- Még mindig elég sokszor keverednek egymással fogalmak, például a free és a freeware, illetve zavartak a felhasználók, hogy mikor és mit tehetnek meg egy programkóddal. Gyorsan tegyük is helyre: milyen licenctípusok léteznek egyáltalán?

- Alapvetően két nagy világot lehet elkülöníteni: az egyik a tulajdonosi vagy zárt forráskódú szoftverek világa, a másik pedig a nyílt forráskódú (open source) vagy másképp szabad (free) szoftverek területe. Utóbbit ma már FLOSS-ként (a free/libre/open source software szavak kezdőbetűinek összevonásából előálló mozaikszó) is említi a szakma. Valóban nem keverendő össze a free – azaz a szabad vagy másképp nyílt forráskódú szoftver – és a freeware, azaz a díjfizetés nélkül használható, de tulajdonosi termékekkel, mert míg az előbbi esetben a „free” szó a szabadságra (szoftver szabad futtatása, tanulmányozása, terjesztése, módosítása), addig az utóbbi estben az ingyenességre utal. A két modell (a tulajdonosi és a FLOSS) között az alapvető különbség, hogy míg a tulajdonosi modellben a forráskódot jellemzően zártan kezeli a jogosult, addig a másik világban a forráskódot hozzáférhetővé teszi a szerző, és a felhasználó ebből adódóan élvezheti az előbb említett szabadságokat – természetesen a licenc által rögzített feltételek mellett.

Vagyis tulajdonosi és FLOSS kategóriákat emlegetve valójában nem szoftverek típusairól beszélünk, hanem licenc fajtákról, különböző felhasználási szerződésekről. A szerzői jogi szabályozásnak (az országonkénti kisebb-nagyobb eltérésekkel együtt is) az a rendezőelve, hogy a szerző vagy jogtulajdonos rendelkezik a szellemi terméke felett. Azaz a szerzői jogi oltalom alatt álló szoftver jogszerűen csak úgy kerülhet egy felhasználóhoz, ha a szerző erre vonatkozó engedélyt adott, a felhasználó pedig elfogadja az engedélyben foglalt feltételeket. Így jön létre a felhasználási szerződés, köznapi nevén a licenc; tehát az egyes licenckategóriák annak fényében alakulnak ki, hogy mi az engedély tartalma (engedély viszont minden esetben szükséges).

- Tehát a szerzői jogi szabályok a nyílt forráskódú megoldásokra is vonatkoznak?

- Igen, mind a tulajdonosi, mind az open source szoftverek védelmét a szerzői jog biztosítja. Az open source szoftvereknek is vannak licencei, melyek természetesen más rendelkezéseket tartalmaznak, mint egy tulajdonosi licenc, de az abban foglalt feltételeket is be kell tartani. Aki nem teszi, az ugyanúgy szerzői jogokat sért, mint amikor valaki például engedély nélkül Windowst használ. Bár a nyílt forráskódú szoftverek esetében könnyen hozzájut a szoftverkódhoz a felhasználó, a szoftverhasználat itt is csak a licenc rendelkezéseivel összhangban gyakorolható.

- Előfordulhat az is, hogy bár egy termék forráskódja megismerhető, de azt továbbfejleszteni és az így előálló újabb terméket terjeszteni, már nem szabad?

- Akár igen. Hogy az adott szoftverrel, kóddal mit lehet megtenni, vagyis mi az úgynevezett szabadság terjedelme, ahogy említettem, a konkrét licencszerződéstől, a jogtulajdonos döntésétől, illetve a felek megállapodásától függ. Azaz léteznek ugyan alapvető kategóriák, licenccsaládok, de a szerződési szabadságból adódóan ezek nem kizárólagosak: a tipikus rendelkezések tetszés szerint variálhatóak és újakkal egészíthetőek ki. A közismert licenctípusok esetében persze sztenderd feltételekről beszélünk: a GNU/GPL- vagy a BSD-típusú licenc főbb rendelkezései mindig azonosak (épp ezért tartozhatnak a konkrét szerződések egyik vagy másik családba). A fő kategóriákon belül persze több altípus és számtalan egyedi licenc létezik, de tekintve, hogy FLOSS licencekről beszélünk, biztos lehet benne az ember, hogy az így engedélyezett szoftverek forráskódja mindig szabadon hozzáférhető (futtatható, tanulmányozható), szabadon terjeszthető, és lehet átdolgozásokat végezni rajta. Ami viszont a fő különbség a két licenccsalád között, hogy ha valaki GPL-típusú licenccel engedélyezett szoftvert használ, és azt átalakítja, akkor az általa előállított új terméket is GPL feltételek szerint köteles közzétenni. Ezt hívják copyleft klauzulának vagy másképp „fertőző” effektusnak, ami végső soron azt eredményezi, hogy a nyílt világból, a kvázi közkincs státuszból érkező fejlesztés továbbra is nyílt maradjon. Ugyanez az elvárás nincs meg a BSD licenc alatt fejlesztett szoftverekkel szemben, tehát azok felhasználása az átdolgozást követően akár tulajdonosi, akár FLOSS licenccel engedélyezhető.

