Lettországban mintegy 700 ezer orosz él, akiknek túlnyomó többsége a függetlenség kikiáltása után nem kaphatta meg a lett állampolgárságot. Az ott élő néhány száz fős magyar kisebbséggel együtt patthelyzetben vannak: visszatelepülni nincs hová, a lett állampolgárság ugyanakkor gyakorlatilag elérhetetlen számukra. Hontalanok.

„Oly magányos és elhagyott vagyok, senkire sem számíthatok, nincs hazám, nincs istenem, eladták az életem…” - száll a szomorkás, mégis fülbemászó dallam Riga belvárosának egyik aluljárójában. Az előadó, a fiatal, szakállas énekes, mint megtudom, Szása, aki egy szál gitárral áll a járókelők sűrűjében, és oroszul énekel.

- Általános és középiskolában is tanultam a zenét, a főiskolán gitárszakon végeztem. Tudja, néminemű anyagi nehézségeim támadtak, ezért most hivatalosan is utcazenészként dolgozom. Ebből, ha nem is sok, de összejön annyi, amiből megélek.
- Úgy hallom a kiejtéséből, hogy orosz anyanyelvű. Talán ezért nem kap munkát? - Nem, nekem eddig még nem volt gondom az anyanyelvem miatt - mondja szűkszavúan.

Eközben már kibővül a társaság, Oleg lép hozzánk. A szemüveges fiatalember már kevésbé fogalmaz diplomatikusan.

- Nekünk nincs hazánk. Hivatalosan hontalanok vagyunk, nem szavazhatunk, nem lehet semmiféle tulajdon a nevünkön. Másodrendűeknek számítunk itt, pedig nincs semmiféle bűnünk. Ha csak annyi nem, hogy a szüleink még a szovjet érában áttelepültek ide, Rigába. De hát itt kaptak lakást meg munkát is, a hajógyárban. Egész életükben dolgoztak. Most meg? Mi fizessük meg az árát ennek az egésznek? Az Európai Unió meg nagy ívben… tesz ránk.

"...ők települtek ide, nem mi Oroszországba"

Tény, hogy Lettországban mintegy 700 ezer orosz él, akiknek túlnyomó többsége a függetlenség kikiáltása után nem kaphatta meg a lett állampolgárságot, mindenekelőtt hiányos nyelvtudása miatt. Az is tény, hogy Rigában minden második ember orosz, gyakorlatilag bárhol és bármikor használható az orosz nyelv. És az is, hogy a többi balti államhoz képest Lettország, ha lehet, még jobban megszigorította az állampolgárság megszerzésének feltételeit. Az ott élő oroszok - főként az idősek - azonban patthelyzetben vannak: visszatelepülni nincs hová, a lett állampolgárság ugyanakkor gyakorlatilag elérhetetlen számukra. Hontalanok.

Ivar, a lett taxisofőr azonban némileg másképp látja a helyzetet.

- Nincs itt az oroszokkal semmi gond. Nekem is több orosz ismerősöm, barátom van. Szerintem ugyanolyan eséllyel kapnak vagy nem kapnak munkát, mint mi. De hát az igazság az, hogy ők települtek ide, nem mi Oroszországba.

Történelmi okok

Ami az egykor a Szovjetunióhoz tartozó balti államokat illeti, az állampolgárság megadásában korántsem egységes gyakorlatot követnek.

A lettországinál jóval könnyebb a helyzet e tekintetben például Észtországban, igaz, itt a lakosság számához képest valamivel alacsonyabb az oroszajkú népesség aránya.

-A lényeget tekintve minden külföldi számára azonosak az észt állampolgárság megszerzésének feltételei - mondja Enn Esmaa, az Észt Parlament külügyi bizottságának elnöke. - Abban az esetben például, ha valaki észt nővel vagy férfival köt házasságot, akkor nagyon hamar állampolgárságot kap. E tekintetben a nemzetközi gyakorlatot követjük. Némileg más a helyzet az itt élő oroszok, vagy mondjuk a magyarok esetében. Az állampolgársági vizsgán megkövetelünk ugyan egy bizonyos szintű nyelvismeretet, de tudomásom szerint a hosszabb ideje itt élők számára ez nem jelentett akadályt. Nem tudok arról, hogy a magyarok között ez gond lett volna. De azért a biztonság kedvéért megígérem Önnek, hogy a közeli napokban a megfelelő szervek bevonásával magam is utána fogok járni, él-e Észtország területén rendezetlen állampolgárságú magyar.”

Történelmi okokkal magyarázza az állampolgárság körül kialakult baltikumi mizériát Szergej Ivanov, az Észt Parlament orosz nemzetiségű képviselője.

