A múlt héten az EP új szabályozást fogadott el az élelmiszerek címkézésére: kötelező lesz jól olvashatóan feltüntetni az energia-, zsír-, cukor- és sótartalmat.
A képviselők elutasították azonban a javaslatot, hogy egy a közlekedési lámpákéhoz hasonló színrendszerrel is illusztrálják a legfontosabb adatokat, ahol a piros szín a túl magas zsír- vagy cukortartalmú ételeket jelezné. Megkérdeztük a téma parlamenti felelősét, Renate Sommert (néppárti, német), miért nem támogatja ezt az elképzelést.
Miért nem támogatta a szocialisták, a zöldek és a GUE/NGL képviselőcsoportja arra irányuló javaslatát, hogy egy a közlekedési lámpákéhoz hasonló színrendszerrel is illusztrálnák az élelmiszerek összetételének legfontosabb adatait?
Ezt az EP kétharmada elutasította, aminek több oka is volt. Először is e színkódrendszert Angliában hozták létre előre elkészített ételekhez, ami azt jelenti, hogy ez az alapvető élelmiszerek esetében nem működik.
Mondanék néhány példát: a Cola Light a cukor helyett használt édesítőszerek miatt a cukortartalom szempontjából zöld pontot kapott volna, mert nem tartalmaz cukrot, a hozzáadott cukor nélküli természetes gyümölcslé pedig a természetes cukortartalma miatt pirosat.
Vagy a jelzőrendszer nem tud különbséget tenni a vaj és a félzsíros margarin között, mindegyiket piros ponttal jelölné, mert magas a zsírtartalmuk.
A jelzőrendszer piros figyelmeztető pontokat adott volna továbbá olyan nagyon egészséges termékeknek is, mint például a dió, amely tele van ásványi anyagokkal és vitaminokkal.
E példák azt mutatják, hogy a rendszer nem működik az alapvető termékeknél, de a mi feladatunk az, hogy megtaláljuk azt a címkézési rendszert, amely minden egyes élelmiszerre és alkoholmentes italra alkalmazható.
Másrészt az angliai tapasztalat azt mutatja, hogy a termelők a kedvezőbb jelölés érdekében általában átalakítják saját termékeiket.
A cukrot például keményítővel helyettesítik.
A termék tehát látszólag kevesebb kalóriát tartalmaz.
Vagy édesítőszerekkel helyettesítik a cukrot, azaz mesterséges összetevőkkel, netán a sót nátrium-glutamáttal, ami nem igazán egészséges.
Ez a fogyasztók becsapása.
Már számos élelmiszer-csomagoláson található a tápanyag-összetételre vonatkozó táblázat, amely arról tájékoztat, hogy mennyi kalória, cukor vagy zsír található az élelmiszerben.
Mi fog változni az új jogszabállyal?
Nagyon sok címkézés válik kötelezővé.
Eddig ez a gyártók, illetve kereskedők részéről önkéntes alapon működött, ami azt jelentette, hogy nem volt következetes.
Azt írhattak a csomagolásra, amit csak akartak. Most kötelezővé és jól olvashatóvá tesszük a címkézést.
Kötelező lesz a tápanyag-összetételre vonatkozó táblázat a csomagolás hátoldalán, ahol megtalálhatóak lesznek a legfontosabb tápanyagok 100 grammra vagy 100 ml-re lebontva, annak érdekében, hogy közvetlenül a szupermarketben hasonlíthassuk össze a termékeket.
És a csomagolás elülső oldalán található kötelező kalóriacímkézés mindig ugyanott, nagy betűmérettel lesz feltüntetve.
A probléma általában az, hogy a fogyasztók manapság nem olvassák el a csomagoláson szereplő információkat, ezért arra szeretnénk ráirányítani a fogyasztókat, hogy olvassák el az adatokat.
Milyen egyéb előnyökkel jár az új szabályozás a fogyasztók számára?
Járulékos címkézés is lesz a csomagolás elején az úgynevezett élelmiszerutánzatok esetében.
Egyre több és több élelmiszerutánzat jelenik meg a piacon, mint például a növényi zsírokból készített sajtutánzat.
A fogyasztónak joguk van tudni, mit vásárolnak.
Mikorra várható, hogy érvénybe lépnek az új jogszabályok?
Úgy gondolom, hogy a jogszabály legkorábban 4 év múlva léphet hatályba, ami azt jelenti, hogy 2014-ben.
De az élelmiszer-termelők és a kereskedők tudják, mit kell majd tenniük.
És el tudom képzelni, hogy elég sokan előbb fogják bevezetni az új szabályokat, mint ahogyan azt a törvény előírja. (Európai Parlament)
|