Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
- Tudjon meg többet a regisztrációról itt
- Kérjen segítséget Web-tere elkészítéséhez itt
www.mtportal.hu
www.hajduszoboszlo.hu
www.keszthely-heviz.hu
www.veszpremmegye.eu
Mutassa meg honlapját a térképen!
| Díjmentes regisztráció | Keresse meg a térképen! | Hirdetések listázva | Hírgyűjtő | Programgyűjtő |
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
Nagy fa meg a fejsze esete, amikor olyan dolgokra kell választ adni, amikre nincs igazi válasz. A minap egy olyan kérdéssel szembesültem, amivel már addig is jó néhányszor, de valahogy mindig olyan konstellációban, hogy ki lehetett kerülni az egyértelmű állásfoglalást. Vagy azért, mert úgy kényelmesebb volt, vagy azért, mert a későbbiekre nézve volt így előnyösebb. Most viszont majdhogynem beleragadtam a fekáliába, de nyakig… Nem lehetett elkerülni a véleményalkotást, arról nem is beszélve, hogy a felelősség hordozás a válaszadás velejárója lett és így nyomást gyakorolt a vállamra. A kérdés amúgy hétköznapi, mondhatni akadémikus, vagy inkább költői; ahogy vesszük és amelyik oldalról szemléljük.
Néha kell egy pillanatnyi őrület, hogy normálisnak érezhessük magunkat. Most kivételesen nem a politikára és nem a szexre gondolok, hanem a teljesen unalmas hétköznapokra. A hétfőkre, a keddekre, a szerdákra és így tovább. Nem értem, hogy mások mit nem értenek, és nem értem, amit mások értenek - vannak, akik egyáltalán megértenek?
Azt hiszem most jól bekezdtünk, hiszen rögtön folytatjuk a még el nem indultat is. Ezzel persze nem a probléma fontosságát próbálom lekicsinyelni, inkább arra utalnék, hogy mennyire szenvedünk még mindig, bizonyos szavak jelentésének meghatározásánál. Amikor a lét és a tudat kapcsolatát vizsgáljuk rögtön le kell szögeznünk, hogy véleményünk egyedi, de majd mindenki által képviselt. Ebből vond le kedves olvasó azon törekvésünket, hogy kiállunk - ugyan bátortalanul, de mindenképpen - a kissebségi álláspont mellett is.
A társadalomfejlődés egyik legellentmondásosabb fejezete a női identitásfejlődés, mely folyamatosan a nemek pozicionálásának átértelmezését tette szükségessé. Az emberi, majd később a polgári jogok mind szélesebb körű megadása lassan eljuttatta a nőket az esélyegyenlőség határára.
Mindenki, mindig fel van készülve a télre, csak akkor azt nem értem, hogy miként tud mégis minden évben napokra megbénulni az ország közlekedése, ha véletlenül valaki nyitva felejti a mélyhűtőjét, és abból némi-nemű jégdara bekerül a közfelfogásba. Azon, hogy a mi utcánkba - néha - nem lehet bejutni, csak helikopterrel, még elmegy, de hogy ez néha az összes utcára igaz legyen, az már nekem is sok. Tudom jól, hogy a mostani állapot nem erről szól, de én, mint jövőbelátó jós, rettegek attól, hogy mi lesz, ha nem teszünk semmit a bimbók eljövetelének érdekében.
Csendben figyelem korosztályom beilleszkedési problémáit és nem látom a gondok forrását. Úgy is mondhattam volna, hogy nem érzékelem a konfliktus gyökereit, de a fene kívánja megkockáztatni, hogy fajgyűlölőnek bélyegezzék meg ebben a kiélezett helyzetben, amikor a pozitív diszkrimináció társadalmi kérdéssé nőtte ki magát, és csak az fogadja el, akit a pluszjellel különböztetnek meg. Mindenki más korrupciót kiállt és dokumentumokat, küldeményeket emleget, egészen addig, míg a sajátját nem tudja lebegtetni, bár akkor meg hirtelen bereked és görcs támadja meg a kezét, tehát ismét csak kussol.
Amikor az ember - had legyek ennyire nagyképű - elgondolkodik a lét mibenlétén, néha nagyon meg tud lepődni. No nem azért, mert ami körülötte van, az más, mint amire a szem kinyitása előtt számított, hanem pont hogy azért, mert minden úgy van, ahogy azt rémálmaiban megrémálmodta. Hiszem az Isten, és félem is, mert korántsem vagyok olyan tökéletes, mint azt sokan el akarják hitetni a rajongóimmal - és itt most nem csak az ideiglenesen nálam tanyázó téli legyekről van szó.
"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő." Vallotta Shakespeare már több száz évvel ezelőtt. Ugyanakkor, ha ismerjük a történelmet, tudhatjuk, hogy az emberek szerepjátszása, vagy inkább álarc mögé bújása, szinte egyidős a létezésünkkel. Vérmérsékletünk, hitünk, meggyőződésünk alapján megtalálhatjuk azokat a kiindulópontokat, melyek bizonyítják az elmélet helyességét. Hívőknek javaslom Káin színészkedését az Úr előtt, az evolucionistáknak pedig a már az ősközösségekben megjelenő varázslókat.
Gyerekkoromban hálát adtam az Istennek, hogy nem születtem cigánynak. Nem szerettem őket, mert féltem tőlük, és azért féltem, mert nem ismertem őket. Ebből ugyan gyermeteg logika lenne levezetni, hogy az ismeretlen nem szeretjük, de mindenképpen megvan a veszélye annak, hogy a tudatlanságunk befolyásolja az ítélőképességünket. Azóta persze felnőttem, de nem állítom, hogy sajnálkozom a származásom miatt, viszont ma már másként nézek a világra, és másként nézek az emberekre. Ma is észreveszem, ha egy embernek más a bőrszíne, de nem mondok ítéletet senki felett csak külső jegyek alapján.
Nem arról vagyok híres, hogy az utcán heverő témát átlépvén, megerőltetem az agyamat és új kutatásokba kezdek, tehát ismét egy létező borzadály. A szereplők ettől kezdve nem a képzeletem szüleményei, de korán örül az, ki azt hiszi, hogy címkével ellátva helyezem ki a kirakatba azokat az embereket, akik megosztották velem az aritmiás problémájukat. Azt, hogy ilyesmi megtörténhet, nem a véletlen és nem a teremtő műve, hanem az elcseszett zsugoriságunké.
|
|
|