|
A szerző 2004-ben készített egy kérdőívet arról, hogy vajon milyen gazdasági, politikai és kulturális szerepet játszanak majd a közép-európai államok az EU-ban. Egy évvel a csatlakozás után újra elővette a kérdőívet, és aktualizálva a kérdéseket, ismét elkészítette a felmérést.
Mi is történt egy év alatt?
"A tavalyi "Nagy Bumm" kulcskérdése mára a belső kohézió lett."
(Szőcs László: Születésnap a kibővített Unióban, Népszabadság, 2005. április 30.)
 A történelemkönyvekben kiemelt hely illeti meg az EU (illetve elődei) negyedik bővítési körét. Az első három körben (1973-ban, a 80-as évek elején, illetve 1995-ben) összesen kilenc ország csatlakozott, míg 2004-ben rögtön tíz, 454 millió főre növelve az unió lakosságát. Történelmi szempontból a legutóbbi csatlakozás persze összetartozik az ötödik körrel, vagyis Bulgária és Románia minden bizonnyal 2007-es, szélsőségesen rossz esetben 2008-as csatlakozásával. Uniós vezetők is hangsúlyozták az ő csatlakozási szerződésük aláírásakor: ez a berlini fal leomlásakor tett uniós ígéretek közül az utolsónak a teljesítése. Ezt a két államot és Horvátországot leszámítva igen valószínűtlennek tűnik jelenleg, hogy 2013 vége előtt további tagokkal bővülne az Unió.
Tavaly a példátlan mértékű intézményes bővülés tűnt a tízes Nagy Bumm alapkérdésének. Elférünk-e huszonöten egy olyan szobában, amelyet eddig tizenöten használtak? Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az EU soros elnöke azonban a brüsszeli European Voice hetilapba nemrég írt cikkében már úgy véli: „A huszonötös körben csak keményebb munkával lehet kompromisszumra jutni, de a viták az elmúlt egy évben új szempontokkal gazdagodtak.”
Nem igazolódtak be a kezdeti félelmek sem. A régi tagokat nem árasztotta el a keleti munkaerő- és árudömping, keleten pedig nem vezetett árrobbanáshoz a csatlakozás. Keleten nagyobb a gazdasági növekedés üteme, de jóval magasabb a munkanélküliség aránya is (főleg Szlovákiában és Lengyelországban). Egy év elteltével egyértelmű: a Nagy Bumm alapkérdése mára a belső kohézió erősítése, azaz a fejlettebb régiek és az elmaradottabb újak közötti szakadék betemetése - még ha Barroso elnök éppen arról beszél is: „Nincsen már értelme az új és a régi tagállamok közötti különbségtételnek”.
Egy viszonylag objektív értékelés
A Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) a tagság első évének értékelése után a jövőben minden esztendőben felméri az EU-hoz tavaly májusban csatlakozott nyolc közép-kelet-európai ország tagállami érettségét. Mindennek mérésére a VKI integrációs szakértői megalkották az úgynevezett Tagállamként Mutatott Teljesítményindexet (TMT-index), amely három részindexnek - a politikai és társadalmi stabilitás, a gazdasági teljesítmény, valamint a tagállamként való működés indexének - az átlaga. Bár a TMT-index alkalmazásának nem elsődleges célja egy rangsor felállítása a nyolc ország között, mégis viszonylag pontos - igaz, óhatatlanul szubjektív elemeket is tartalmazó - képet ad az uniós „fejlettségi verseny” állásáról. A mutató következő évekbeli alakulásából pedig már ennek a versenynek országonkénti dinamikájára vonatkozóan is levonhatók lesznek bizonyos következtetések.
Egy kérdőíves kutatás eredményei
A diagramok adatai
Hogy mekkora szerepe lesz a közép-európai országoknak az Európai Unióban, 2004 januárjában elég nehéz lett volna megmondani. Készítettem egy kérdőívet, amelyet 2004-ben hetvenegy ember töltött ki, negyven nő és harmincegy férfi. Közöttük közel azonos számú a felső- és középfokú végzettségű. Most, egy évvel a csatlakozás után újra elővettem ezt a kérdőívet, és aktualizálva a kérdéseket, ismét elkészítettem a felmérést. 2005-ben hetvenöt ember töltötte ki, negyvenkét férfi és harminchárom nő. A felső- és középfokú végzettségűek aránya szintén közel azonos volt. A kérdőív tizenkét kérdésből állt, amelyekre egytől ötig terjedő skálán lehetett választ adni. A diagramokat és azok értékelését a kapott válaszok alapján készítettem.
A felmérés eredményei
A kérdés: „Mekkora szerepe lesz/van a közép-európai államoknak az Európai Unióban a következő területeken?”
