A családok, ápolási
intézmények, illetve a finanszírozást átvállaló szervezetek (például
önkormányzatok) lehetőségei eltérőek, nem könnyű megtalálni a megfelelő
formát.
A BME-n felmérést végeztek: vajon a hallgatók mennyit fizetnének
azért, hogy idős családtagjaik életvitelét informatikai alkalmazásokkal
segítsék. Negyven hallgatóból 38 havonta 5-6 ezer forintot szánna erre a
célra.
Többek tapasztalata szerint azonban az emberek többsége havonta 500
forintnál (egy doboz cigaretta áránál) többet nem akarna (nem tudna)
fizetni a szolgáltatásért. Ebből az összegből képtelenség a rendszert
fenntartani. A szolgáltatói becslés szerint a minimális havidíj 3-4 ezer
forint, és legalább 50 ezer fizetős ügyfél kellene ahhoz, hogy a
rendszer üzemeltetése kifizetődjön.
De akkor mit lehet tenni? Tetszik, nem tetszik, mégis csak az államra
kell hagyatkozni? Jelenleg mindössze 30-40 ezer fő számára biztosított
központi, illetve helyi közösségi forrásokból a jelzésrendszeres házi
gondozás, azonban a felmérések szerint további 100-200 ezer rászoruló
érdeklődik a szolgáltatás iránt. Hanák Péter, a BME EMT elnöke szerint
nem várható, hogy az e-health területét az állam felkarolja. Valami más
megoldást, például olcsóbb eszközöket és szolgáltatásokat kell keresni.
A beszélgetésen részt vevő társaságok együttműködésben is
gondolkoznak. Szolgáltatásaik összefogásával próbálnák meg elérni a
kritikus felhasználói tömeget. Ehhez azonban nagy szükség volna a már
említett közhiteles egészségügyi gerinchálózatra.