A 21. században is zsebünkben hordjuk a
tárcánkat, csak az már nem (mű)bőrből, hanem műanyagból és szilíciumból
készül. És lehet vele telefonálni is.
Már az ősember is felismerte a ritka dolgok
értékét, amiért jobban meg kellett küzdenie, azt többre értékelte. Így -
a barterüzletekből kivezető úton - a pénz elődjeként olyan természeti
képződmények szolgáltak fizetőeszközül, mint például kagylók, melyeket a
Salamon-szigeteken egészen az elmúlt évtizedekig használtak az
őslakosok. Az ókorban aztán megjelent a vert pénz, mely funkcióját
tekintve több évezreden keresztül nem változott (csak az ötvösmunka
színvonala emelkedett). A papírpénz felbukkanásával komoly fejlődés
indult el a pénzforgalom növekedésében, ám az igazi áttörést a digitális
fizetőeszközök jelentették.
Napjainkban, ha nem a pénztárcánkban kotorászunk némi apró után,
akkor jellemzően fizikai formájában nem is létező pénzt használunk
fizetésre. Természetes módon nyújtjuk át a bankkártyánkat a benzinkúton,
az étteremben, a hotelszámla kiegyenlítésekor vagy az áruházak
pénztárainál. Eközben - nagyon leegyszerűsítve - mindössze annyi
történik, hogy a nagy banki rendszerek egyik szerverén átírásra kerül
néhány egyes és nulla - a kívánt áru és szolgáltatás pedig máris a
kezünkben van.
A bank/hitelkártyás fizetési eljárás azonban egyre inkább
divatjamúlttá kezd válni. Az okostelefonok megjelenésével kiderült, mi
lesz az az univerzális eszköz a 21. század második évtizedében, mely
segít eligazodni a fejlett világban. Legyen szó navigálásról,
telefonálásról, fényképezésről vagy a hírek elolvasásáról, telefonunk
szinte minden helyzetben tud segíteni (feltéve, ha rendelkezünk mobil
internethozzáféréssel). De miért is állnánk meg itt, miért ne
használhatnánk a mobiltelefont (univerzális) fizetőeszközként?
Emese, kevesell egy esemest?
A folyamat mostanra
kezd igazán látványossá válni, de közel sem napjainkban kezdődött. Közel
öt éve indult el a szolgáltatás, mely lehetővé tette az autópályadíj
kiegyenlítését pusztán néhány telefonbillentyű megnyomásával. 2006.
március 17-től lépett életbe a személyautókra vonatkozó, négynapos,
úgynevezett D1 típusú autópálya-matrica SMS-ben való vásárlásának
lehetősége. Kezdetben az akkori Pannon (ma már Telenor) és a T-Mobile
előfizetői élhettek a szolgáltatás nyújtotta kényelemmel, később
természetesen a Vodafone-osok számára is megnyílt az út. Hazai
érdekesség, hogy a fizikailag létező igazolást és külön értékesítőhelyen
történő fizetési eljárást nem követelő lehetőség összességében 100
forinttal többe került, mintha azt személyesen vásároltuk volna meg a
benzinkúton (a tranzakciós díj azóta 160 forintra nőtt). Ettől
eltekintve a szolgáltatás európai minőségűvé nőtte ki magát: ma már a
matricatípusok teljes skálája rendelkezésre áll mobiltelefonon
keresztül. Személyautóra akár heti vagy havi díj is megfizethető ezen a
módon, míg motorra és tehergépkocsira 1 és 4 napos fizetési lehetőségek
kínálkoznak.
Az autópálya-matrica ilyentén való megvásárlása gyakorlatilag egy
emeltdíjas SMS elküldésének felel meg. Ebben a tekintetben igen
széleskörű lehetőségek állnak rendelkezésre hazánkban, gondoljunk csak a
televíziós reklámokra, melyekben különböző csengőhangokat, játékokat,
háttérképeket próbálnak meg eladni a nézőknek. De ugyanígy a tévés
vetélkedők, kvízműsorok „interaktív" befolyásolása is emeltdíjas SMS-sel
működik.