1: semekkora
5: akkora, mint a nyugat-európai államoknak
Gazdasági szerep
A gazdasági befolyást tekintve a megkérdezettek mindkét évben nagyon pesszimista válaszokat adtak. Ennek oka lehet a közép-európai országok viszonylag kis mérete és az a tény, hogy gazdasági szempontból jelentős lemaradásai vannak a legtöbb egy éve csatlakozott országnak.
1. Ipar
Egy évvel ezelőtt a megkérdezettek tizenhárom százaléka gondolta úgy, hogy semmi befolyása nem lesz ebben a gazdasági szektorban Közép-Európa országainak. Csupán négy százalék mondta azt, hogy közel azonos szintre kerülnek a nyugat-európai országokkal, és a megkérdezettek közül senki sem gondolta úgy, hogy azonos lesz az ipari befolyás a már akkor uniós tagországokéval. Lényeges kiemelni, hogy a válaszok negyvenkilenc százaléka kettes, harminchárom százaléka pedig hármas volt, azaz a többség viszonylag csekély ipari szerepet vár.
Egy évvel a csatlakozás után az emberek még pesszimistábbá váltak az ipari befolyás tekintetében. Most tizenhét százalékuk gondolja úgy, hogy semmi befolyása nincs az egy éve csatlakozott államoknak az iparban. Negyvennégy százalék adott kettes, és huszonhét százalék hármas választ, tehát az embereknek csaknem kilencven százaléka véli most úgy, hogy Közép-Európa országainak közel sincs akkora hatása az Unió iparára, mint a tizenötöknek. Az optimistább tíz százalékból kilenc mondja azt, hogy közel állunk a nyugat-európai országokhoz, és csupán egy százalék, azaz egy ember mondja azt, hogy azonosak a lehetőségeink.
2. Mezőgazdaság
Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban is. Itt annyival még negatívabb az eredmény, hogy az emberek huszonkét százaléka gondolta egy éve úgy, hogy semmi befolyásunk nem lesz. A nyugati országokéhoz hasonló szerepet tizenhét százalék gondolt reálisnak, azonban ugyanakkora mezőgazdasági hatást, mint az akkori uniós tagországoké, egy ember sem tartott valószínűnek. A többség itt is kettes és kevesebb hármas választ adott, eszerint a mezőgazdaságban is kevés szava lesz a közép-európai országoknak.
A mezőgazdaság helyzete látványosan romlott az utóbbi évben a kutatás adatai szerint, noha már tavaly sem voltunk túl derűlátók. A válaszadók huszonnyolc százaléka szerint semmi, negyvennyolc százalékuk szerint pedig alig valami beleszólásunk van az uniós mezőgazdaság alakulásába. Húsz százalék véli úgy, hogy közepes a befolyásunk, négy százalék szerint közel azonos, ám senki nem mondta azt, hogy ugyanakkora lenne a beleszólásunk mezőgazdasági ügyekbe, mint a tizenötöknek. Ez azért is nagyon negatív a tavaly csatlakozott országokra nézve, mert ezeknek az országoknak nagy részében a gazdaság domináns ágazata a mezőgazdaság.
3. Szolgáltatóipar
A szolgáltatóipari szerepeket már kicsit optimistábban értékelték a megkérdezettek egy éve. A gazdaság területei közül itt mondták a legkevesebben azt, hogy semmi szerepe nem lesz ezeknek az országoknak; csupán öt százalék adott egyes választ. Bár azt ebben a szektorban sem gondolta a válaszadók közül senki, hogy ugyanakkora befolyása lesz Közép-Európának, mint a nyugati országoknak – ötös választ senki nem adott –, de az emberek tizenhét százaléka úgy vélte, hogy közelíteni fogja azt. A megkérdezettek több mint fele, pontosan ötvenhárom százaléka vélte úgy, hogy a befolyás közepesen jó lesz, ami az iparhoz és a mezőgazdasághoz képest sokkal pozitívabb várakozásokat mutatott.
Az iparhoz és a mezőgazdasághoz képest idén is optimistább adatokat kaptam a szolgáltatóiparra vonatkozóan, és a válaszok átlaga hasonló volt a tavalyihoz, csak az erős középérték helyett most a szélsőségek lettek erősebbek. Egyes választ tizenhárom százalék adott, ötöst viszont csak egy százalék. Ennek ellenére a pozitív oldal is erősödött, hiszen négyes választ, miszerint közel azonos hatása lesz a közép-európai országoknak, mint a tizenötöknek, tizenkilenc százalék adott. A középső értéket most csak harminchét százalék jelölte meg a tavalyi ötvenhárommal szemben.
4. Kereskedelem
A kereskedelem görbéje csak nagyon kis mértékben tért el egy éve a szolgáltatóiparétól. A várakozások sokkal optimistábbak voltak, mint az első két gazdasági szektorban, ám még mindig távol estek a nyugati országok befolyásától. Itt a megkérdezettek hét százaléka vélte úgy, hogy egyáltalán nem lesz, húsz százalékuk szerint pedig csak igen csekély lesz a közép-európai országok szerepe a kereskedelemben. Azonban ötvenöt százalékuk véleménye az volt, hogy közepesen erős hatásai lesznek a térségnek a kereskedelemre, tizenöt százalékuk pedig közel olyan szerepet gondolt az akkor csatlakozó országoknak is, mint a tizenötöknek.