- Akár csak néhány sornyi, GPL-licenc szerint íródott kód beépítése egy tulajdonosi szoftverbe is magával vonhatja azt, hogy az egész termék GPL-essé, nyílt forráskódúvá válik?

- A GPL licenc és a mögötte lévő szervezet, a Free Software Foundation (FSF) erőteljesen ezt az álláspontot igyekszik hangsúlyozni, még ha ez nem is minden esetben egyértelmű (különbség van ugyanis az átdolgozás szerzői jogi fogalma és a GPL licenc nem pontosan megfogalmazott származékos mű definíciója között). Eszerint, ha egy fejlesztő cég több hónapnyi fejlesztéssel elkészít egy szoftvert a megrendelőjének, és kiderül, hogy az egyik munkavállalója nem volt elég körültekintő, ugyanis felhasznált a kódban egy nyílt forráskódú library-t, mely mint kiderül történetesen GPL feltételek szerint licencelt, a teljes szoftver „megfertőződik”. Ha a megrendelő a fejlesztett szoftvert tulajdonosi licenccel szeretné értékesíteni, a fertőzést elkerülendő a GPL-es rész helyett újat kell írni, vagy megengedő (BSD-típusú) licenccel elérhető libraryt kell választani.

- Mit érdemes tudni a BSD-típusú licencekről?

- A GPL mellett a másik nagy FLOSS licenccsoport, amire ugyancsak igaz, hogy a forráskód szabadon hozzáférhető, módosítható, terjeszthető, viszont itt hiányzik a GPL licencekre jellemző azon kötöttség, hogy ha a szoftver a nyílt világból származik, akkor kizárólag nyílt forráskódúként forgalmazható tovább. Vagyis hiányzik az a bizonyos copyleft klauzula. Ha BSD-típusú licenccel jutok egy szoftverhez, akkor nyugodtan beágyazhatom azt a saját tulajdonosi szoftverembe, és rajtam áll, hogy utána a szoftvert milyen licenccel juttatom el a felhasználókhoz.

A két nagy licenccsoport mellett természetesen más típusok is léteznek (pl. a Mozilla-típusú licenceket szokták külön említeni), azonban a fő rendezőelv a copyleft megléte vagy hiánya, innen a két fő kategória.

- Szélsőséges esetben akár annak a kódját is be lehetne tenni GPL-be, hogy megjelenik egy egyszerű, „hello world!” szöveg a képernyőn, és akkor onnantól fogva, ha valaki egy tulajdonosi szoftverben is hasonló műveletet végez, „kabátlopási ügybe” keveredhet. Hogyan ítélkezik ilyenkor a bíróság?

- A szerzői jog nem a témát, gondolatot védi, hanem a megformált tartalmat, a gondolat egyéni kifejezésmódját. Így ahogyan a szerelem témáját a költészetben újra meg újra fel lehet dolgozni, azonos funkció ellátására több szoftver írható (sok szövegszerkesztő, tömörítő, „hello world”-öt kiíró program elképzelhető). Mivel a szoftverek funkcionális művek, sokszor nehéz megítélni az egyéni-eredeti jelleg kérdését. Jogvita esetén a bíróság és a szakértők mindenesetre azt vizsgálják, hogy az azonos feladatot elvégző, hasonlóképp működő, sőt akár megjelenésükben is teljesen hasonló szoftverek, hogyan épülnek fel, az alapul szolgáló algoritmusok, a létrejött fájlstruktúrák hogyan viszonyulnak egymáshoz, illetve származtathatók-e egymásból a kódok. E szempontok mérlegelésével döntik el, hogy az azonos feladat ellátására képes szoftverek független alkotások, vagy az egyik a másik jogosulatlan átdolgozásával, szolgai másolásával jött létre.

