|
2002. márciusa óta működik Pusztaszabolcson a Bozsik program keretében a focisuli,a kezdeti állami támogatás 2002 októberétől -  2003 októberéig szünetelt, majd a MOL és az OTP segítségével tovább folytatódott azóta a hivatalos elnevezése OTP-MOL Bozsik Akadémia,
Pusztaszabolcson a helyi általános iskolában Ádám László tanár úr vezetésével folynak az edzések, heti két alkalommal jelenleg a tél miatt teremben.
Az ifjú reménységek három korcsoportban: U-7, U-9, U11, -ben versenyeznek, ami azt jelenti 7 – 9 - 11 évesek.
A program keretén belül negyven gyerek versenyez és edz rendszeresen, valamennyien a Pusztaszabolcs S. C. igazolt játékosai.
A fő támogatóik, az egyesület és a szülők, akik sokat segítenek a gyermekeik sportolásának és versenyeztetésének támogatásában.
Ádám tanár úr elmondta, a Bozsik program nem eredmény centrikus, csak versenyzési lehetőséget kínál a labdarúgó palántáknak, de persze ők azért mindig győzni szeretnének.
A program versenyrendszerében az előrejutás kiskörzeti válogatott - alközponti
válogatott - megyei válogatott.
A pusztaszabolcsi fiúk közül valamennyi korcsoportban volt több alközponti és megyei válogatott is.
Ebből is látszik a gyerekek tehetsége, és a jó szakmai munka meghozza a gyümölcsét.
Szerencsére esetünkben e kettő együtt jár. Ádám tanár úr nagy  szeretettel és odaadással igyekszik minél többet átadni a labdarúgás tudományából, a leendő Puskásoknak, Geráknak, Ronaldóknak.
De ha csak sportot szerető, egészséges életet élő emberekké válnak, már akkor is megérte a fáradozást.
Amikor ott jártam mintegy húszan hallgatták éppen a tanár úr eligazítását.
Aztán elkezdődött az edzés a technikai elemek gyakorlásával, dekázás lábbal, fejjel.
Úgy láttam a többségnek lábbal, jobban megy, de gondolom előbb – utóbb, megtanulják használni a fejüket is a lábuk mellett.
Aztán következet némi szlalomozás kapuralövéssel fűszerezve, ez már sokkal jobban ment és úgy láttam jobban tetszett is a fiúknak.
A végén persze a csúcs, az elmaradhatatlan játék, egymás ellen.
Itt már láthattam mindent, szép cseleket, szereléseket, gólokat, védéseket, kemény ütközéseket, kisebb sérüléseket, de a tanár úr csodát tett mindenkit hamar talpra állított.
Jó volt ezt a sok csapzott, jókedvű gyereket látni, kicsit eszembe jutott róluk valamikori önmagam, amikor még én akartam Albert vagy Gerd Müller lenni.
Persze nem lettem, de azért sok örömet és barátot szerzett nekem a sport.
Remélem ők sem fognak csalódni…
|
