|
 A közelmúltban adtam hírt a Kedves Olvasóknak arról az örvendetes tényről, hogy a városunkban első alkalommal megrendezett Tapolcai Kórustalálkozón a helyi Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola tanulói a hét fellépő formációból a második helyen végeztek.
A nagyszerű eredmény diák és pedagógus összehangolt munkájának gyümölcse.
A hit, szeretet, családias légkör tudással való ötvözése fontos alkotóeleme az iskola hitvallásának.
Németh Imréné (fotónkon) igazgató asszonnyal beszélgettem, aki készséggel válaszolt kérdéseimre.
- Mikor kezdte meg működését az iskola?
- Lassan 10 éve lesz, hogy a tapolcai Nagyboldogasszony Katolikus Iskolában megszólalt a tanévnyitóra szóló csengő, megkondult a harang és megnyílt a templom ajtaja, hogy belépjenek gyermekeink a Veni Sanctéra.
- Mennyiben más, miben tér el az Önök oktatási intézménye a többitől?
- Katolikus iskola – a tudás nagyon mély értelmezéséből indult ki. Semmiképpen sem óhajtja az oktatást eltéríteni attól a céltól, amelyre az iskolai nevelésben természete szerint irányul. A tanított tantárgyak lehetővé teszik, hogy a növendékek elsajátítsanak különböző ismereteket, gondolkodási módszereket, erkölcsi készségeket, amelyek azután képessé teszik őket arra, hogy személyiségüket kifejlesszék és tevékeny tagként illeszkedjenek be az emberi közösségbe. A tanítás számos alkalmat kínál arra, hogy növendékeink előtt megnyissuk a hit látóhatárát.
A különféle tantárgyak valóságosan is hozzájárulnak a keresztény személyiség kibontakoztatásához.
Iskolánkban az elsajátítandó tananyag ugyanaz, mint más iskolákban. Az olvasás, írás megtanulása nem csupán az első év feladata, hanem folyamatos fejlesztésére az iskolás kor végéig szükség van.
Az irodalomtanítás feladata a pozitív érzelmek, a szépre és igazra törekvés igényének kialakítása. Hozzájárulhat a keresztény emberi erények: szeretet, türelem, megbocsátás, az önmagunkért és a másik emberért érzett felelősség kialakításához.
A történelem tantárgy fontos szerepet játszik a nemzeti öntudat kialakításában. Nemzetünk sorsáért felelősséget érző, tenni akaró felnőtteket szeretnénk nevelni. Fontos a hazaszeretet kialakítása.
Az idegen nyelv tanulása is kitűnő lehetőséget teremt más népekkel, más kultúrákkal való találkozásra.
- Nem feledkeznek meg a gyermekekben rejtőző különleges képességek felszínre hozataláról, csiszolásáról és maximális kiaknázásáról sem.
- Művészeti nevelésünkben nem a tudásanyag témájában és mennyiségében, hanem az ismeretanyag közvetítésének szellemében van különbség. Művészeti alapokat is tanítunk.
Lelkesen készülünk, készülnek pedagógusaink/tanulóink a vallási ünnepekre. Munkájukba mélyedve egy csendes, bensőséges kapcsolatot tudnak kialakítani Istennel, ezáltal később embertársaikkal is. Rajzolás közben, a műalkotások elemzésénél rácsodálkoznak a világra, megtapasztalják az Isten által teremtett világot. Törekszünk és késztetjük tanulóinkat arra, ha van istenadta tehetségük, akkor azt mindenkor használják ki. Ezekre kiváló alkalmat ad a sokféle rajzpályázat.
 - Bárdos Lajos szerint a zene fogékonyabbá tesz más szépségek iránt. Az iskolai kórus, illetve az elért eredeményeik igazolják a zeneszerző állítását.
- Igazán ének tantárgyból is megegyeznek a követelmények más iskolákéval, de nálunk ezeken az órákon készülünk a szentmisékre, ünnepekre. Az éneklés pedig tovább folytatódik az egyházi ének foglalkozásain, hiszen szívesen járnak énekelni a gyerekek. A legutóbbi egyházi kórusok találkozóján be is bizonyították nem mindennapi tudásukat. Előszeretettel dicsőítik Istent zengő énekszóval.
- MI az iskola ars poetica- ja?
- Tanulóink elkövetkezendő életét meghatározzák az iskolában eltöltött évek. Közösségi életünk érlel meg bennünket Isten örök szeretetére. Úgy gondoljuk, ha nem tanul a gyermek az iskolában – nem hittant, hanem – erkölcsöt, akkor számára nincs bűn.
Kell, hogy legyen egy erkölcsi fékrendszer, ami életünket igazítja. Erkölcs és mellette szülők, nagyszülők, testvérek, pedagógusok, barátok, egyszóval embertársaink, s mellette hazánk szeretete.
Ezek nem eldobható fogalmak. Nélkülük bajba jut a társadalom, a nemzet.
A mai szabadosabb világban a biztos, az időtálló erkölcsi értékrend megmutatása és az arra nevelés különösen fontos, domináns tényező.
Iskolai nevelésünk csak akkor érheti el célját, ha a gyermek otthon és az iskolában is ugyanazt az életszemléletet tapasztalja.
Kerüljék az önzést, tudjanak együtt érezni a szegényebb körülmények között élő vagy nélkülöző társaikkal.
Mindezt csak a szülői házzal együttműködve tudjuk megvalósítani, elérni.
A múlt és a jelen keresztény iskoláinak módszereiben lehet különbség, az emberkép azonban most is ugyanaz: a keresztény ember. A napi tudásanyag átadása mellett nagyon fontos a keresztény emberformálás.
„Semmi sem nehéz annak, aki szeret!
Szeress, és megtehetsz mindent!”
(Szent Ágoston)
|