Szemléletes példa erre az angol EasyJet-Navitaire eset. A légitársaság foglalási rendszerét egy külső fejlesztőcég (Navitaire) készítette, majd kiegészítő szerződések keretében üzemeltette, szükség esetén továbbfejlesztette azt. Az EasyJet azonban egy idő után úgy döntött, hogy nincs szüksége a Navitaire-re, és fejlesztettek egy azonos funkcionalitású rendszert, aminek még a felhasználói felülete is azonos volt. A Navitaire ezután azt állította, hogy az eredeti, általa fejlesztett szoftver másolásával szerzői jogai sérültek, de ezt a bíróságon nem tudta bizonyítani: a bíróság úgy ítélte meg, hogy az Easyjet nem ismerhette a Navitaire rendszer forráskódját, továbbá a két szoftver struktúrája, a programok felépítése eltér, még ha a funkciók és a felhasználói élmény kísértetiesen hasonlónak is bizonyult.

- Egyre többet hallani mostanában az úgynevezett kettős licencelésről is. Mit jelent ez pontosan?

- Valóban egyre több gyártó alkalmazza az úgynevezett kettős licencelési modellt. Ilyen esetben a szoftver FLOSS (jellemzően GPL-típusú) és tulajdonosi licenccel is elérhető. Klasszikus példa erre a MySQL adatbázisszerver. Tekintve, hogy az adatbázisokat integrálni kell azzal a rendszerrel, amelynek részei, a felhasználók aggodalma jogos lehet, amikor a GPL fertőzés veszélyétől tartanak. Ennek az aggodalomnak az eloszlatására alkalmas a kettős licencelési modell, mely a közösségi fejlesztés előnyeit megtartva a szoftver GPL licenc szerinti community változata mellett, egy tulajdonosi terméket is kínál. Amellett, hogy a modell működőképessége kifejezett jogi átgondoltságot igényel, a felhasználókban sokszor visszatetszést és kérdéseket vált ki, hogy hogyan lehetséges mindez: egyáltalán szabad-e a szabad szoftver.

- A kettős licencelés ennek ellenére szabályos, törvényes?

- A kettős licencelés egy újabb FLOSS üzleti modell. Nem meglepő, hogy a gazdasági szükségszerűség újabb és újabb modellek létrehozását indokolja, más kérdés, hogyan fér ez meg a „szabadság” eszméjével. Ha megnézzük, számtalan megoldás van arra, amikor szabadnak, nyílt forráskódúnak nevezett termékek valamilyen kiegészítő értékkel együtt, díj ellenében kerülnek az ügyfelekhez. Klasszikus példa, hogy a bárki számára elérhető, nyílt Fedora Linux képezi az alapját a Red Hat Enterprise Linuxnak (RHEL), amelynek értékesítése az úgynevezett szolgáltatási modell szerint történik: a fedorás fejlesztésekhez úgymond kiegészítő szolgáltatásként a vállalati működést szolgáló komponenseket és szolgáltatásokat csatolnak, és a „csomagot” előfizetési díj ellenében juttatják a felhasználókhoz.

A kettős licencelés annyiban érdekesebb, hogy itt azonos termék felhasználásának engedélyezése történik a kétféle modell szerint, ami egészen más – a GPL fertőző hatása miatt nem feltétlenül problémamentes – szerződéses hátteret igényel.

- Melyik licenctípus a népszerűbb az open source világban, a GPL vagy a BSD?

- A felmérések szerint a legnépszerűbb licenc ma még a GPL 2-es változata, de nemrég olvastam, hogy csökken a GPL népszerűsége, és a BSD-típusú, tehát megengedő licencek is kezdenek előretörni. Ez nem jelenti azt, hogy már át is vette a vezetést az utóbbi, de egyre erősebb ez a megengedőbb licencelési irányvonal.

- Vannak-e más jogi aktualitások is az open source licencek világában?

- Érdekes kérdéseket vethet fel a nyílt forráskódú szoftverek támogatottságának közigazgatáson belüli erősödése. Ahogy korában is említettem, a nyílt forráskódú rendszerek megbízható használata jellemzően olyan kiegészítő szolgáltatásokat, komponenseket igényel a beszállítóktól, ami aztán szintén díjfizetés ellenében (sokszor a hasonló tulajdonosi szoftver díjával azonos nagyságrendű szolgáltatási/előfizetési díj ellenében), adott szállítókra építve érhető el, és ez ismét egyfajta felhasználói függőséget eredményez (még ha tartalmilag mást is, mint a tulajdonosi szoftverek esetében). Érdemes ezzel is számolni, és a fent elmondottak miatt a licencfeltételeket részleteiben megismerni a FLOSS modell nyújtotta előnyök mellett.

Publikálta E-Government, Alapitvány

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>