Az európai kontinenst látható és láthatatlan hálózatok sokasága szövi át, amelyek Európát Európává tették és teszik. Vannak közöttük olyanok, amelyek már két évezrede kötik össze a kontinens különböző pontjait, földrajzi és szellemi tájait.

Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát PANNONHALMA Egy magyar kolostor Európában és az Európai Unióban

Naponta jönnek vendégek, látogatók Szent Márton Hegyére, Pannonhalmára és életünkről kérdeznek. Kortársainknak – kevés kivétellel - a szerzetesség ismeretlen. Ezen nem szabad csodálkoznunk. Honnan is tudhatnák, hogy ki a szerzetes? Látszólag és a valóságban is két világról van szó. S talán mégsem. Olvasmányaik, a látott filmek mind egy torzkép mozaikjai, a belső indítékokról szinte soha nem szólnak, a felszín meg valóban csak a külsőséget tükrözi. Ennek tudatában keresem mindig azt a fogalmat, vagy képet, amivel ilyen esetben saját lényegünket és küldetésünket kifejezhetem, hogy azt a másik, a kérdező fél megértse.

Életstílusunkat, munkánkat, céljainkat csak az érti meg, aki ennek a maroknyi közösségnek a lényegét, küldetését megismeri. Ezen ismeret nélkül érthetetlen mindaz, amit és ahogy élünk és cselekszünk.

Néhány szó a szerzetességről

A keresztény, a bencés szerzetes a szó legszorosabb és ősi értelmében kommunikátor. Ha jól tölti be hivatását, szakembere a kommunikációnak. Magányban, imádságában, elmélkedésében a láthatatlan, de mégis mindenütt jelenlévő Istennel keresi a kapcsolatot, kommunikációt. Háromirányú a kommunikáció: egyrészt kinyílás, keresés, másrészt elfogadás, befogadás, majd továbbadás. Az „eredmény” is hármas: Isten-, és önismeret, valamint emberismeret, a másik ismerete. Amikor a lélek megnyílik a Végtelenre, befogad, akkor saját mélyeivel is párbeszédet folytat, kommunikál: megfogalmazódnak vágyai, félelmei, tapasztalhatóvá lesz végessége, törékenysége, magánya, öröme. Amikor e kommunikáció tartalmát továbbadja a másiknak, embertársának, azaz vele is kommunikál, valódi közösséget tud teremteni a tapasztaltak alapján. Az Istennel és a saját lelkével folytatott kommunikáció egyúttal minta és példa, miként kell és miként lehetséges a másikkal is kommunikálni, aki ugyanolyan ember, mint ő.

Gondolom e vázaltos pár sorból már fel is fedeztük, igazában véve az evangéliumi főparancs egyetlen és mégis háromirányú kihívására: az Isten-, a másik-, és az önmaga igaz szeretetére adunk választ. E nagyon egyszerűen megfogalmazott küldetés itt hazánkban több, mint ezeréves hagyományba, határainkon túl, Európa más részein pedig még régibb hagyományszőttesbe ágyazódik. Egyfajta párbeszéd a lényeges és a változó között, az el nem hanyagolható és a változtatható között. Úgy is megfogalmazzuk, hogy életünk az „örökség” és a „küldetés” feszültségében folyik.

Vessünk egy pillantást arra az örökségre, amelyet kaptunk, és amelyben részben élünk. Mag-örökségünk a mester és tanítvány öröksége, ez volt az alapja az első keresztény kolostoroknak, ez alakította ki azokat a nagyobb közösségeket, ahol egy vezető, apát és a tanítványok köre, közösség, a történeti hagyomány alapján regulát, szabályzatot is követve éltek és életük során mindennapi életritmusukat az „imádkozzál és dolgozzál” (ora et labora) egyensúlyát keresve éltek, szolgálták az egyházat és az embert. Életükkel lelki és szellemi, de ezekkel szorosan összefüggő gazdasági kultúrát is teremtettek, amelyet iskoláikban továbbadtak.

