Hogyan
válhat a magyar digitális nemzetté? Mennyibe kerül ez nekünk? Milyen
lépések vezethetnek el a magyar kultúrkincsek mind szélesebb körű
digitalizálásához? Milyen eredményeket érhetünk el még a magyar uniós
elnökség ideje alatt? Mi lesz a digitalizálásban nem különösebben
jeleskedő folyóiratokkal? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. A
kultúráért felelős államtitkárság pedig válaszolt.
A magyar kulturális örökség megőrzése – röviden ebben foglalható öszsze a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA)
célja. Kicsit bővebben: összegyűjteni és digitalizálni minden hazai
vagy magyar vonatkozású kultúrkincset, a már meglévő, csak eddig zártan
vagy „szétszórtan” működő gyűjtemények állományát is, majd ezt a roppant
mennyiségű adatot bárki által elérhetővé tenni egy nyilvános,
egyszersmind gyermekbarát online felületen. Nem éppen kényelmes,
délutáni feladat. De nincs mit tenni, ha egyszer ez is szerepel a
kormányzatnak az uniós elnökséghez kapcsolódó tervei között. Szőcs Géza,
a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának (NEFMI) kultúráért felelős
államtitkára január közepén tett nyilatkozata szerint legalábbis kiemelt
feladat a MaNDA létrehozása, a hosszú nevű Digitális Megújulás-
Magyarország Középtávú IKT Cselekvési Tervben külön pont is rögzíti a
kulturális örökség digitális megőrzésével kapcsolatos tennivalókat.
S hogy mik ezek a tennivalók? Az államtitkárság hivatalos válasza
szerint az alapokat, vagyis a MaNDA szervezetét és nemzeti kulturális
katasztert még uniós elnökségünk alatt, vagyis 2011 első felében
létrehoznák. A közgyűjteményi, kulturális digitális adatbázisok
meta-adat sztenderdjeinek és rendszereinek egységesítése,
szabványosítása év végig valósulna meg. A már meglévő, többmilliós
digitális gyűjtemények központi és nyilvános felületről való elérhetővé
tételére ugyancsak év végéig adott időt magának a kormányzat. E
felülethez egyébként korszerű és intelligens keresőszoftver is társulna.
A köz-, egyházi és magángyűjteményekben található kultúrkincsek
digitalizálását és az archívumba történő beillesztését 2012 végéig
szeretnék tető alá hozni.
Nemcsak a múlt, de a jelen és a jövő kultúrkincseit is integrálná a
MaNDA, sőt a nem kifejezetten digitális úton létrejövő alkotások is
elérhetők lesznek a majdani weblapon. A nagy közös európai digitális
archívumban, az Europeanában is ott lennének ezek a dokumentumok. A
portál gyermekbaráttá tételét 2012 végére tervezik, így is segítve a
zsengébb korúak digitális írástudásának fejlődését, a magyar
kultúrkincsek megismertetését. A folyamat nem állna meg a határoknál: a
környező országok magyar vonatkozású digitális gyűjteményeket is
beillesztenék a gyűjteménybe, természetesen kétoldalú megállapodások
szellemében.
Ha minden jól megy, 2013 végétől tényleg digitális nemzet lesz a
magyar: a megjelölt időponttól fogva már „csak” a mindenki által
elérhető online felület folyamatos frissítése lesz a feladat.
Megkérdeztük, mibe kerül majd a MaNDA létrehozása? Az
államtitkárságon egyelőre csak az idei forrásokról tudtak nyilatkozni,
ilyen célra 230 millió forint áll rendelkezésre.
Kíváncsiak voltunk arra is: a tavalyi létrehozott Nemzeti Kulturális
Digitális Dokumentációs Klaszter által tömörített nagy nemzeti
gyűjteményeken, vagyis a Szépművészeti Múzeumon, a Magyar Nemzeti
Múzeumon, a Magyar Nemzeti Galérián, a Petőfi Irodalmi Múzeumon, a
Magyar Országos Levéltáron és az Országos Széchényi Könyvtáron kívül
újabb intézmények bevonását is tervezi-e a kormányzat a munkába. A
független kulturális műhelyeket például, amelyek alkotásaikkal ugyancsak
hozzájárulnak nemzeti kultúránkhoz. Be lehet-e kerülni a MaNDA-ba? Az
államtitkárság igenlő választ adott: a már hivatkozott tömörülés alapító
tagjain, vagyis az említett közgyűjteményeken túl társult belső
tagokat, együttműködő tagokat és pártoló partnereket is említ a
dokumentum.