Ebből következően a területet komoly szabályozás igyekszik kordában
tartani, tavaly júliusban jelent meg az Emelt Díjas Szolgáltatások
Etikai Kódexének harmadik verziója. Létrehozásának célja volt, hogy „a
Magyarországon emelt díjas szolgáltatást közvetlenül vagy alvállalkozó
révén nyújtó tartalomszolgáltatók számára az Európai Unió előírásaival
harmonizáló szakmai-etikai normagyűjteményként szolgáljon, és ezzel
megvalósuljon az emelt díjas szolgáltatási piacon is a szakmai
Önszabályozás. Alapvető cél, hogy a tartalomszolgáltatás szabályai,
eljárásai, szokásai meghatározásra kerüljenek, és a főbb irányelvek az
emelt díjas szolgáltatásokat igénybe vevők előtt is ismertek legyenek."
A 23 oldalas útmutató részletes tanácsokat és ajánlásokat tartalmaz a
szolgáltatók számára, ám ezeket nem árt tanulmányozni annak sem, aki
harmadik félként kerül kapcsolatba egy-egy emeltdíjas
SMS-szolgáltatással.
WAP-tárca
Noha a rövid üzenetküldő szolgáltatás
számlák kiegyenlítésére való használata ma már bevett gyakorlat,
korántsem ez jelenti a mobiltelefonos fizetés non plus ultráját.
Valamivel összetettebb megoldást jelentenek az úgynevezett WAP-alapú
mobil webfizetések, melyek - nevükből könnyen kitalálható módon -
Wireless Application Protocolt használva működnek. Noha a WAP hátrányai
közismertek, ez a fajta mobiltelefonos fizetési forma mégis számos
előnnyel kecsegtet. Például elmenthető URL-ekkel teszi könnyebbé a
telefonon keresztüli vásárlást, gyors és egyszerű fizetést biztosít.
Azonban, hacsak a mobilszámlát nem tudja közvetlenül megterhelni a
mobilszolgáltató, akkor még mindig szükség van egy közbülső rétegre,
vagyis bank/hitelkártya használatára, illetve egy olyan online fizetési
megoldásra való előzetes regisztrációra, amit például a PayPal nyújt.
Utóbbi - az Amazon Payments és a Google Checkout lehetőségekkel karöltve
- így biztosít mobiltelefonon keresztüli fizetést. Ehhez először a
felhasználónak regisztrálnia kell weben keresztül, telefonszáma
megadásával, majd ezt hitelesítenie kell. Ezt követően meg kell adnia
bankkártya adatait, majd ismét egy hitelesítési eljárás következik,
végül indulhat a vásárlás/fizetés.
Az érintés, ami sokba kerülhet
Kétségtelen, hogy a
fenti módszerek működnek, ám az egyre inkább elkényelmesedő 21. századi
ember számára bonyolultnak, nehézkesnek hatnak. Szerencsére már az
ajtón kopogtat a legújabb megoldás, az NFC (Near Field Communication,
amit magyarra talán közeltéri kommunikációnak lehet lefordítani, de
leginkább a mozaikszó használatos). Nos, az NFC-vel nem lehet pénzt
elutalni egy távoli bankszámlára, a lehetőség inkább a közvetlen
vásárlások esetében használatos, amint azt nemsokára a példáknál látni
is fogjuk.
De előtte lássuk, hogyan működik a technológia! Először is szükség
van egy speciális mobiltelefonra; ennek a feltételnek többnyire csak a
legújabb okostelefonok némelyike felel meg (például a Samsung Wave 575, a
Google Nexus S és a Nokia C7). Attól válnak különlegessé, hogy
NFC-képessé teszi őket egy, a többi készülékben nem található lapka.
Ennek a chipnek a segítségével mindössze egyetlen érintés szükséges
ahhoz, hogy a kiválasztott terméket vagy szolgáltatást ki lehessen
fizetni. Ehhez természetesen szükség van egy olvasóeszközre is
kereskedőoldalról, mely képes a mobiltelefonból érkező, alig pár
centiméterről leolvasható jeleket fogadni.