Miként történik ez a mindennapok gyakorlatában?

Egy bencés apát hivatása eredendően a kommunikáció, ideje jelentős részét ez tölti ki. Szinte minden erre irányul. A nap beosztása, napirendje a kolostorban helyet és időt biztosít az isteni kommunikációra, helyet és időt a másikkal való személyes találkozásra, személyes érintkezésre, továbbá a munkára, amelynek nagy része a szövegszerkesztő előtt telik. A kinyíló világháló a kapcsolatteremtés helye.

A bencés szerzetesélet eredetétől fogva „globalizált”, a világot átfogó valóság. Ha másra nem gondolok, mint arra, hogy monostorunkat három név határozza meg kezdettől fogva: Szent Mártoné, aki Európa legkedveltebb középkori szentjei közé tartozott, Szent Benedeké, aki itáliai ugyan, de ma Európa Védőszentjének ismerik, továbbá prágai Szent Adalbert püspök, aki tanítványaival ezt a kelet-közép-európai tengelyt: lengyel, cseh és magyar kolostort létre hozta az első ezredforduló előtt, amelyekből kettő ma is él, Prága és Pannonhalma. A három szent egyike sem mondható magyarnak, mi pedig mégis magyarnak valljuk magunkat, de egyszerre éppen e történelmi gyökerek révén európainak is. Vagy más példa: monostorunk 1001-re datált kiváltságlevelében Montecassino (Itália) bencés monostorának kiváltságait, azaz többek között szabad apátválasztást kaptunk már a kezdet kezdetén. Három éve a Bencés Konföderáción belül a magyar mellett a szláv kongregációt is képviselem, Prága szoros összeköttetésben van Pannonhalmával és ez a kapcsolat nem csupán személyemre, hanem a közösségekre is kiterjed. Hivatásom alapján különböző embercsoportokhoz tartozom. Mindenekelőtt közvetlen magyar bencés szerzetescsaládomhoz. A Magyar Bencés Kongregáció minden házát összeköti a világháló, az egyes szerzetesházak elöljáróival, a szerzetesek jelentős többségével közvetlen e-mailes/villanypostás levelezőkapcsolatban vagyok. A Magyar Bencés Kongregáció házai és tagjai nemcsak Magyarországon vannak, így a világháló segítségével szinte néhány percen belül eljuttathatom információimat Rómába, Sâo Pauloba, Woodside-be. A második világháború után a magyar bencés közösség szinte automatikusan multinacionális közösséggé váltak. Észak és Dél Amerikában a magyarok egy-egy kolostort és mellette iskolát hoztak létre. Ezek közül a brazil közösség ma is hozzánk tartozik, élénk a kapcsolattartás, négyévenként magam is hivatalból vizitálom őket, de van iskoláink között is közlekedés, jelenleg Sao Pauloban van egy-egy bencés diákunk nyelvtanulás céljából. Magyar bencés közösségünk tagja a Bencés Konföderációnak, melye az egész világot átöleli, a 21 ún. prézesapát közvetlen elérésével szinte állandó kapcsolatot tarthatok a világ számos (240) bencés monostorával. Prímásapátunknak küldött esti levelemre hajnalban már megérkezik a válasz. Helyzeti és személyi előnyöm az, hogy a katolikus egyház felszentelt püspöke is vagyok. Ez feljogosít arra, hogy más apátok meghívására külföldi kolostorok szerzeteseit diakónussá, vagy pappá szentelhetem. Szenteltem Németországban, Ausztriában, Csehországban, Itáliában és Izraelben, jelesen Jeruzsálemben. Tagja vagyok továbbá a Magyar Katolikus Püspöki Karnak. A mindennapi életben szinte leírhatatlan az a tág tér, amelyre a személyes kapcsolatteremtésben lehetőség nyílik. Ezt a rendszerváltás után 15 év tette lehetővé. Fontos és még tovább fejlesztendő az a lehetőség, hogy a bencés kolostorok egy része iskolával rendelkezik. Eddig is rendelkeztünk diákcsere, kölcsönös kapcsolat gyakorlatával, de ez még bővíthető. Szoros együttműködést tudunk kialakítani, alkalmakként már gyakoroljuk is, hogy összekapcsoljuk a kolostori turistaprogramokat. Európai bencés kolostoraink mindegyike rendelkezik egy-egy híres könyvtárral, levéltárral, gyűjteménnyel. Kiállítás, tudományos munka stb. beláthatatlan lehetőséget nyitnak, ha van alkalmas emberünk és van bennünk kreativitás.