Persze, egyelőre név nélkül. A majdani tagoknak is el kell fogadniuk a
szervezet küldetését, általános és egyedi célkitűzéseit, és
státuszuktól függően tagdíjat is kell fizetniük. Az így befolyó pénz a
tagoknak nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos költségek fedezetéül
szolgál majd, és például pályázatfigyelésre vagy a pályázatok
elkészítéséhez kapcsolódó módszertani segítségre lehet költeni. Fontos
kérdésnek tűnhet az is, hogy lesznek-e átfedések a MaNDA és a Nemzeti Audiovizuális Archívum
(NAVA) között, hiszen bár a NAVA afféle digitális köteles példányokat
gyűjt a magyar vagy magyar vonatkozás műsorokból, ezek között jócskán
akadnak kultúrkincsek is, például színházi közvetítésről, koncertekről,
művészekkel készült mélyinterjúkról. Az államtitkárság válaszában az
áll: törvény szabályozza, hogy 2011. március 31. után a Nemzeti Média és
Hírközlési Hatóság (NMHH) látja el a NAVA kezelésének, fenntartásának
és működtetésének feladatát. Az államtitkárság tárgyal az illetékes
szervezetekkel a NAVA és a MaNDA együttműködéséről, és persze a Neumann
Kht. másik jelentős projektje, a Nemzeti Digitális Adattárnak (NDA) a
MaNDA-ba történő integrálásáról is.
A folyóiratokról nincs hír
A kultúráért felelős államtitkár tavaly júniusban egy, az
Index.hu munkatársainak adott interjújában elmondta: a kulturális tárca
által támogatott intézmények, kiadók, folyóiratok alapvetően annak
függvényében és mértékében juthatnának forrásokhoz a jövőben, hogy
mennyiben járultak hozzá a digitalizálási programhoz. Szerettük volna
megtudni azt is, történtek-e már egyeztetések ebben az ügyben a nevezett
csoportokkal. Adott esetben tud-e a kormányzat segíteni abban
(eszközökkel, célzott támogatással), hogy a digitalizálásban eddig
különböző okok miatt nem különösebben jeleskedő intézmények, kiadók,
folyóiratok megkezdhessék ezt a munkát? „Nincs információnk erről” –
állt a NEFMI Kultúráért Felelős Államtitkárságának hivatalos válaszában.
Konkrétumok híján egyelőre inkább csak találgathatunk, mi lesz a
digitális archívum tartalma. Ha kis szerencsénk van, és kellő számú
társult tag csatlakozik, a kiteljesedő MaNDA-ban nemcsak a teljes
fellelhető magyar népdalkincs és az összes magyar nyelvű könyv, de a
kortárs fiatal képzőművészek, írók munkáinak digitális lenyomatai is
megtalálhatók lesznek. A kulturális örökség megőrzésébe, elérhetővé
tételébe legalábbis ezek is bele kell hogy tartozzanak. Miként az is,
hogy nem kell majd a határon túlra utaznunk, ha az ottani kiadók kis
példányszámban megjelent szak- és szépirodalmi kiadványait szeretnénk
böngészni. Vagy be szeretnénk pillantani egy székelyföldi templom
belsejébe. És offline fonotékákban sem kell napokat töltenünk, ha
mondjuk a Várkonyi Zoltán 1969-es vígszínházbéli rendezését, a Solness
építőmestert szeretnénk megnézni. Már ha készült korabeli felvétel,
ugye. A MaNDA-ba ugyanis nyilván csak a fellelhető kultúrjavak tudnak
bekerülni. Remélhetőleg minél többen.
|