|
Nem sikerült elérni, hogy a magát a ’90-es évek közepétől „multikulturálisként” meghatározó BBTE épületeiben a látogató magyar feliratok alapján tájékozódhasson. A tantermek névadói szinte kizárólag román személyiségek, az egyetem rektorairól készült portrésorozatból pedig „kifelejtették” a magyar származású rektorokat.
„Ősztől indul a Bolyai Egyetem, az Univerzitás, amely magába foglalja az összes magyar felsőoktatási intézetet, így a kolozsvári Zeneművészeti és a Képzőművészeti Főiskola magyar tagozatát. A kolozsvári Politechnikai Intézetben (a műszaki egyetemen) is megszervezik a magyar nyelvű műszaki oktatást.”
 A felhőtlen optimizmusról tanúskodó nyilatkozat Dr. Pálfalvi Attilától származik és 1990 januárjában jelent meg a Romániai Magyar Szó napilapban. Pálfalvi akkor az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kisebbségi Osztályát irányította miniszterhelyettesként.
A szóban forgó egyetem beszüntetése a nacionalista politikát folytató Nicolae Ceauşescu „szívügye” volt: 1959-ben sikerült is a Victor Babeş Egyetemmel való egyesítés. Számos magyar oktató, diák került börtönbe a Bolyai Egyetem felszámolásakor kifejtett nézetei miatt, mások öngyilkosok lettek. Egyes történészek szerint a Bolyai Egyetem felszámolása
tulajdonképpen megtorlás volt
az ’56-os forradalommal szimpatizáló erdélyi és kolozsvári események miatt. Megjegyzendő, hogy az egyesítés Ion Iliescu nevéhez fűződik – ő aztán ’89 után három államelnöki mandátumot is szerzett.
A forradalom után látványos, tízezres nagyságrendű tüntetések zajlottak Erdély-szerte a magyar tannyelvű állami egyetem újraindításáért; ugyanez év márciusában létrejön a Bolyai Társaság. A cél tömör és világos: kiépíteni az önálló magyar felsőoktatási hálózatot. Két évvel később 600 ezer romániai magyar támogatta aláírásával az egyetem ügyét. Ezekben az években még úgy tűnt, az egyetem elindítása csupán idő kérdése.
A várakozó hangulatot jól érzékelteti a „KMDSZ-könyvtár” története: az történt ugyanis, hogy a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a ’90-es évek elején kapott egy nagy könyvszállítmányt, mely - legalábbis akkoriban úgy hitték - megalapozhatna egy egyetemi könyvtárat. A szállítmányt rögtön el is raktározták, mondván, hogy majd kivárják, míg lesz egyetem.
Azóta 15 év telt el: a Bolyai Társaság végeérhetetlen gyűlései - ha egyáltalán gyűléseztek - egyre kevesebb figyelmet kaptak. Itt a tagok, ha épp nem nosztalgiáznak, akkor metaforákban beszélnek: „egyszer
egy kapu kell nekünk és egy kapus.
Hogyha ez megvan, akkor onnan már minden könnyen megy” - ezt Balázs Sándor, a Bolyai Társaság elnöke jelentette ki egy ízben.
Senki nem tudja valójában, hogyan is kell létrehozni egy egyetemet: az egységes álláspont kialakítására képtelen oktatók a politikai képviseletnek (RMDSZ) passzolják a labdát, mondván, hogy az egyetem végső soron politikai döntés, tessék dolgozni ott Bukarestben. A politikum rövid rágódás után visszapasszolja az ügyet, mondván, hogy míg az oktatók el nem készítenek egy részletes tervet, úgysincs miről tárgyalni.
Egyébként a különválás legérzékenyebb pontja - melyről érthetően keveset beszélnek - az „osztozkodás”: ugyanis a BBTE tulajdonában levő ingatlanokat el kell majd osztani a Babeş, illetve Bolyai Egyetem között.
A Bolyai Egyetemről való álmodozás helyett a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) oktató tanárok pragmatikusabb része arra figyelmeztet, hogy nem takaréklángon kell oktatni, míg valami lesz. Így születik meg az az elképzelés, miszerint a meglévő körülményeket - bár nem ideálisak - a lehető legjobban ki kell használni,
„belülről” kell építkezni,
és egy olyan háttérintézmény-rendszert kell kialakítani, mely szintén megkönnyítené az „átállást”, ha mégiscsak létrejönne a Bolyai Egyetem.