Ugyanúgy, mint tavaly, a szolgáltatóipar és a kereskedelem értékei fej fej mellett haladnak. A válaszadók kilenc százaléka gondolja úgy, hogy semmi befolyása nincs a közép-európai országoknak a kereskedelemre, és csupán egy százalék mondja azt, hogy ugyanannyi a befolyásunk, mint a régebbi tagállamoknak. Harmincegy százalék gondolja úgy, hogy csekély, viszont tizenkilenc százalék szerint csaknem ugyanakkora a szerepünk nekünk is. Közepesen erősnek a válaszadók negyven százaléka gondolja jelenleg a befolyásunkat az EU-s kereskedelemre.
Politikai szerep
Politikai befolyás szempontjából is pesszimista, ám viszonylag jól megoszló válaszokat kaptam egy éve. A megkérdezettek tizennégy százaléka gondolta úgy, hogy a közép-európai államoknak semmilyen politikai szerepe nem lesz az Európai Unióban. Csaknem ugyanennyien, tizenhárom százalékuk látta viszont úgy, hogy majdnem akkora lesz a politikai szerep itt, mint a nyugat-európai térségben. Két százalék szerint nem lesz különbség az akkor csatlakozó országok és a tizenötök befolyása között. A többség (negyvennégy százalék) csekély, huszonhat százalék pedig közepes politikai szerepet várt az Unióban.
A politikai befolyással kapcsolatban kaptam először pozitívabb válaszokat, mint tavaly. Igaz, hogy a válaszadóknak csak egy százaléka gondolja úgy, hogy ugyanakkora a szerepünk, ám pontosan a negyedük mondja azt, hogy közel vagyunk az EU tizenötök szintjéhez. Huszonnégy százalék adott közepes választ, harminchét százalékra csökkent azoknak a száma, akik csekélynek érzik politikai hatásunkat, és csak tizenhárom százalék gondolja úgy, hogy semmilyen politikai szerepünk nincs az EU-ban.
Kulturális szerep
A kulturális befolyás tekintetében kaptam a legegyértelműbb képet egy éve. A megkérdezettek hat százaléka szerint itt sem lesz semmi szerepe a közép-európai országoknak, és pontosan ugyanennyien mondták azt, hogy a befolyásuk ugyanakkora lesz, mint a tizenötöknek. Huszonnégy százalék véleménye az volt, hogy a csatlakozó országok szerepe csekély lesz, és majdnem ugyanennyien gondolták úgy, hogy ez a szerep a nyugat-európai országokéval közel azonos lesz. A többség, vagyis negyvenegy százalék a hármas választ jelölte meg, amely szerint a kulturális befolyás közepes lesz. Mivel ez az ábra egyensúlyt mutat a két véglet között, a valóság is várhatóan a közepesen erős szerep.
Ebben a kérdésben is optimistább válaszokat kaptam, mint tavaly. Most huszonöt százalék véli úgy, hogy csaknem akkora a szerepünk, mint a nyugat-európai államoknak, öt százalék szerint pedig nincs is különbség. Tizenkét százalék volt a legpesszimistább, és most csak tizenhat százalék mondja azt, hogy csekély a kulturális befolyásunk. Szokásos módon itt is a középső válaszból kaptam a legtöbbet, negyvenegy százalékot.
Összefoglalás
A kérdőívek kiegészítései alapján a legszembetűnőbb probléma az volt, hogy az emberek nem elég tájékozottak az Európai Unióval, valamint annak pozitív és negatív hatásaival kapcsolatban. Ez egészen független kortól, nemtől és végzettségtől egyaránt. Általában nem tapasztalták tényleges pozitívumait az uniós csatlakozásnak. Vannak, akik optimistán állnak hozzá a témához, és bizakodnak, hogy ahogy múlik az idő, úgy fogjuk egyre több jó hatását érezni az Uniónak. Ám a nagy többség sajnos nem így gondolja. Többen gondolták úgy, hogy az EU-nak mi csupán piacot jelentünk, miközben egyre nehezebb megélni Magyarországon. Azt is kiemelték, hogy nem tudják eldönteni, az országban történő jó és rossz események közül mi áll összefüggésben az uniós csatlakozással és mi teljesen független tőle. Bízom benne, hogy egy későbbi kérdőíves kutatás optimistább képet fog mutatni EU-s helyzetünkről.
A szerző egyetemi hallgató, BDF Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézet.
Szerző: Bejczy Delinke
Publikálás dátuma: 2005.05.30 13:53
|
