|
ColorStar című legújabb albumát mutatja be március 6-án a Gödörben a ColorStar. A zenekar fennállásának eddigi legjobb hanganyagának bemutatóját vendégzenészek sora, a ColorStarra jellemző különleges vizualitás valamint itthon még nem látott fény és hangtechnika teszi teljessé.
 Különleges élményt ígér a ColorStar lemezbemutató koncertje, mely tucatnyi vendégzenésszel és pazar vizuál-, és hangtechnikával várja a nagyérdeműt. A vendégelőadók között tudhatjuk majd Kiss Erzsit, Diminovski Natalie-t és Ábrahám Nórát. Ütős hangszereken közreműködik - az Eric Sumoból is ismert - Pápai István, fúvós és népi hangszereken az ex animás Csonti és cimbalmon Lisztes Jenő játszik majd. Fúvós hangszereken Almási Attila, Kollmann Gábor, Tompa Ákos működik közre és a koncerten az Amadeus kórus is szerepet kap majd. A zene mellé exkluzív világítás és kiváló minőségű hangtechnika társul s a vizuális élményt nyolc (8) vetítővásznon futó egyedi vizuál-szett kerekíti egy minden bizonnyal feledhetetlen előadássá.
A ColorStar hangzó már régóta váratott magára, de úgy tűnik megérte, mert egy rendkívül érett anyagot tesz a polcokra a zenekar. Nem is érdemes csak egyszer meghallgatni, úgy érdeklődésképpen. Annál inkább kétszer vagy hétszer, és még néhányszor, egymás után, vagy egymástól függetlenül újra és újra átpörgetni. Mert tele van finom és kellemes meglepetésekkel. A zenekarok nagy része általában az első lemezét kereszteli el saját nevére, és mintegy öndefinícióként adja ki a bemutatkozó anyagát. Mindez persze csak balga remény, mert a legritkábban derül ki rögtön elsőre, lesz-e belőlük egyáltalán valami. Cserebogár vagy csupán csereszabatos végtermék. A ColorStar a negyedik lemezzel jutott el odáig, hogy önnevével védjegyez egy korongot, ergo definiálja önmaga kolorsztárságát. Megfontolt és bölcs döntésnek látszik ez. Az előző három – meglehetősen ritka (12/4=3) – lemez mind kétségtelenül izgalmas állomása volt egy talán csak félig tudatos útnak, amelynek kezdetén nagy ívben elhagyták a hazai alternatív rohamosan ellaposodó röppályáját. Kár volna csupán útkeresésnek minősíteni az elmúlt évek zenei szárnypróbálgatásait, a ColorStarban ugyanis rögtön megszólalt az, amitől – bármivel is kacérkodtak a progresszív rocktól a világzenei össz-hangzattanig, az acidtól a drum and bass-ig –, mindig tévedhetetlenül biztosak lehettünk benne, hogy mit hallunk. Mármint hogy: valamit hallunk. Nem csak úgy megszólal ez-az, amolyan mellékesen. Hogy pontosan mi, azt fogalmazza meg mindenki a’la carte a saját szótárából. Robbanékony, igen. Energikus, az biztos. Romantikus. Elszállós, még szép. Meditatív, naná.
Mindent összevetve remek kis album sűrűsödött össze az elmúlt 12 év történeteiből, szépen felépített számokkal, gazdag hangszövettel és végig egyenletes belső lüktetéssel. Aki pedig ugrálni is szeretne minderre, menjen el a legközelebbi ColorStar koncertre.
|