Nagyrészt ennek a gyakorlatiasabb, román kollégákkal való folyamatos alkudozást igénylő megoldásnak eredménye, hogy a magyar vonalon ma mintegy 6 000 diák tanul, magyar beiskolázási helyeket különítettek el, alapképzés szintjén mintegy 50 szakon lehet magyarul tanulni. Ezenfelül mesterképzők indultak, illetve létrejött néhány, minden tekintetben korszerűnek mondható szellemi műhely.
Hogy ez sok vagy kevés, vitatható. Tény, hogy nem sikerült elérni, hogy a magát a ’90-es évek közepétől „multikulturálisként” meghatározó BBTE épületeiben a látogató magyar feliratok alapján tájékozódhasson. A tantermek névadói szinte kizárólag román személyiségek, az egyetem rektorairól készült portrésorozatból pedig „kifelejtették” a magyar származású rektorokat.
Ennél súlyosabb, hogy bár a magyar oktatók részt vesznek az egyetem döntéshozói testületeiben, nem tetsző kezdeményezéseiket
a román többség könnyűszerrel leszavazza.
A magyar oktatási vonalnak lényegében nincs sem döntéshozási, sem pénzügyi autonómiája. A magyar nyelv nem használható az egyetem hivatalos ügyintézésében, és egyesek arról is panaszkodnak, hogy a tantervet a román kollégák érdeklődése szerint kell összeállítani.
Mindeközben a statisztikák aggasztóak: úgy tűnik, a magyarság alulreprezentált a felsőoktatásban. A 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint a romániai magyar lakosság részaránya 6,6%, ugyanakkor a romániai egyetemi hallgatóknak csupán 4,4%-a magyar. A BKB ezen érvét erdélyi szociológusok vitatják.
Fontos érv még, hogy Romániában megközelítőleg 400 ezer lakosra jut egy állami egyetem. Tekintettel arra, hogy közel másfél millióra tehető a magyar nemzetiségű román állampolgárok száma, akik szintén a román államnak adóznak, akár három állami magyar egyetem működtetése is indokolt volna.
És bár első pillantásra úgy tűnik, a magyar szakok kínálata igazán gazdag, Romániában egyetlen mérnöki szakon sincs államilag finanszírozott magyar nyelvű képzés (igaz: a BBTE-n egyáltalán nincsen mérnöki képzés). Ugyanez érvényes az állatorvosi, mezőgazdasági és a legtöbb művészeti szakra is.
Az erdélyi magyar felsőoktatás terhét
az időközben létrehozott két magánegyetem - a Sapientia Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem - sem tudja átvenni.
Amikor már úgy tűnt, a Bolyai Társaság ülései a napi sajtó ingerküszöbét sem érik el, 2005-ben megjelent a színen egy zömmel fiatal oktatókból álló, maroknyi csoport. Ők Bolyai Kezdeményező Bizottságként (BKB) határozták meg önmagukat: frappáns nyilatkozataikkal, meglepően jó lobbitevékenységükkel és „elődeiknél” sokkal jobb szervezési készségükkel gyors győzelemmel kecsegtető gerillaháborúvá változtatták azt, ami addig érdektelenségbe fúló állóháború volt.
A ködös távolba vesző Bolyai Egyetem létrehozása helyett egy jóval könnyebben elérhető célt tűztek ki: azt, hogy a BBTE struktúráin belül jöjjenek létre magyar tannyelvű természettudományi, humántudományi, valamint társadalom- és gazdaságtudományi karok.
Ez azért tűnt könnyebben megvalósíthatónak, mert az önálló karok nyugodtan működhetnének a jelenlegi infrastruktúrában, osztozkodás és külön akkreditáció nélkül. Az építkezés elkezdéséhez nincs is másra szükség, csak egy elvi döntésre - állítják. Persze a végső cél továbbra is az önálló, állami pénzből finanszírozott magyar egyetem.
A BKB első igazán látványos akciója
egy tavaly októberi tüntetéssorozat: ekkor Erdély négy városában mintegy ezer ember vonult utcára. Ezek a tüntetések méretben persze már nem hasonlítanak a 15 évvel ezelőttiekre, de mindenképp sikerült dinamizálniuk az erdélyi magyar közéletet egyetem-ügyben.
