|
A harmadik részben az élet kioltásával szemben megengedő magatartást tanúsítók arányát vizsgáljuk a gazdasági fejlettség különböző szintjein álló országokban.
Az "élet kioltása" indexet a következő állításokból képeztük: mennyire megengedhető (’justifiable’)
- az abortusz
- a gyógyíthatatlan beteg életének kioltása (eutanázia)
- az öngyilkosság
- a kábítószerszedés
- a politikai gyilkosság
 Ezeket a kijelentéseket értékelték a vizsgált országok állampolgárai aszerint, hogy mennyire megengedhetők, mennyire elfogadhatók ezek a cselekvések. Egy adott ország állampolgárainak válaszai alapján számoltuk ki, hogy egy országban milyen arányban vannak jelen a definíciónk szerint megengedő állampolgárok (az index kiszámolásának módját, valamint azt, hogy kiket definiálunk megengedőknek, részletesen bemutattuk a "Morális értékek, normák az európai országokban" című első részben).
Hasonlóan az előző két index ábrázolási módjához (csalás-index, állampolgári vétség-index), az élet kioltása indexet is kétdimenziós térben ábrázoljuk. Az ábra vízszintes tengelye jelöli az országok gazdasági fejlettségét mérő mutatót, ami jelen esetben nem más, mint a vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső GDP (Forrás: The World Factbook, 2004). Az ábra függőleges tengelyén jelöljük az index értékeit, vagyis azt, hogy az adott országban hány százalék azon állampolgárok aránya, akik megengedők, elfogadók az élet kioltását valószínűsítő cselekedetekkel szemben (Forrás: World Value Survey 1999-2001 és MTA PTI Értékmonitor kutatások). Minél magasabban található egy ország, annál magasabb az adott ország állampolgárai körében a megengedők aránya.
Kiinduló feltételezésként megfogalmazhatjuk, hogy ez az index európai szemmel „szigorúbb” erkölcsi megítélés alá eső cselekedeteket foglal magában. Az emberi élet a legtöbb európai ember számára még ma is szent, annak kioltása bűn (akár a szó bibliai értelmében is fogalmazva), de legalábbis mélységesen antihumánus cselekedet.
Ezért azt várnánk, hogy az élet kioltásával szemben kevésbé megengedők az állampolgárok, mint akár a csalással, akár az állampolgári vétségekkel szemben (ld. első két fejezet). De az adatok nem ezt a hipotézist támasztják alá. Az adatok inkább azt jelzik, hogy minél gazdagabb egy ország, vagyis minél magasabb a „túlélési biztonság” (survival security) szintje egy országban, annál megengedőbbek az élet kioltásával szemben az állampolgárai.
Amíg a csalással és az állampolgári vétséggel szemben megengedők aránya nem haladta meg a 65%-t egyetlen országban sem, addig az élet kioltásával szemben megengedők aránya több országban is meghaladja ezt az arányt (így Szlovéniában, Franciaországban, Hollandiában, Dániában és Svédországban). Vagyis, ha nem is mindegyik országra jellemző a növekedés, de az ábra összességében „magasabbra” csúszott.
Míg a 32 vizsgált országban összesen átlagosan 38% a megengedő állampolgárok aránya az élet kioltásával szemben, addig átlagosan az állampolgároknakalig 21%-a megengedő a csalással szemben, és ennél még kevesebben, az állampolgárok 15%-a megengedő az állampolgári vétségekkel szemben! Ha csak az európai országok körében vizsgálódunk (kihagyva Bulgáriát, Romániát, Törökországot, valamint Oroszországot, Fehéroroszországot és Ukrajnát), akkor még szembetűnőbbek a különbségek: az élet kioltását az állampolgárok 50%-a, a csalást 23%-a, az állampolgári vétségeket pedig 11%-a tartja elfogadhatónak.
Az adatok értelmezésénél nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy az „élet kioltása” index összetevői között vannak olyanok, mint például az abortusz, vagy az eutanázia, amelyekkel szemben a rendre feléledő társadalmi viták ellenére egyre megengedőbbek az európai állampolgárok. (Külön-külön elemezve az indexet képező öt állítást, a vizsgált 32 országban átlagosan az állampolgárok 36%-a tartja elfogadhatónak az eutanáziát, 32%-a az abortuszt, 11%-a az öngyilkosságot, 6%-a a kábítószerszedést és 2%-a a politikai gyilkosság elkövetését).
A kutatási adatok további elemzésére, további összefüggések feltárására és más magyarázó változók bevonására van szükség ahhoz, hogy magyarázni tudjuk az országok közötti eltéréseket.
És most térjünk vissza az „élet kioltása” index elemzéséhez: melyek azok az országok, ahol arányaiban többen, és melyek azok, ahol arányaiban kevesebben megengedők ezzel a magatartás/viselkedéscsoporttal szemben?
Az ábra egy gyenge lineáris összefüggést sejtet: minél gazdagabb egy ország (vagyis minél inkább jobbra rendeződik a térképen), annál többen vannak az állampolgárai körében, akik megengedők az élet kioltásával szemben (vagyis annál magasabban is van a térképen). Ez alól kivétel Írország: a nyugat-európai jóléti államok közül csak ebben az országban kevesebb mint 40% a megengedő állampolgárok aránya – hasonlóan a többi katolikus országban mért viszonylag alacsonyabb arányhoz (pl. Portugália, Málta, Magyarország, Lengyelország, Horvátország).
A gazdasági fejlettség alacsonyabb fokán álló országok körében a többségre inkább a megengedő magatartást tanúsítók viszonylag alacsonyabb aránya a jellemző (40%-nál alacsonyabb arány). Csak Bulgáriában, Oroszországban és Fehéroroszországban vallotta magát az állampolgárok több mint 40%-a megengedőnek.
A legkevesebben Máltán (7%), a legtöbben Svédországban (84%) vallották azt, hogy megengedők ezekkel az erős morális töltetet hordozó cselekvésekkel szemben. Magyarországon 2000 és 2002 között csökkent az élet kioltásával szemben megengedők aránya: míg 2000-ben a magyarok harmada, addig 2002-ben már csak negyede mutatott megengedő magatartást (32%, ill. 24%).
A régió országaiban (Ausztria, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia és Szlovénia) a Magyarországon mértnél csak Romániában kisebb az élet kioltásával szemben megengedők aránya, míg Lengyelországban ugyanannyi (Romániában 28%, Lengyelországban 33%). Minden más országban ennél többen mondták az állampolgárok, hogy megengedők az élet kioltásával szemben (pl. Szlovénia: 69%).
A következő, befejező részben a szexuális magatartási formákkal szembeni megengedő magatartást vizsgáljuk.
Szerző: Szabó Laura
Publikálás dátuma: 2005.08.25 21:22
|