Nehogy azt higgyük, a technika az elmúlt években jött létre. Már
2002-ben megszületett, a Sony és az NXP Semiconductors együttműködésének
köszönhetően. 2004-ben jött létre az NFC Forum, mely az NFC-képes
eszközök közötti megosztás és párosítás elvét hivatott népszerűsíteni,
alkalmazását fellendíteni, illetve szabványosítani és ezen keretek
között tartani a fejlődést. A Near Field Communication ugyanis nem csak
fizetésre alkalmas, hanem készülékek közötti szinte bármilyen
adatátvitelre, például névjegykártyák továbbítására, de akár hordozható
hangfalakat is párosíthatunk általa mobiltelefonunkkal. Iparági
jelentőségét mutatja, hogy a fórumnak mára közel 140 tagja van, többek
között olyan cégek képviselik magukat, mint az LG, Nokia, Huawei, HTC,
Motorola, NEC, RIM, Samsung, Sony Ericsson, Toshiba, AT&T, Sprint,
Google, Microsoft, PayPal, Visa, Mastercard, American Express, Intel, TI
és Qualcomm.
Az NFC, mint mobilfizetési megoldás népszerűvé válását a Google
lendítette igazán előre, a Google Nexus S telefon megjelenésével és a
Google Wallet szolgáltatás ötvözésével (noha például a Nokia már 2007
tájékán kísérletezett 6000-es sorozata révén a technikával). Amikor
kiderült, hogy a hétköznapi életben könnyen, egyszerűen és főleg
biztonságosan lehet használni a lehetőséget, a többi gyártó is meglátta a
lehetőséget az NFC-ben. Ennek köszönhető, hogy idén már Symbian
operációs rendszer környezetben is használható a Near Field
Communication, azaz bizonyos Nokia készülékkel rendelkezők is
fizethetnek mobiltelefonjuk segítségével.
Ha már szóba került a biztonság, nem mehetünk el említés nélkül
amellett a tény mellett, hogy - mint minden más fizetési rendszer - az
NFC sem támadhatatlan. A vezetékmentes kommunikáció lehallgatható, bár
ennek sikerességét több tényező is jelentősen csökkenti. Egyrészt nagyon
gyenge jelerősséggel kommunikálnak az eszközök, nem véletlen, hogy csak
kevesebb mint 20 centiméterről történhet adatforgalom két standard
készülék között. Ez feltételezi, hogy a lehallgatást végző a helyszíntől
mindössze pár méterre helyezkedik el, ami elég nehezen kivitelezhető
feltűnésmentesen. Másrészt a passzívan kommunikáló eszközök lehallgatása
jóval nehezebb, hiszen azok nem állítanak elő rádiófrekvenciás mezőt.
Buszjeggyel a Szigetre
Noha még nemzetközi téren
is csak most kezd beindulni az „NFC-szekér", már hazánkban is több
alkalmazásról számolhatunk be. Elsőként a T vállalatcsoport révén
tapasztalhatták meg a magyarok, milyen NFC-t használni. A T-City Szolnok
Városkártya program keretei között mutatkozott be
a lehetőség, idén július végén. A tesztelésben részt vevő
mobiltelefonokkal csupán egy érintéssel érvényesíthető egy buszjegy vagy
bérlet a Jászkun Volán helyi járatain.
A kártyákon és mobilkészülékeken egyidejűleg több díjtermék, azaz
akár bérlet és jegy is lehet együttesen, amelyek megvásárolhatóak a
központi bérletpénztárban, a későbbiekben pedig webshopban és SMS-sel
egyaránt. Így a fizetés készpénzzel, bankkártyával vagy a későbbiekben
mobilvásárlással is lehetséges. A SMS-sel vagy webshopon keresztül
történt vásárlást igazoló eSzámlát az utas regisztrált e-mail címére
automatikusan megküldi a rendszer. Az utas az SMS-sel vagy webshopban
vásárolt bérletet vagy jegyet a pénztárakban elhelyezett információs és
feltöltő pontokon írathatja jóvá telefonjára. A készüléken megnézheti
azt is, hogy mikor jár le a bérlete vagy mennyi jegy áll még
rendelkezésére. A jegyek, bérletek a buszokon érvényesíthetőek. Az
utazásra történő jogosultság ellenőrzését a jegyellenőrök PDA készülékek
segítségével végezhetik el.
