|
 ,,Szegény hekus és a papagáj”
A Magyar Bűnüldözők Szakmai Egyesülete tiszteletbeli
tagjának fogadta – színészi pályája során a bűnüldözők, ezen belül is a
nyomozók munkáját hitelesen bemutató alakításaiért – SZILÁGYI TIBOR Kossuth-díjas színművészt, a Budapesti
Kamaraszínház tagját.
A ma már ,,szolgálati nyugdíjban lévő”, de a
negyvenharmadik(!!!) szezonját taposó Szilágyi Tibor szerint a színészet nem
bankszféra, ezt is – a rendőri szakmához hasonlóan – csak örömből lehet
csinálni, hiszen itt ugyanúgy kevés a pénz, mint az egyenruhásoknál…
Kossuth-díjas színművészünk, Szilágyi Tibor (65) a Kántor
című tévéfilm-sorozatban alakított fiatal nyomozót, ami talán elsőként mutatta
be az akkori kor modern bűnüldöző technikáit és módszereit, hitelesen ábrázolva
a nyomozók munkájának nehézségeit. Szilágyi Tibor ezen kívül is több
tévéfilm-sorozatban – Kémeri, Európa Expressz, Rendőrsztori – alakított bűnügyi
rendőri vezetőt, a Maigret sorozatban pedig szinkronizált és ezzel
összességében is akaratlanul összeforrt művészi alakítása a bűnüldözés népszerűsítésével
– többek között ez áll az elismerés szakmai indoklásában.
– Több sorozat után, napjainkban a Budapesti
Kamaraszínházban a ,,Szegény hekus és a papagáj”-ban újra rendőrt alakít. Vajon
volt-e valamilyen apropója annak, hogy Önt enynyi ,,rendőr-szerepben”
láthattuk?
– Szerintem teljesen véletlen volt mindez. Ahogy király sem
voltam, mégis játszottam királyt, úgy rendőr sem voltam, mégis számos rendőri
szerepet kaptam. Van egy párhuzam a nyomozói munka és a színész mesterség
között: meg kell fejteni valamit. A színészi munka is egy nyomozói tevékenység,
hiszen ki kell találni, hogy ki ez az ember, akit alakítani fogok. Pályám alatt
minden szerepemet úgy fogtam fel, hogy a rendőr is egy ember, ezt a figurát is
el kell játszani. Ezért aztán igyekeztem mindig emberszabású maradni. Az elmúlt
30 év alatt egyébként sok minden megváltozott: ma már a ,,rendőrkollégák”
másként köszönnek és viszonyulnak az elöljáróhoz, emellett pedig a filmes
technika is jelentősen modernizálódott. Akkoriban sokkal kevesebb bűneset volt,
s ezért eredményesebb is lehetett a testület.
– Melyik nyomozói alakítását tartja a legsikeresebbnek, hol
érte el a karrier csúcsát?
– Kántor nagy élmény volt, fiatal főhadnagyként
,,szolgáltam”, de a ,,Rendőrsztori”-t is szerettem: izgalmasak voltak ezek a
filmek, és a ranglétrán is szépen emelkedtem, hiszen ezredesként is irányíthattam.
– Milyen élményei vannak a mai rendőrséggel? Volt-e érdekes
rendőrsztorija?
– Én vagyok a tökéletes állampolgár, hiszen amióta
jogosítványom van – 42 év alatt – mindössze háromszor büntetett meg parkolásért
a közterület-felügyelő. Emellett volt egy minimális sebesség-túllépésem, akkor
figyelmeztetésben részesültem. Egy alkalommal éjszaka közlekedtem Csornán, és a
külterületen található vasúti átjárón nem a megengedett sebességgel haladtam
át. Mint később kiderült, ,,bemutató tanítás” volt a kezdő rendőröknek, ezért
aztán leintettek, elvették a papírjaimat. Az intézkedő őrnagynak azt mondtam,
hogy nézze meg, mióta van jogsim, és higgye el, amikor én vizsgáztam, ez az
előírás még nem volt benne a KRESZ-ben. Erre közel hajolt hozzám és azt súgta:
Nézze, amikor én – 1976-ban – vizsgáztam, még akkor sem! Aztán elengedett.
Szita Róbert (Hírnök magazin)
|