Nézzünk egy más területet!

A bencés kolostorok a kezdetektől törekedtek arra, hogy lelki szabadságot, függetlenséget élvezzenek, és hogy ezt megvalósíthassák, önellátásra is törekedtek egyúttal. Szent István király a kiváltságlevéllel nem pusztán létünket, hanem anyagi alapjainkat is megteremtette. Hazánkban is 1945-ig természetes volt, hogy a bencések tanítanak, lelkipásztori munkát végeznek, de gazdálkodnak is, hiszen a gazdaság teremtette meg a kolostorok, iskolák és plébániák gazdasági hátterét.

A közel ötvenéves kényszerű kihagyást lépésről lépésre lehet csak pótolni. A szabadság új lehetőséget teremtett a jövő építésében. Ott nem tudjuk folytatni, ahol abba maradt, régi és új lehetőségeket kell felkutatni. Az Európai Unióba történt belépésünk szerzetesközösségünk határokon átívelő adottságaira, kapcsolataira építhet és építeni is szeretne.

Még EU-tagok sem voltunk, amikor Pannonhalma már tagja volt egy sajátos gazdasági szervezetnek, a Klösterreich-nek, amelyhez 20 osztrák, két cseh kolostor tartozik. A szomszédos Ausztria bencés és más rokon kolostorokban gazdag ország, innen a szójáték Österreich-Klösterreich. A kolostorok mindegyike az érdeklődés, a vallásos-, és kulturális turizmus hatására, s természetes anyagi forrásainak bővítésére hagyományaikban gyökerező kolostori termékeket állított elő és ezt a helyszínen árulták. Számos termék közül csupán néhányat emelnék ki: bor, likőr, gyógytea, lekvár, egyéb biotermék, stb. Példájukra mi is arra törekedtünk, hogy egyrészt előállítsuk mindezeket saját hagyományaink feltárásával és felhasználásával, hogy árusítsuk, sőt hogy társuljunk hozzájuk és így a mi apátsági termékeinket más kolostorok boltjaiban árusíthassuk. Ma már mi is elmondhatjuk, hogy az elmúlt néhány év alatt sikerült újraindítani borászatunkat, van már egy likőrünk, a Szent Márton gyógylikőr, négyféle gyógyteánk és a már korábban is ismert és keresett pannonhalmi levendulaolaj

A fentebb leírtak ízelítőt adnak életstílusunkról. Számos példát, területet, lehetőséget lehetne még felsorolni.

Magyarként egy ősi katolikus, európai szerzetesközösség tagjaiként éltünk és élünk. Olyan szerzetesközösség hagyományában, amely egyszer már egységes Európát teremtett, amely szívében az egység vágyát hordozza és műveli az emberek között, egy szétszakadt egyházban, atomizálódott világban. Nem lehető tőlünk idegen sem az európai gondolat, amelynek egyik megvalósítója, Robert Shuman szoros kapcsolatban állt a bencés lelkiséggel, sem pedig az Európai Unió, amelyet nem végső megoldásnak, hanem most egy reális lehetőségnek és esélynek tekintünk és a szabadság felkínálta lehetőséggel, és eséllyel élni kívánunk mindenki, embertársaink javára.

Szerző: Várszegi Asztrik

Publikálás dátuma: 2005.02.06 10:00

Publikálta Kaszab, Izabella

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>