- Összességében elmondhatom, hogy nálunk, ellentétben mondjuk Lettországgal, kielégítő a helyzet. Az észt törvények minden itt élő számára - legyen észt, orosz, magyar vagy bármilyen más anyanyelvű - nagyjából normális létfeltételeket biztosítanak. Igaz, 1991 után állampolgársági vizsgát kellett tennie mindenkinek, akit a törvények erre köteleztek. Természetesen nem tagadhatom, hogy vannak gondjaink. Hiszen Észtország az elmúlt évszázadok során - független államiság híján – éppen a nyelvében, kultúrájában maradhatott fenn sikeresen. Ezért az érzékenység érthető, csakúgy, mint a többi baltikumi állam esetében. Az a tény, hogy a második világháborút követő években nagyságrendekkel megnőtt az észt területen élő oroszajkúak száma, közvetlenül a függetlenség kikiáltása után jelentett problémát. De azóta sok minden megváltozott, aki igényelte, állampolgársági vizsgát tehetett. Hozzáteszem, sok orosz mind a mai napig jól elboldogul észt nyelvtudás nélkül is nálunk. Ugyanakkor a probléma nem mindegyik balti államban ilyen rendezett, mint nálunk.

„Számunkra már az is kedvező lenne, ha kaphatnánk valamiféle speciális vízumot, hiszen mind Magyarország, mind Lettország az Európai Unió tagja."

Általában és az egyes eseteket is tekintve elmondható, hogy a lettországi 300 fős magyar a 700 ezres orosz „kisebbség” miatt alkalmazott gyakorlat miatt került hátrányba. Állampolgárságot akkor kaphatnak, ha a meglehetősen nehéz vizsgát leteszik. Ez pedig keveseknek sikerül, az idősebbek számára szinte megoldhatatlan feladatot jelent.

A főként Rigában élő magyar „csapat” jó része építkezések miatt érkezett az akkor még a Szovjetunió részeként létező tagköztársaságba, a családfővel együtt költözők pedig lakást is kaptak. Mások diplomásként jöttek, különböző szakterületekre, szintén munkájuk okán. Sokan egyetemet végeztek Rigában vagy más nagyvárosban, majd megházasodtak, esetleg már együtt költöztek a Kárpátaljáról. A vegyes házasságot kötött magyarok már állampolgárságot kaptak, mintegy kétszázan azonban hontalannak számítanak. Magyar állampolgárságuk nem lehet, hiszen nem rendelkeznek állandó magyarországi lakóhellyel, s az ismert események - a határon túli magyaroknak adandó állampolgárságról szóló népszavazás eredménye - miatt más módon sem juthatnak hozzá.

A hontalan magyarok viszont hátrányban vannak nemcsak a tulajdonlás kérdésében, hanem egy-egy magyarországi út költségei miatt is. A szükséges vízum beszerzése költséges és körülményes dolog. Lettországban nem, csak Litvániában váltható ki.

- Szinte lehetetlen az állampolgársági vizsga letétele, így azok, akik nem rendelkeznek lettországi felmenőkkel, lényegében képtelenek megszerezni az állampolgárságot – mondja Skele-Kovács Viktória, a Lettországi Magyarok Balaton Társaságának alapítója. Hozzáteszi: némi könnyebbség az ott élők számára, hogy az 1991 után Lettországban születettek már automatikusan állampolgárokká váltak. Igaz, ez is felemás helyzeteket eredményez, hiszen egy családon belül a 15 évnél fiatalabb gyerekek lett állampolgárok, míg idősebb testvéreik vagy szüleik nem azok.

- Nem akarunk mi dönteni abban a kérdésben, hogy a letteknek van-e igazuk vagy az oroszoknak. Azért el kell mondani, hogy a két ország viszonya meglehetősen feszültté vált az állampolgársággal kapcsolatos huzavona miatt - állítja Molnár Sándor, a Balaton Társaság elnöke.

- Számunkra már az is kedvező lenne, ha kaphatnánk valamiféle speciális vízumot, hiszen mind Magyarország mind Lettország az Európai Unió tagja - teszi hozzá. Sajnálatos, a magyarok számára kedvezőtlen körülmény még, hogy Lettországban nincs magyar követség, csupán Tallinnban. Az ottani diplomáciai testület a helyzet rendezése érdekében egyfajta „őrjáratot” szervezett Lettországban a magyarok érdekében, de ez azért nem pótolja az állandó jelenlétet. A helyzet megnyugtató rendezése, úgy tűnik, még várat magára.

A szerző a Duna Televízió munkatársa

Szerző: Tótfalusi András
Publikálás dátuma: 2006.04.24 10:58

Publikálta Kaszab, Izabella

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>