|
Magyarországnak nemcsak a felzárkózásra van esélye, de az informatikai forradalom és a globalizáció egyik győztese lehet.
Ha felzárkózásról beszélünk, nyilván le vagyunk maradva, tehát miközben a felzárkózás módját keressük, a lemaradás okait is elemeznünk kell. Ez pedig ahhoz a felismeréshez vezet, hogy nemcsak a felzárkózásra van esélyünk, de Magyarország az informatikai forradalom és a globalizáció egyik győztese lehet.
 Gazdasági lemaradásunk okainak elemzésekor szerencsétlen földrajzi helyzetünkre szoktunk hivatkozni, ennek is két konkrét következményére. Az első az, hogy a Kárpát-medence igencsak „huzatosnak” bizonyult az elmúlt 1000 évben, és volt alkalmunk négy nagyhatalom invázióját és hosszú megszállását átélni, melyek nem kedveztek a fejlődésnek. Ezen belül a török megszállás összefügg a másik okkal, a világtengerek felértékelődésével. A török birodalom terjeszkedése ugyanis elvágta a korábbi, a Kárpát-medencén is áthaladó fő kereskedelmi útvonalakat, és kikényszerítette a hajózás gyors fejlődését. Ez pedig Amerika felfedezéséhez és a világgazdaság, világkereskedelem súlypontjának az európai kontinens nyugati felére tolódásához vezetett.
Az ezredvég számunkra jól alakult, hiszen mindkét hátrányos tényező eltűnt. Megszállóink visszavonultak, a világtengerek elvesztették kereskedelmi jelentőségüket, a kommunikáció és a közlekedés gyors fejlődésével pedig a gazdaságföldrajzi centrumok szerepe is csökkent. Mi több, korábbi hátrányaink ma is ható következményei előnnyé formálódni látszanak.
A globalizáció igazi nyertesei
A megszállókat túléltük. De miközben megtanultuk túlélni őket, megtanultuk azt is, hogyan kell ezekhez az idegen kultúrákhoz alkalmazkodni, megérteni őket. Erre a kulturális nyitottságra és
sokszínűségre a nagy nemzetek nem szorultak rá, de a kicsik közül is főleg azok sajátja, akik hozzánk hasonlóan huzatos helyen éltek és túléltek. Ma, az internet által radikálisan kicsire szűkített világunkban pedig a kulturális sokszínűség értése és integrálási képessége óriási előny.
A globalizációtól lehet tartani, lehet tiltakozni ellene (ennek körülbelül annyi értelme van, mint tiltakozni a rossz időjárás, vagy a földrengés ellen), vagy lehet rá felkészülni, és élni a lehetőséggel. Miért gondoljuk, hogy a globalizáció legnagyobb nyertese szükségszerűen az Egyesült Államok kell hogy legyen, amely lakosságának több mint 95%-a nem tudja, hogy a határaikon kívül élő közel 6 milliárd ember nem pontosan úgy gondolkozik, mint ők, és nem ugyanaz az értékrendje.
Hiszem, hogy a globalizáció egyenlő a földrajzi demokráciával, és a zsugorodó világ az annak sokszínűségéhez alkalmazkodni képes kis népek számára, ezen belül Magyarország számára különösen, több új lehetőséget teremt, mint a nagyoknak.
A matematika és a műszaki tudományok kultúrája
Mi, magyarok többnyire jók vagyunk matematikából, ezt szinte közhelyként hisszük. Büszkék vagyunk a Bolyai-féle geometriára, a Puskás-féle telefonközpontra, a digitális számítástechnika Neumann-féle
alapjaira, a Rubik-kockára vagy a Polgár lányok sakk-zsenialitására, és hogy egy főre jutó Nobel-díjasban világelsők vagyunk. Tényleg jók vagyunk, de miért?