A Sziget fesztivál egyik nagy újítása volt
idén a készpénz nélküli vásárlási lehetőség, melynek során NFC-képes
terminálokkal szerelték fel a kereskedőket, a látogatók pedig
feltöltőpontokban rakhattak pénzt kártyájukra, órájukra, hogy aztán
azzal vegyenek enni- és innivalót. Az esemény ideje alatt 200 Vodafone
ügyfél NFC képes okostelefonokkal tehette meg ugyanezt, a
mobilszolgáltató és a Metapay együttműködése révén. Ezzel a Sziget lett a
hazai NFC-fizetések legnagyobb szabású inkubátora.
Elősegítendő a technológia gyors hazai elterjedését, július végén a
három nagy mobilszolgáltató a SuperShoppal, a MasterCarddal és az OTP
Bankkal karöltve megalakította a Magyar Mobil Tárca Egyesületet.
Az egyesület célja, hogy a mobil NFC alapú szolgáltatásokhoz kialakítsa
és ajánlás szinten megfogalmazza a szükséges technológiai standardokat,
ajánlásokat tegyen a sikeres szolgáltatás bevezetésekhez, biztosítsa a
szolgáltatáshoz való szabad csatlakozást a partnerek részére, valamint
elvégezze a szükséges oktatást a mobil NFC alapú szolgáltatások
bevezetéséhez kapcsolódóan. Az egyesület alapítói hangsúlyozták, hogy a
magyarországi szolgáltatók közös fellépése biztosíthatja, hogy
Magyarországon az elsők között indulhatnak el mobil NFC alapú
szolgáltatások Európában. A hat piaci szereplő előzetesen megfogalmazott
terveiben már 2011-ben elindított kísérleti alkalmazások és 2012-ben
induló kereskedelmi szolgáltatások szerepelnek.
Kitekintve a világra, a technológia hasonló szárnybontogatásának
lehetünk szemtanúi. Japánban elsősorban a tömegközlekedési hálózatban
vált kedveltté a lehetőség. Európában a közterületi parkolási díjak
megfizetését intézik sokan NFC-képes eszközökkel (egyre inkább
telefonokkal), elsősorban a skandináv régióban. Az e tekintetben
élenjárónak mondható Nagy-Britanniában 2007 és 2008 között zajlottak az
első komoly NFC tesztek, melynek során 500 ember próbálhatott ki
NFC-képes mobiltelefonokat, hogy azokkal vásároljanak kisebb értékben,
illetve fizessék a londoni tömegközlekedés költségeit.
A mobil elektronikus fizetésé a jövő
Idén februárban állt elő azzal a becsléssel
a Juniper Research, miszerint 2013-ra meg fog duplázódni a mobil
elektronikus vásárlások mennyisége, ezzel globálisan több mint 600
milliárd dollárt tesz majd ki. Ennek felét az NFC tranzakciók és az
átutalások adják két év múlva (igaz, inkább az utóbbi felé billen a
mérleg nyelve), állítja a piackutató vállalat. Míg az idei évben mintegy
100 millió ember él az okostelefonok adta fizetési lehetőségekkel,
addig két év múlva világszerte több mint 200 millióan fognak hasonlóképp
cselekedni.
Ismervén a regionális trendeket, nem is annyira meglepő, hogy az
évtized közepére az afrikai és a közel-keleti régió adja majd a
telefonnal vásárlók 40 százalékát. Az infrastrukturálisan elmaradott
térségekben sokak először a kis készülékeken keresztül találkoznak az
internettel, így az elektronikus vásárlás is gyakorlatilag
mobiltelefonjukhoz van kötve.
Ehhez természetesen szükség van az NFC-képes okostelefonok
elterjedésére is. A Juniper becslése szerint 2013-ra már világszinten
minden ötödik eladott mobilkommunikációs eszköz rendelkezik ezzel a
képességgel, 2014-ben pedig már minden második (utóbbi a Google
állítása).
Könnyen belátható tehát, hogy hatalmas jövő előtt áll a
mobiltelefonra alapuló fizetési forma, még ha ennek alapjai változnak
is. Aki azt hitte, hogy a vezetékes telefonról mobil hívásokra való
áttérés volt a nagy ugrás a 21. század felé, azt igencsak meg fogja
lepni, hogy még az elmúlt pár évhez képest is mennyire átalakul majd a
világ 2020-ra. Egyvalami azonban évszázadok óta továbbra sem változik:
csak legyen mit elkölteni...