A BKB következő fontos lépése egy aláírásgyűjtés a magyar karok ügyében: a BBTE érintett magyar oktatóinak 83%-a támogatja aláírásával a karok létrehozását, és ezáltal mintegy legitimálja a BKB tevékenységét. Az aláírásokat a BKB magyar karokat kérő beadványként a BBTE vezetősége elé terjeszti (a beadványt utólag maguk az oktatók támadják, mondván, hogy nem tájékoztatták őket, milyen célra fogják felhasználni szignójukat).
A fiatal oktatók közben nemzetközi lobbikörutakra indultak, sikerült kieszközölniük, hogy az országjelentésbe is bekerüljön egy a magyar felsőoktatás fejlesztését sürgető rész. Ügyüknek jónéhány Nobel-, Abel- és Wolf-díjas tudóst, illetve művészt is sikerült megnyerniük, cikkek jelentek meg tekintélyes nyugati napilapokban a BBTE-n uralkodó állapotokról. Közben a BBTE döntéshozó struktúráiban levő és - állításuk szerint - keményen lobbizó magyar oktatók
nem nézik jó szemmel
a szervezkedő BKB-t, mondván, hogy harsány akcióikkal megtorpedózzák a már szinte megvalósult, sok fáradsággal elért eredményeket, melyek „minden gondot megoldottak volna”. Az is előfordul, hogy egy-egy, a BKB-ban tevékenykedő oktató elé szakmai vagy anyagi akadályokat gördítenek román vagy éppenséggel magyar feletteseik, illetve „figyelmeztetik” azokat, akik velük szimpatizálnak.
A BBTE vezetősége nyilatkozataiban a „multikulturalizmust” szajkózza: a kis csoport félrevezeti a közvéleményt, az egyetem valójában mintaintézmény, ami a kisebbségek jogait illeti, míg az önálló egyetem támogatói etnikai szegregációra törekszenek.
Megjegyzendő, az etnikai szegregáció vádjára a BKB is adott némi alapot: talán nem hangsúlyozta eléggé, hogy a „magyar egyetem” nem etnikai, hanem nyelvi alapon jönne létre. Tehát az önálló egyetem csupán az oktatás nyelvének tekintetében lenne magyar, a diákok, tanárok, alkalmazottak etnikai hovatartozása a felvételin és az alkalmazáskor sem lenne feltétel. Idén februárban aztán az egyetem szenátusa
- mint az várható volt - elutasította
a magyar karok létrehozásáról szóló beadványt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a három kar kérdésére az egyetem keretein belül nem lehet már visszatérni. Egyrészt azért, mert bebizonyosodott, hogy a román és magyar oktatók közötti erőviszonyok olyanok, hogy az önálló karokra vonatkozó kezdeményezést nem lehet elfogadtatni. Másrészt pedig úgy tűnik, hogy a kérdésnek olyan jogi vonatkozásai vannak, melyek kormányszintű döntést feltételeznek.
Jó kérdés, hogy ezután a BKB-nak vajon sikerül-e továbbra is erőteljesen tematizálni az egyetem-ügyet. Pozitív fejlemény, hogy a romániai magyar értelmiség körében elindult egy vita erről a témáról. Azonban épp ennek során derült ki, hogy a BKB látványos kampányával távolról sem ért minden oktató egyet – valójában alig van olyan, Bolyai Egyetem részletes megvalósításával kapcsolatos kérdés, melyről konszenzus uralkodna az oktatók és politikai elit körében.
Mivel a közös nevező hiányzik, kérdés, hogy kit képvisel a továbbiakban a BKB, mely akár az ENSZ elé vinné az egyetem ügyét. Azonban úgy tűnik, most minden azon áll vagy bukik, hogy az RMDSZ mit kezd a labdával, amit újból átpasszoltak neki: egy hétvégi, Fórum a magyar egyetemért című találkozón Markó Béla RMDSZ-elnök (aki kormányfő-helyettesként oktatási és kulturális ügyekért is felel) elmondta, a magyar karok és az önálló felsőoktatási intézmény két külön követelés. Így nem a BBTE szétszakítása a megoldás - így Markó.
Az is arra utal, hogy egy új megoldás lehet születőben, hogy a találkozó utáni sajtótájékoztatón – jelenlevő sajtósok beszámolója szerint – nem hangzott el az a korábbi elképzelés, hogy úgy alakuljon meg az önálló magyar tannyelvű állami egyetem, hogy a magyar tanszékek váljanak ki az 1959-ben összevont Babes-Bolyai Tudományegyetemből.
A szerző a Transindex szerkesztője.
Szerző: Sipos Zoltán
Publikálás dátuma: 2006.03.27 07:45
|