Genetikus predesztináltság helyett inkább kulturális gyökerekben hiszek. Meglepően hangzik, de azt hiszem, matematikai kultúránk Amerika felfedezésével, sőt, a megszállásokkal is összefügg. Tegyük
fel, hogy matematikaizseni-jelölt gyerek hasonló arányban születik Angliában, Hollandiában, mint Magyarországon. De míg ott a szülők ilyenkor leginkább kereskedőnek nevelik a gyereket (hiszen ahhoz
nagyon kell tudni számolni), nálunk erre nincs sok esély, így marad a tudomány. A megszállásokkal is összefügg a matematika becsülete. A matematika ugyanis nyilvánvalóan független a hatalomtól és a politikai rendszertől, ezért a gyermeke sorsát féltő szülő igyekszik erre orientálni. Tehát amíg kereskedelmi és politikai kultúránk elsorvadt (kell ezt ma bizonyítani?), addig (ezek helyett is) matematikai-műszaki kultúránk zavartalanul fejlődött.
A kulturális értékek alapvetően határozzák meg nemzetek sorsát. A 15. században Anglia hátrább állt a fejlődésben, mint Magyarország és sokkal hátrább, mint az akkori kereskedő nagyhatalom, Spanyolország. De miután a kereskedő spanyolok felfedezték Amerikát, az angolok (szigetország lévén régen meglevő) hajózási kultúrája felértékelődik. Egy kalóz mozgékony hajóival megveri a legyőzhetetlen Armadát, és az akkor még viszonylag kis Anglia átveszi a vezetést.
Ma az a kérdés, hogy a kibertérben ki tud jobban hajózni, mely nemzetnek van ebben több száz éves kulturális előnye, honnan jönnek a gyors kalózok, akik legyőzhetik a még nagyon fiatal informatikai ipar első generációs gigászait. Persze, ha Sír Francis Drake kalóz marad, és Erzsébet nem civilizálja, és nem építteti meg azt a hajóhadat, mely az új kor infrastruktúráját jelentette, Anglia sem válik azzá, ami lett.
Az informatika korának infrastruktúrája
Nekünk is szükségünk van „hajókra”, azaz az infrastruktúrára, amit az államnak kell megteremtenie. De ez ma nem a fizikai infrastruktúrát jelenti. A PC-gyártásba, a szoftverfejlesztésbe vagy az üvegkábelekbe a magánszféra beruház az állam nélkül is. Az informatika kora a tudásalapú társadalmat hozta létre, ahol az infrastruktúra az oktatás. A tudásalapú gazdaságban az oktatás olyan érték, mint nagy felfedezések korában a hajók, az ipari forradalom korában pedig a szén, az olaj vagy a vas. Angliát, Amerikát, Németországot az ipari forradalomban nyersanyaga tette gazdaggá. Az
informatika korában Magyarországot oktatási kultúrája emelheti fel. És ebben minden újabb keletű romlás ellenére még mindig maradt előnyünk. Ha nem is a felsőoktatásban, de az általános és középiskolákban. És talán ez is a fontosabb. Hogy a tehetség elkallódik vagy kifejlődik, az itt dől el. Nobel-díjasaink zöme egyetemet már külföldön végzett, de ugyanabba a középiskolába, sőt, néhányan ugyanabba az osztályba jártak. Az oktatás becsülete nem csak pénz kérdése, hanem társadalmi értékítélet kérdése is. Nobel-díjasaink nevét szinte mindenki ismeri, de tanáraikét ki? Azt is tudjuk, ki volt az Aranycsapat edzője, de hányan ismerik Rácz tanár úr nevét, aki Neumann Jánost és Wiegner Jenőt is a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanította matematikára.
Csak rajtunk múlik
A sok száz éves megszállás kultúránkban nemcsak ma felértékelődő kincseket, hanem rossz reflexeket is kifejlesztett. Megszoktuk, hogy sorsunk mások kezében van, ezért a segítséget is kívülről vagy
éppen az államtól várjuk. Különböző „támogatások” képezik kormányprogramok gerincét, pedig ezek gyakran többet ártanak, mint használnak, mert a gazdaság szereplőinek jelentős része erre koncentrál a valódi piac helyett. Az igazi „polgár” arról ismerszik meg, hogy nem vár támogatást, hanem megáll a saját lábán.
A kor nekünk dolgozik, és a mai tehetségeknek legmerészebb álmaik valóra váltásához már nem kell elhagyni hazáját, mint majd mindegyik Nobel-díjasunknak kellett az elmúlt évszázadban. A következő a mienk lehet.
A szerző a Graphisoft Rt. társalapítója, és az igazgatóság elnöke
Szerző: Bojár Gábor
Publikálás dátuma: 2005.02.09 10:39
|
